Meddig szép a 'cidabida'?

A kisgyermekes családok életében nagy esemény, amikor szemünk fénye először mond ki egy szót vagy szókezdeményt. Türelmetlenül várjuk ezt a pillanatot, és természetesen feljegyezzük, mi is volt a kicsike első szava.

Általában egy éves kor körül kerül sor erre, egyeseknél sokkal hamarabb, másoknál kicsit később. Ilyenkor még nem érdekel senkit, hogy néhány hangot a gyermek nem ejt tisztán, megértjük azt, hogy "téjem" (kérem), "ápa" (lámpa), "cidabida" (csigabiga). A gyermek beszéde tovább fejlődik, egyre több szót használ, de egyes beszédhangok torzítása, kihagyása, más hanggal való felcserélése néhány kisgyermeknél egészen sokáig, akár a nagycsoportos óvodás korban is fennmaradhat.

Míg az egészen kicsi gyermekeknél nem zavarja a fülünket a selypítés-pöszeség, változó, hogy egy-egy szülő, nagyszülő meddig tartja aranyosnak és elfogadhatónak a helytelenül ejtett hangokat, és mikor kezd aggódni, hogy gyermeke, unokája helyesen beszél-e majd. Amíg a kisgyermek csak gőgicsél, az emberi nyelvek szinte valamennyi hangzóját kiejti, majd az egyéni beszédfejlődés során az őt körülvevő nyelvi környezet hangzóit építi be saját beszédébe. A magyar nyelvben is vannak beszédmotorikusan könnyebben ejthető hangok, például a magánhangzók többsége, az ajakhangok (p,b,m), a foghangok (f,v), a felpattanó zárhangok (t,d). A legtöbb kisgyermeknél ezek jelennek meg először a szavakban, és a nehezebben ejthető hangzókat (pl. ő,ű, sziszegő hangok: sz-z-c, s-zs-cs, k-g, r-l), a fentebb említett könnyebben ejthetőkkel helyettesítik (szűrő-szújó). Megeshet, hogy a gyermek a számára nehéz hangot egyszerűen kihagyja a szavakból (pl. puska - puka), vagy torzítva ejti (pl. sz-z-c hangoknál a nyelvét kidugja a két fogsora között).

Meddig hagyhatjuk, hogy gyermekünk hibásan ejtsen egyes hangokat? Kell-e javítani a beszédét? Igen, a gyermek hibás hangjait ki kell javítani - de csak a megfelelő időben és logopédusi segítséggel! Ha túl korán, 3-4 éves korban, és szakember közreműködése nélkül próbálja a szülő, nagyszülő helyrehozni a hibás beszédet, a jóindulatú segítségadás visszájára is fordulhat. Lehet, hogy a jókából róka lesz, de esetleg az r hangnál nem a fogak mögött pereg majd a nyelv, hanem a torokban, franciásan. Nagycsoportos korban pedig a logopédus, a gyermek és szülő is nehéz, fáradságos munkával, rengeteg gyakorlással tudja csak az így elrontott hangot kijavítani, míg a renyhe, r helyett j-t ejtő nyelv a szakszerű foglalkozásoknak köszönhetően tisztán, a megfelelő helyen képezve perdülne meg és épülne be a beszédbe.

A legtöbb óvodában az óvodai logopédus a nagycsoportos, iskolakezdés előtt álló összes kisgyermeket végighallgatja, és kiszűri a beszédhibásokat. Ebben az életkorban lehet a leghatékonyabban kijavítani a hanghibákat, hiszen a gyermekek fogékonyak és készségeik-képességeik mind az észlelés, mind a kivitelezés terén megfelelő szintűek. Ötéves kor előtt akkor érdemes logopédushoz fordulni hangképzési hibák miatt, tanácsadás céljából, ha a kisgyermek beszéde a sok hiba miatt szinte érthetetlen (pl. sok mássalhangzót helyettesít a könnyen ejthető t-vel). A gyerekkori pöszeség esetében az egy, súlyosabb esetben két évig tartó logopédiai terápia rendszeres otthoni gyakorlással kiegészítve tökéletessé teheti a beszédet.

Mit tegyen a szülő gyermeke tiszta hangképzéséért? A legfontosabb, hogy már az újszülötthöz, csecsemőhöz se szóljon selypegve, torzított hangokkal („Dele ide, kici bogalam!") Az ilyen kicsikhez is beszéljünk tisztán, kicsit dallamosabban, az átlagosnál nagyobb hanglejtéssel, így a gyermek a kezdetektől a szép magyar beszédhez szokik hozzá. Hangozzon el minden gyermekdal, mondóka, mese helyesen ejtett hangokkal, lehetőleg élőben, nem lemezről vagy tévéből, így teremthető ideális környezet a beszédtanulás folyamatához.

Forrás:
Elges Renáta logopédus
Babafalva.hu