Transzszexuális 'hangterápia' - Vecsey Katalin írása

Bates College, Színházi és Retorikai Tanszék, USA
Vecsey Katalin írása

A transzszexualizmus olyan állapot, amelyben az egyén a biológiai neméhez képest magát a másik nemhez tartozónak érzi. A nemi azonosságtudatnak megfelelő hang elsajátításának meghatározó része van abban, hogy az egyén az új neme szerint észrevétlenül tudjon beilleszkedni a társadalomba. A beszédtanároknak, logopédusoknak, valamint a foniátereknek fontos szerepe van ebben a folyamatban. Az alapvető fogalmak és terminológia tisztázása után a tanulmány röviden összefoglalja és ismerteti a legújabb szakirodalomban, valamint a szerző MTF transzszexuális nőkkel folytatott műtéti beavatkozás nélküli nõies hang kialakítása során szerzett gyakorlati tapasztalatait.

A címben a hangterápia szó nem véletlenül van idézőjelben. A tiszta hangterápia különbözik a hang-, illetve beszédtréningtõl. A hangterápia elsõsorban a beteg hang, illetve a kóros hangképzési mechanizmusok korrekciójának a módszere, míg a beszéd- vagy kommunikációs tréning a meglévõ készségek fejlesztését, kimunkálását jelenti. A transzszexuális nõkkel folytatott hangterápia esetében nem egy beteg hang meggyógyításásról van szó, hanem a legtöbb esetben egy egészséges férfihang nőiessé tételéről. (Leszámítva azokat az eseteket, amikor a rossz egyéni próbálkozások hatására a beteg diszfóniás tünetekkel jelentkezik a terápiára.) Ebben a tanulmányban az egyszerûség kedvéért a szakirodalomban is használt hangterápia kifejezést fogom használni, de bízom abban, hogy a tanulmány végére ki fog derülni, hogy miért is tettem idézõjelbe ezt a szakkifejezést.

Amikor 2000-ben egy baráti felkérésre először kezdtem el női transzszexuális hangterápiával foglalkozni, szinte semmit nem tudtam a témáról. Logopédus-beszédtanárként színpadi beszédtechnikát tanítva arra gondoltam, hogy ez a feladat ugyanolyan munka, mint amikor a színházi figurateremtéshez színpadi beszédhangot - úgynevezett karakterhangot - kell kialakítanom egy férfi színész számára, akinek nõként kell megszólalnia a színpadon. Ebben pedig már bőven volt gyakorlatom és így - ma már tudom, hogy nagy bátorsággal - elfogadtam a szakmai kihívást. Az évek során gyakorlati tapasztalat útján, valamint a szakirodalomban való elmélyüléssel és az új kutatásokat figyelemmel követve úgy érzem, hogy eme tanulmánnyal segítséget tudok nyújtani azon bátor logopédus kollégáim számára, akik elhivatottságot éreznek, hogy szívesen dolgozzanak ezzel a csoporttal.

Mi a transzszexualizmus?

A transzszexualizmus nemi identitászavar, amely során az egyének (transzszexuálisok) folytonosan elégedetlenek a saját biológiai nemükkel, és úgy érzik, hogy valamilyen katasztrófális tévedés folytán rossz testbe születtek, és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy megszabaduljanak ettõl a „rossz testtõl", megváltoztassák a biológiai, illetve fizikai jellemzõiket. Tehát transzszexuális az a személy, akinek a nemi identitása (pszichológiai, illetve tudati neme) ellentétes a biológiai nemével. Sok olyan transzszexuális nõvel dolgoztam, akik leegyszerûsítve úgy fogalmaztak, hogy õk „férfi testbe zárt nõk", de találkoztam olyan egyénekkel is, akik simán közhelyszerûnek tartották ezt a megfogalmazást, és egyáltalán nem azonosultak ezzel az érzéssel.

