Már az egészen kicsiny csecsemő is felfigyel a külvilág hangjaira, zajaira, sőt a zenére is. Amint a kisgyermek fel tud kapaszkodni a kiságyában, vagy megáll az asztal szélénél, és közben zenét hall, azonnal elkezd mozogni. Bármilyen legyen is a zene, az hat rá.
Az óvodások szívesen énekelgetnek séta vagy játék közben, otthon vagy éppen a buszon ülve.
A tinédzserek fülében lépten, nyomon ott a fülhallgató, mindegy hogy gyalogosan vagy busszal közlekednek, s szeretnek zenés helyekre járni. Az idősebbek egy része szívesen jár bálba, vagy hallgatja a tévében, a rádióban elhangzó zenés, nótás műsorokat. Szerte a világon rengeteg színház, operaház, hangversenyterem, zenei fesztivál fogadja az érdeklődőket. CD lejátszók milliói ontják nap mint nap magukból a zenét.
Az igényes zene – amely kiállta az idő próbáját – pozitívan hat az emberi érzelemre. Azonban a silány, lélekromboló zene is egész életen át hat. Nem mindegy tehát, hogy milyen zenével ismertetjük meg gyermekünket kicsiny korában. Kodály Zoltán szerint minden nép zenei nevelésének a saját nép hagyományaiból kell kiindulnia. Magyar népdalokra, gyermekdalokra kell alapozni. Az éneklésnek kell megelőznie mindenféle zenetanulást.
Akár a régi időket, akár a mai kort vizsgáljuk, látható, hogy a zene mindig, minden korban és minden korosztály számára központi szerepet játszott. Miért is ez a ragaszkodás? Miért is választja az ember örömében, bánatában, egyedül és társaságban is a zenét? Hiszen mindenki el tudna mondani legalább egy történetet arról, amikor a zene megnyugtatta, boldoggá tette, vagy jól kisírta magát egy ismerős vagy mélyen ható zeneszám hallatán. Sokan számolhatnának be arról, hogy teljesen elvarázsolta őket egy bizonyos zene.
A zene lélekre gyakorolt hatása kézenfekvő.
A zene hat az értelemre is?
Ám a tudósokat az is érdekelte, hogy milyen hatással van a zene az értelemre. Amikor elvisszük a gyermekünket valahová – legyen az sport, képzőművészeti vagy zenei esemény –, mindig az a legfontosabb kérdés számunkra, hogy: „Mit kap itt az én gyerekem? Mire fogja használni? Milyen előnyökkel fog rendelkezni azokkal szemben, akik ezt nem művelik?”
A mozgásos, tornás foglalkozásokról tudjuk, hogy edzi a testet, kitartóvá tesz.
Felmerül bennünk a kérdés: Mi van a zenével? Az érzelmi oldala mellett az értelemre is fejlesztő hatással van? A válasz: igen. A zene transzfer (áttételes) hatásait már többen vizsgálták.
Hazánkban 1952-ben nyitották meg kapuikat az első zeneiskolák, Kodály Zoltán indítványozására. Kodály már 1956-ban felismerte, hogy a hét minden napján kitűnő tanári vezetés mellett ének-zenével foglalkozó gyerekek: „… jobban számolnak, mert a szám nem elvont fogalom nekik, testükben érzik a ritmussal. Hamarább olvasnak folyékonyan, mert a mondatban érzik, éreztetik az összefüggő zenei formát. Szebben, pontosabban írnak, mert a kottaírás nagyobb vigyázatra szoktat, ott egy kissé félrecsúszott pont már más hangot jelent. A helyesírást is gyorsabban megtanulják, grafikai érzékük is fejlődik. Végül: nő a gyermek önérzete; valamit tud, amit a felnőttek sem kicsinyelnek, vagy éppen nem is tudnak...”
Ekkor még senki sem végzett felmérést arról, hogy mi a különbség a zenei tagozatos és a normál tanterv szerint haladó tanulók teljesítménye között.
A vizsgálatok eredményei
Ezután hamarosan megindultak a kutatások. Kokas Klára volt az első Magyarországon, aki vizsgálta többek között a testi ügyességet, a megfigyelőképességet, a számtani feladatmegoldást, s helyesírási gyakorlatok is voltak a próbán. Szinte kivétel nélkül a zenei tagozatosok értek el jobb eredményeket. A zene minden területen hat, az énekelő gyermekek más területen is jobbak voltak a normál tagozatos tanulóknál. Ezt a jelenséget nevezi a pszichológia transzfer-hatásnak.
Más kutatók azt vizsgálták, hogy hosszútávon számít-e a zenetanulás a tanulók életében. Zenei tagozaton végzett, és normál tanterv szerint tanuló diákokat kerestek fel négy év elteltével, s vizsgálták zenei ízlésüket, hangverseny-látogatási szokásaikat, lemezgyűjteményük összetételét, általános művészi ízlésük alakulását. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a zenei tagozatosok közül többen járnak rendszeresen hangversenyre, a művészetek iránt fogékonyabbak, igényes zenei ízlésük alakult ki.
A kutatások során kiderült, hogy a nagyobb óraszámban zenét tanuló diákok között az osztályban kevésbé volt jellemző a csoportokra tagolódás. Egy vagy két csoport volt az osztályon belül, de ezek a csoportok nem határolódtak el élesen egymástól, s a rivalizálás is jó célok érdekében történt. A zeneis osztályok segítőkészebbek voltak egymással, jobban támogatták egymást.
A fenti vizsgálatokat iskoláskorú vagy idősebb fiatalokon végezték. Ám minél korábban – már újszülött kortól, vagy még előbb – kezdünk értékes dalokat énekelni kicsinyünknek, annál jobban tudjuk őt segíteni abban, hogy boldog érzelmi életet éljen, s hogy értelmi képességei fejlődjenek.
Énekes foglalkozások
„Nem lehet egészen boldog ember, akinek nem öröm a zene. Erre azonban tanítani kell az emberiséget, mert magától nem jut el odáig”– vallja Kodály Zoltán.
Jogosan gondolkodunk el azon, hogy milyen is egy minőségi foglalkozás, hogy melyiket érdemes valóban választani a sokféle kínálatból. Természetesen, amelyik sokat ad, élményszerű, nemcsak énekek, hanem ölbeli játékok is tarkítják a foglalkozást, hiszen ezek a játékok nagyon szorossá varázsolják anya és gyermeke kapcsolatát.
Olyan énekes foglalkozást érdemes felkeresni, ahol a gyermekeknek saját anyanyelvükön énekelnek, a dalok többsége magyar gyermekdal vagy népdal, s ahol ezek élő énekszóval hangzanak el, és hangszerjáték színesíti. Ahol a szülők is érzik azt, hogy öröm az éneklés, hogy jó együtt énekelni más mamákkal (esetleg apukával, nagyszülőkkel).
Ha a kicsiny gyermeket rendszeresen visszük ilyen foglalkozásra, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a zenei képességein kívül számos más terület fejlődését is segítjük észrevétlenül, de biztosan, a zene által. Hiszen a zenei képességek fejlődése hat az érzelmi intelligenciára, az értelmi képességek fejlődésére, sőt még a beszéd- és a mozgásfejlődésére is.
Ha rendszeresen énekelünk, játszunk gyermekünkkel, akkor egész életre szóló útravalót kap: a zene szeretetét!
Forrás:
Fejesné Horváth Irma
Ringató foglalkozásvezető
Babanet.hu
