A pöszeség korrekcióját logopédus szakember végzi.
A kezelés időtartamát, módját, formáját minden esetben a kezelt beszédhibás életkora, (gyermek, felnőtt) a pöszeség súlyossága, fajtája, a beszédhiba halmozottsága határozza meg.

A pöszeség terápiájában az októl függően különböző szakemberek (audiológus, foniáter, ortodontus, psziochológus, gyógytornász) vesznek részt.

A logopédiai folyamatban az anyanyelvi normának megfelelő kiejtés kialakítása a pöszeség javításának csak egyik eleme.
A logopédiai munka a pöszeséget előidéző és fenntartó helytelen funkciók korrekcióját és a személyiség fejlesztését is jelenti.
Ennek megfelelően a figyelem, az emlékezet, az észlelés és a mozgás fejlesztése szükségszerű részét képezi a pöszeség javításának, a beszédkésés tüneteinek felszámolása és az olvasás-helyesírási zavar megelőzése mellett.

A pöszeség javítására irányuló munka célja, jellemzői:

• A logopédus tiszta, a köznyelvi ejtésnormáknak megfelelő artikulációt alakítson ki, ezzel építse ki az egyénben a nyelvi közlés formájában megjelenő, annak alapjául szolgáló fonológiai rendszert.
• Cél továbbá, hogy a tiszta artikuláció segítségével teremtse meg a beszédhibás gyermek számára az információk befogadásának, feldolgozásának és továbbításának lehetőségét, s ezzel járuljon hozzá a harmonikus személyiség kialakításának feltételeihez.

A cél megvalósítása érdekében elvégezendő feladatok a következők:

• Általános logopédiai vizsgálat, szükség esetén kiegészítő szakorvosi (neurológiai, foniátriai) és pszichológiai vizsgálattal.
• A vizsgálati eredmények elemzése és az összefüggések értelmezése alapján differenciált diagnózis felállítása.
• Az egyéni korrekciós terv kidolgozása a logopédia sajátos módszereivel, szükség esetén orvosi segítséggel.
• A logopédus tervszerűen készítse elő, fejlessze ki és rögzítse a helyesen képzett beszédhangokat, majd építse be a folyamatos beszédbe.
• Korrigálja a beszédhibával együttjáró esetleges nyelvi-grammatikai zavarokat, fejlessze a gyermek szókincsét, kifejező készségét.

A pöszeség javítására irányuló gyakorlatok:

1. A mozgáskészség komplex fejlesztését szolgáló gyakorlatok (nagymozgások, finommotorika, a beszédszervek mozgásait fejlesztő gyakorlatok),
2. Az auditív képességek fejlesztését elősegítő gyakorlatok:
   1. a hallási megkülönböztető képesség fejlesztése,
   2. fonematikus hallás, illetve fonéma-kategorizálás képességének fejlesztését segítő gyakorlatok,
   3. a hangsor analízisét és szintézisét tartalmazó gyakorlatok,
   4. a hangsorból történő kiemelés, illetve a hangsorban elfoglalt hely meghatározásának gyakorlatai,
3. Vizuális, taktilis és kinesztéziás érzékelés gyakorlatai
4. Elszigetelt helyzetben a beszédhang fejlesztése, pontosan képzett beszédhangoknak és hangokkal történő kapcsolása,
   1. speciális tartalommal összeállított gyakorlatok a hangzók folyamatos beszédbe történő beépítése céljából.
5. A közlés tartalmi, grammatikai zavarainak megszüntetésére irányuló gyakorlatok, szókincsbővítés.

A logopédiai terápia általában heti két órában tekinthető ideálisnak. Az ún. szinten tartáshoz otthoni, óvodai vagy iskolai odafigyelés esetén általában elegendő a heti egy alkalom. Súlyos beszédzavar esetén ugyanakkor intenzív foglalkoztatás szükséges. Ilyenkor ún. intenzív csoportok szervezésével, napi rendszeres logopédiai ráhatás szükséges. Mivel ambuláns keretek között ez nehezen megszervezhető, ahol erre lehetőség van, átmenetileg megfontolandó a beszédjavító osztályokba történő felvétel.

Forrás:
Logopédia, szerk.: Salné Lengyel Mária, Országos Közoktatási Intézet, 2004.
A beszédjavító Intézmények nevelési és oktatási terve, Művelődési Minisztérium, Budapest, 1988.
Logopédia jegyzet I., szerk.: Kovács Emőke, Tankönyvkiadó, Budapest