Az angolszász nyelvterület különbséget tesz a biológiai nem (sex) és a társdadalmi nem (gender) között. A biológiai nem az ember testi, fizikai nemére utal, amit az határoz meg, hogy milyen nemi szerve van az embernek. A társadalmi nem az ember önképére utal, nemi identitásásra és az ehhez kapcsolódó nemi szerepre, ami lehet férfi, nõi vagy kevert jegyek objektív megjelenítése. Az emberek nagy részének nemi identitása összhangban van a biológiai nemével. Nemi identitászavarról akkor beszélünk, amikor az ember ellentmondásosságot érez a fizikai nemével és/vagy nemi szerepével kapcsolatban. A nemi identitászavar extrém formája a transzszexualizmus. Ez az érzés gyakran már egészen korán - például 5 éves korban - jelentkezik, de sok transzszexuális hosszú ideig titkolni igyekszik ezzel kapcsolatos érzéseit. A transzszexualizmus a WHO (World Health Organization, Egészségügyi Világszervezet) által is elismert betegség, mivel ez az állapot a betegnek tartósan igen rossz közérzetet okoz, és orvosilag gyógyítható, gyógyítandó állapotról van szó. Az úgynevezett BNO (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) szerinti diagnóziskódja is van a transzszexualizmusnak (F64.0) - ugyanúgy, mint a többi betegségnek. A nemi identitás zavaraival elõször az 50-es években az Amerikai Egyesült Államokban egy német származású pszichiáter, Harry Benjamin kezdett el foglalkozni. A transzszexuális kifejezést is õ honosította meg 1954-ben. A nevével fémjelzett szervezet (Harry Benjamin International Gender Dysphoria Association, Inc. (HBIGDA). A szervezet új neve World Professional Association for Transgender Health (WPATH) http://www.wpath.org/) 1978-ban írásban fektette le az alapelveket, melyeket értelemszerűen az orvosi és a társadalmi változások hatására folyamatosan megújítanak. Ezek az elvek ma is irányadóak a nemi identitászavarral küzdõ betegek kezelésében. (A legújabb változat The Harry Benjamin International Gender Dysphoria Association's Standards Of Care For Gender Identity Disorders, Sixth Version February, 2001 az alábbi weboldalról tölthető le: www.wpath.org/Documents2/socv6.pdf)

A transzszexualizmus értelemszerűen két alapesetben fordul elõ. Transzszexuális nõnek (transznõ) nevezzük azt a személyt, aki genetikailag férfinak született, de nővé alakult. A szakirodalomban angolul a Male-to-Female („férfibõl nõ") kifejezéssel találkozunk, melynek gyakran csak többféle rövidített változatát használják (MTF / MtF / MF / MtoF / M2F / M-F). Transzszexuális férfi (transzférfi) az az egyén, aki genetikailag nõként született és férfivá alakult, angolul Female-to-Male („nõbõl férfi"), ennek rövidítései pedig: FTM / FtM / FM / FtoM / F2M / F-M. A transzszexualizmus nem összekeverendõ a homoszexuális vagy transzvesztita viselkedési formákkal. Homoszexuális az az egyén, aki szexuálisan a saját neméhez vonzódik. Transzvesztita pedig az a férfi vagy nõ, aki a másik nem ruháinak viselése által (átmenetileg) élvezni kívánja a másik nemhez való tartozást. Az angol nyelvben legújabban a transzvesztitákra a „cross dresser" kifejezést használják. Sem a homoszexuális, sem a transzvesztita egyén nem akarja a saját nemét megváltoztatni.

