Hang – játék

Annyira természetes dolog számunkra a beszéd, hogy csak egy megfázás, torokfájás alkalmával döbbenünk rá: "Elment a hangom! Nem tudok beszélni, kommunikálni, mi lesz velem?"
Fontos tehát a hang a mindennapokban. Most egy kicsit alaposabban megvizsgáljuk, hogyan keletkezik a beszédhang, milyen nagyszerű hangszert rejt a testünk, és az is kiderül, hogy milyen sok játékot lehet vele játszani.

A beszédhang keletkezése

Ahhoz, hogy létrejöjjön egy hang, szükség van energiára, ami hallható rezgéseket kelt, és különböző akadályokra, amelyek a különböző beszédhangokat létrehozzák.

Az energiát a tüdőből kiáramló levegő szolgáltatja. Bár a tüdő elsősorban légzőszerv, az ember esetében a hangképzésben is fontos szerepet játszik. Légzés közben a be- és kilégzésre fordított idő 2,5 másodperc. Beszéd közben a kilégzés ideje ennek tízszeresére is nőhet!

A kilégzéskor létrejövő levegőáram a gégefőben található hangszalagokat hozza rezgésbe. Ezek hosszúsága, vastagsága határozza meg az egyéni hangszínt. Beszéd közben a hangszalagok kicsiny porcok segítségével nyílnak és záródnak, ezzel biztosítva a hangképzéshez szükséges rezgést. Minél magasabb a hang, annál több a rezgés másodpercenként, férfiaknál átlagosan 120, nőknél 220, míg egy újszülött sírásakor 400-szor nyílnak és záródnak a hangszalagok.

A létrejövő hangszínt a torok, a szájüreg és az orrüreg is befolyásolja – gondoljunk csak arra, amikor egy nátha esetén mennyire jellegzetesen változik a hangunk, hiszen egy rövid köszönés után már aggódva érkezik a kérdés beszélgetőtársunktól: Megfáztál?

Ahhoz, hogy a nyelvünkre jellemző beszédhangokat létrehozzuk, a táplálkozáshoz használt szerveinket vesszük igénybe. Alsó és felső fogsorunk, kemény- és lágyszájpadlásunk, az állkapocs, a mozgékony nyelv, az ajkak közreműködésével jönnek létre a magánhangzók és a mássalhangzók, és központi idegrendszerünk irányításával ezeket a hangzókat rendezzük szavakká, mondatokká – beszéddé.

Hangoskodjunk!

Hogy milyen örömet okozhat egy-egy hang megformálása, elég arra gondolnunk, amikor a néhány hetes csecsemő kiadja első, kommunikálást kezdeményező hangjait: ghííí, heőőő – s ettől láthatóan ő is és környezete is boldog és elégedett. Jó játék tehát az emberi hang, éljünk a lehetőséggel!

Hosszú, egyhangú utazások alkalmával, mikor már kifogytunk minden ötletből, játsszunk a hangunkkal, és a játékba örömmel fog bekapcsolódni óvodás, kisiskolás gyermekünk is.

• Ejtsünk ki egy nagy á-t, majd lassan szűkítsük a szánkat! Mit hallunk? (á-a-o-u)
• Szintén á-ból indulva lassan szélesítsük, húzzuk mosolyra ajkunkat! (áe-é-i)
• Ejtsünk ki különböző mássalhangzókat, és torkunkra tett kézzel figyeljük meg, hogy keletkezik-e rezgés, zönge! (gyerekeknek: morog-e a torkod?)
• Ejtsünk hosszan m, z, v hangokat! Hol érezhető zönge a torkunkon kívül? Tegyük a kezünket a mellkasra, arcra, fejre!
• Vegyünk egy nagy levegőt, és fújjuk ki sz, z, f, v, s, zs hangokkal! Ki bírja tovább?
• Számoljunk tízig, húszig hangosan, majd suttogva! Mikor fogy el több levegő?
• Számoljunk egy levegővel minél tovább! Keressünk mondókát, versikét, próbáljuk meg egy levegővel elmondani!
• Változtassuk el hangunkat, mintha báboznánk, vagy rajzfilmet szinkronizálnánk! Milyen hangot képzelünk el egy kacsának? Egy nyuszinak? Egy tigrisnek? Egy szellemnek? Beszélgessünk a kiosztott szerepek szerint!
• Számoljunk egytől tízig lassan-gyorsan, magasan-mélyen, hangosan-halkan! Számoljunk vidáman, szomorúan, kedvesen, hízelegve, hisztisen…

Fedezzük fel ezt a remek hangszert, az emberi hangot, beszéljünk, énekeljünk felszabadultan! Csodálatos lehetőségeket rejt számunkra a hang, használjuk ki, játsszunk vele – és vigyázzunk rá.

Forrás:
Babafalva.hu
Elges Renáta, logopédus