A szülők előbb-utóbb rájönnek a gyakorlatban, gyermekük melyik tanulási típushoz tartozik. Ez azért fontos, mert azt a módszert érdemes gyakorolni, amelyik működik. Minden gyerek máshogy memorizál. Még az ugyanabban a családban felnövő testvérek is nagy eltéréseket mutathatnak. Ami beválik az egyik gyereknél, nem biztos, hogy beválik a másiknál is.
Alapvetően három fő módja van a tanulásnak, hallás, látás vagy tevékenység útján. Eszerint különböztetünk meg auditív, vizuális vagy kinesztéziás típusokat.
A hallás után tanuló gyerek szó szerint képes felidézni a reklámok szövegét, vagy bármit, amit hall. tanuláskor ezt a képességét kell kihasználni, és felolvasni neki. Az ilyen típus szereti vissza is mondani a hallottakat. Azzal segíthetünk a gyereknek, ha megkérjük, mondja fel a leckéjét például a kedvenc plüssállatának.
A vizuális típus memóriája olyan, akár a fényképezőgép, pontosan képes visszaadni a látottakat. Az ilyen gyereknek képekkel, fotókkal is segíthetünk. Van szülő, aki a reggeli tennivalók elvégzésére serkenti az óvodás gyerekét azzal, hogy fényképeket helyez el az ágya fölött, amelyek a gyereket mutatják ágyazás, reggelizés, fogmosás közben. Előfordulhat, hogy kartonból kivágott sablonnal kell letakarni a könyvben levő képeket, hogy jobban tudjon az írott szövegre koncentrálni.
A kinesztéziás típusba tartozók a „testükkel tanulnak”. Bizonyos fokig minden kisgyereknél megfigyelhető ez a jelenség. Az ilyen gyerekek állandó mozgásban vannak, különösen, ha gondolkodnak vagy tanulnak. Segíthetünk nekik azzal, hogy nem szólunk rájuk, amiért izegnek-mozognak, ha így jól érzik magukat, nagyobb valószínűséggel képesek elsajátítani a tanulnivalót.
Forrás:
Informed Hírek
Szemle cikkei cimkék szerint
){kind=link}