A transzszexuálisok a bevallás („coming out") döntésének meghozatala után egy úgynevezett nemváltoztatási folyamaton („transition") mennek keresztül. Ennek a folyamatnak a lépései bizonyos mértékben meghatározottak, de a nemváltoztatás mértéke egyénenként változó. Néhány esetben a transzszexuális személy a nemi szerepét megváltoztatja a munkájában, mindennapi életében, öltözködésében. Új nemének megfelelõen hivatalosan nevet változtat, okiratait kicseréli, de ugyanakkor az anatómiai beavatkozásig esetleg soha nem jut el. Más transzszexuálisok a viselkedés, öltözködés, modor adaptációja mellett hormonkezeléssel a másodlagos nemi jellegüket is megváltoztatják. A férfiak esetében alkalmazott nõi hormon (ösztrogén) hatására például a mellek megnõnek, a szõrzet átalakul, a zsírszövet eloszlása nõies jelleget ölt. Nõknél a férfi hormon (tesztoszteron) hatására a mellek megkisebbednek, az izomzat és a szõrzet férfias jellegûvé válik, a hang pedig mélyül. A nemváltoztatás végsõ lépése a nemiszerv-átalakító mûtét (Sex Reassignment Surgery/Gender Reassignment Surgery). Ez a férfiaknál a pénisz és a herék eltávolítását, valamint a mesterséges vagina kialakítását, nõknél a mellek és a belsõ reproduktív szervek (méh és petefészkek) eltávolítását, a vagina lezárását, valamint mesterséges pénisz kialakítását jelenti. A transzszexuálisok nemváltoztatási folyamatának gyakran része a hangterápia. Erre elsõsorban a transzszexuális nõknek van szüksége, mert a transzszexuális férfiak esetében a férfihormon-terápia férfiasítja a hangot is, de természetesen a megfelelõ technikájú hangképzés elsajátítására, valamint a kommunikációs eszköztáruk megerõsítésére nekik is szükségük lehet. A hangterápia elsõsorban azért ajánlott, mert még ha egy MTF transzszexuális képes is nõi hangot produkálni, rossz technika alkalmazásával megerõltetheti és károsíthatja a hangszálait. A helyes módszert legbiztonságosabban foniáter szakorvos és logopédus tudja megtanítani. Tudni kell, hogy léteznek mûtéti megoldások is (például az úgynevezett crycothyroid approximációs technika), de ezekkel kapcsolatban gyakran változóak a tapasztalatok. A mûtéti megoldást én csak a sikertelen hangterápia esetében szoktam javasolni, és mindig megemlítek erre vonatkozóan néhány szakirodalmi hivatkozást. Egy angol kutatás a betegek között 79%-os (Matai et. al. 2003), egy német kutatás pedig 85%-os (Neuman; Welzel 2004) elégedettséget mutatott ki. Továbbá tudni kell azt is, hogy a hangszalagműtétet minden esetben több hónapon át tartó logopédiai hangterápia követi.

Hangterápia transzszexuális nők részére

A nemi azonosságtudatnak megfelelő hang elsajátításának meghatározó része van abban, hogy az egyén az új neme szerint észrevétlenül tudjon beilleszkedni a társadalomba. A beszédtanároknak, logopédusoknak, valamint a foniátereknek fontos szerepe van ebben folyamatban.

A transzszexuális nők a nemváltoztatási folyamat során azonban nem minden esetben fordulnak szakemberhez nõies hangjuk kialakítását illetõen. Sokan úgy gondolják, hogy maguk is meg tudják oldani a hangjukat. Vannak - leginkább az interneten keresztül elérhetõ - könyvek, DVD, CD és audio kazetták (A legismertebb ezek közül: Melanie Anne Phillips: How to Develop a Female Voice), amelyek segítségével lehetséges önálló „hangterápiát" végezni otthon. Azonban ezek az úgynevezett önsegítõ („selfhelp") anyagok, illetve módszerek nem nyújtanak visszajelzést, megerősítést, illetve esetleges korrekciót a felhasználó számára. Továbbá nem alakul ki pozitív terápiás kapcsolat a terapeuta (tanár, orvos) és a beteg között, ami köztudottan nagyon hatásos minden terápiás folyamatban. Különösen szükségszerûnek érzem ennek a fontosságát a transzszexuálisok helyzetében, amikor igazán fontos egy külsõ személy általi pozitív megerõsítés a terápiás eredményeket, illetve a változásokat illetõen. Az egyéni próbálkozásokat követõen, a valódi életben tapasztalt hangjukra vonatkozó negatív élmények hatására azonban sokan rájönnek, hogy szükségük van szakember segítségére ahhoz, hogy a hangjuk ne árulkodjon biológia múltjukról. A beszédtanár elsõdleges feladata, hogy a megfelelõ szûrési vizsgálatok elvégzése után egy olyan egyénre szabott terápiás programot dolgozzon ki, amely során mûtéti beavatkozás nélkül olyan hanghasználatot alakít ki az egyénnél, amely nem vezet semmilyen kóros elváltozáshoz. Ennek a beszédmodifikációs terápiának a célja egy olyan egészségesen szóló, jól terhelhetõ nõies hang kialakítása, amely összhangban van a személyiséggel, biztosítva azt, hogy a transzszexuális egyén a kommunikáció minden területén azt a képet nyújtsa magáról, amit belül is érez.

Az általam alkalmazott hangterápia és beszédtréning három különbözõ terület terápiás, illetve gyakorlati elemeinek kombinációjából tevõdik össze:

1. A funkcionális diszfónia terápiájának a gyakorlataiból;
2. A beszédtechnika tanítása során végzett gyakorlatokból;
3. A drámapedagógiában alkalmazott helyzetgyakorlatokból.

...

Forrás:
Gyógypedagógiai szemle 2010/3
http://www.prae.hu