2009. 04. 15. 00:00
Cimkék: készségek, képességek, iskolaérettség, iskola, iskoláskor, óvoda, óvodáskor,
A cikk értéke:
Két dologról nehéz meggyőzni a szülőket, - s ezt tíz éves Nevelési Tanácsadós tapasztalatom alapján mondom - hogy lehet iskola éretlen az ő olvasni tudó, nagyon okos hétévesük, vagy hogy ne féltsék, csak azért ne tartsák az óvodába a gyereket, mert ő lenne a legfiatalabb az osztályban.
Számtalan -saját iskola érettségi vizsgálattal kapcsolatos- történetem helyett, általánosságban:
Érdemes végiggondolni mikor is tekintünk egy kisgyereket iskolaérettnek?
Tudjon legalább négy órán át meghatározott szabályok szerint viselkedni. Nyugodtan ülni a padban, figyelni a tanító szavára, válaszolni kérdéseire, és csak akkor szólalni meg, amikor engedélyt kap rá. Az iskolai helyzetet csak az a gyerek érti meg, aki pontosan érzi, tudja, hogy számára kezdetét vette valami új, ami sokáig fog tartani, és el tudja képzelni, hogy ennek a folyamatnak a végén, őbelőle felnőtt - tanító vagy doktor néni, rendőr vagy pilóta lesz. A gyereknek rá kell hangolódnia arra, hogy a tanító által kijelölt feladatok elvégzését előbbre valónak tekintse minden más tevékenységnél. Például, ha azt írják elô, hogy 3 sor karikát rajzoljon, akkor éreznie kell, hogy ha unja is, ha nem is érti, mire jó, nem hagyhatja abba, nem rajzolhat helyette hajókat. Az iskolaérettséghez hozzátartozik, hogy a gyerek már nem akar mindent azonnal, tud várni. Nem sodorja el olyan könnyen az indulati feszültség, mint eddig, s így a feladat, a külvilág által megszabott követelmény fölébe kerekedhet a játék, és a képzelet okozta örömszerzésének. A szabálytudat kialakulásával, a szabályok belsővé válásával nő a gyermek fegyelmezettsége, a fegyelmezettség, pedig növeli figyelmét, akaraterejét. Feladatvégzése során nincs már szüksége állandó külső kontrollra, figyelmeztetésre, kezdenek kialakulni az önkontroll alapjai. Nagyon fontos a gyermek szociális érettsége. Mennyire képes egy közösségbe beilleszkedni, a közösség szabályaihoz igazodni, társaival való viszonyában milyen stratégiákat és taktikákat alkalmaz, megtanult-e már bizonyos mértékig kompromisszumot kötni?
Ezek a tulajdonságok alapvetôen befolyásolják a gyermek viselkedését, és egy új szituációban, új környezetben, többnyire ismeretlen társaságban fokozottan érvényesülnek. Akik nincsenek hozzászokva a közösséghez, az esetleges konfliktus megfelelő kezeléséhez (mert pl. nem jártak óvodába vagy csak rendszertelenül), azoknak komoly nehézségeik támadhatnak.
ISKOLAÉRETTSÉGI KRITÉRIUMOK:
Az iskolaérettség megítéléséhez a következô szempontokat kell figyelembe venni:
fizikai alkalmasság megfelelő testi fejlettség elérése (kb. 110cm-es testmagasság, 18 kg-os testsúly), alakváltozás (eltűnik a kisgyermekekre jellemző pocak, a test megnyúlik, karcsúbb lesz), megkezdődik a fogváltás, az elsô tejfogak kihullanak, megjelennek a maradandó fogak, jó fizikai erőnlét, ami az iskolatáska cipelése és az egyhelyben ülés miatt fontos, jobb- illetve balkezesség egyértelmű felismerhetősége
pszichés alkalmasság a gyermek várja az iskolát, készül rá, ez játékaiban is megjelenik, a gyermek a rábízott feladatokat elvégzi, tevékenységeit nem hagyja félbe, tud kapcsolatokat kialakítani és fenntartani kortársaival, megtalálja a helyét a közösségben, tud beilleszkedni a csoportba, képes felnőttekkel kapcsolat kialakítására, fenntartására
mit "tud" az iskolaérett gyerek? tartósan (10-15) percig leköti a rajzolás, a feladatlap kitöltése, a színezés, nem okoz problémát a versek, rövid mesék megjegyzése és elmondása, nincs beszédhibája, ki tudja magát szóban fejezni - egyszerű összetett mondatokkal is, "barátságban" van a ceruzával, színez, rajzol (a rajzolás ténye a fontos, nem a minőség), eligazodik az 1-10 számok között, ismeri, és helyesen használja a több-kevesebb, nagyobb-kisebb fogalmát
Ezeket a képességeket nem kell külön tanítani, mivel a fejlődés során maguktól megjelennek. Egy egészséges, megfelelően ingergazdag, a gyermekre figyelő környezetben az "átlagos" gyermek saját érdeklődésétől vezérelve, a neki megfelelő tempóban sajátít el mindent, ami az iskola megkezdéséhez szükséges. Ebben az életkorban azonban még nagyok az egyéni eltérések, jelentősek a gyermekek közötti különbségek. Van olyan gyerek, aki már felismeri a betűket, esetleg olvas, van olyan aki a számolás iránt érdekldik, és van olyan is, aki egyszerűen csak szeretne iskolába járni, de még nem ismeri a betűket.
A legfontosabb a testi és pszichés alkalmasság, a többi ismeretet a gyermek gyorsan megtanulja.
Az a tapasztalat, hogy sokkal több baj származik a korai iskolába menetelből, mint azokból a ritka esetekből, ha "feleslegesen" maradt még egy évet a kisgyerek az óvodában.
Bármennyire "okos" a gyerek, ha a szociális érettsége nem megfelelő, pl. nincs feladattudata, nem képes végigülni és figyelni a tanórákat, a feladatok megoldása közben elkalandozik, játszani kezd, elfárad. könnyen csalódásba fordul a lelkes iskolakezdet.
Forrás:
Gáspár Sarolta
Napocska Hírmondó
Szemle cikkei cimkék szerint