Hadilábon a betűkkel: diszlexia

A legtöbben ezt is könnyedén megértik: "a femléréesk szirent midnen tezidek iksolás dixleszáis Maraogygrászon." Hazánk lakóinak 7-10%-a viszont képtelen megküzdeni még azokkal a szavakkal is, melyek tökéletes szórendben íródtak. Egészen addig, míg értő, és hatásos segítséget nem kapnak. Van ilyen.

Rejtőzködő probléma

A diszlexia eleinte ki sem derül, sem a környezetük, sem ők maguk nem érzékelik, hogy bármi gondjuk volna. Egészen addig, amíg egyszer csak - általában kisiskoláskorban – azzal szembesülnek, hogy valamit nem tudnak úgy csinálni, mint a többiek. Ez a valami legfontosabb információszerző cselekvésünk, az olvasás, hiszen a diszlexia nem más, mint az olvasási képesség zavara. Bár maga a kifejezés egyre ismertebb, ma még sokan nem tudják, hogy ez valójában mit is takar, így sok esetben sajnos még utólag sem ismerik fel. Olykor pedig az ismeretlentől, vagy a lenézéstől való félelem miatt nem vállalják fel, nem fogadják el ezt a problémát, és a gyermek nem kapja meg a szükséges segítséget. Holott a diszlexiás gyerek gyengébb iskolai előmenetele nem abból fakad, hogy lusta, vagy akaratgyenge, esetleg nem elég okos. Gondjai hátterében sajátos olvasási nehézség állhat, amely a gyerek és az elsajátítandó ismeretanyag közzé furakodik, megakadályozva ezzel őt abban, hogy értelmi képességének, tehetségének megfelelően tanuljon az iskolában.

Jöhet időben a segítség

Mivel a diszlexiának nincs olyan kézzelfogható tünete, mint mondjuk a bárányhimlőnek, és nincs két egyformán teljesítő diszlexiás sem, a probléma megállapítása szakember, konkrétan logopédus feladata. Ugyanis nem minden rossztanuló diszlexiás - persze a fordítottja is igaz: nem minden diszlexiás rossztanuló. A logopédus a különböző tüneteket figyelembe véve állapítja meg, hogy adott esetben diszlexia, vagy valami más, egyéb dolog állhat-e az iskolai sikertelenség hátterében. Az érzékelési zavarokat mérő szűrőtesztekkel a diszlexia már előre jelezhető, és az időben megkezdett logopédiai terápiával
megvédhetjük a gyerekeket az iskolai kudarcoktól, és még az iskolakezdés előtt felvértezhetjük olyan készségekkel, amelyek megkönnyítik számára az olvasást.

Akikre figyelni kell

Egyes gyerekeknél nagyobb a valószínűsége a diszlexia kialakulásának, így számukra rendkívül fontos a korai, folyamatos logopédiai terápia. Ilyenek azok, akik megkésett beszédfejlődésűek, vagyis három éves korukban még nem beszélnek, illetve azok, akik beszéddel nehezen irányíthatóak, vagyis beszédmegértési zavarral küzdenek. Szintén nagyobb figyelmet érdemelnek azok a gyerekek, akiknek a családjában korábban már előfordult diszlexia. Az óvodai logopédusok nagycsoportos korban szűrőtesztekkel vizsgálják a gyerekeket, amelyek képesek előre jelezni az esetleges olvasási nehézséget, és diszlexia prevenciós terápiával a veszélyeztetett gyerekeknek ilyenkor még nagyon jó eséllyel lehet segíteni. A diszlexia terápia egyik legnagyobb titka ugyanis az, hogy minél előbb, lehetőleg még az olvasástanítás előtt megkezdődjön.

Amikor érdemes megkérdezni a logopédust:

• iránytévesztés, rossz tájékozódási képesség
• a betűket, szótagokat felcseréli (alma-amla; kalapál-lakapál)
• olvasás helyett fejből mondja a szöveget
• a kezdő szótagot más értelmű szóval folytatja pl. ker-tész helyett kertet mond.
• keveri a hasonló hangzású szavakat (kever-kavar)
• hosszabb szavakat nehézkesen olvas el
• a nehéz betűkapcsolatokkal nem boldogul
• megtoldja, vagy éppen lerövidíti a szavakat
• fölösleges betűelemeket told be
• hibásan olvassa a ragozott szóalakokat (havas-havat)
• szótagokat hagy ki
• összeolvasási nehézségekkel küzd
• értelmetlen szavakat nehezen olvas
• nehezen érti meg az elolvasott szöveget
• gyakran megakad, ismételgeti az elolvasott szótagot
• gyakran nyugtalanság, mozgékonyság jellemzi a gyereket.
• gyakran téveszti a betűket 

( D. Crystal: A nyelv enciklopédiája c. könyvben van idézve):
Részlet Susan Hampshire: Susan’s story című önéletrajzi könyvéből

"Egyszerű volt elmesélni mit láttam a parkban, a balettcipőket szortírozni se volt nagy dolog, vagy szépen elrendezni a könyveket nagyság szerint, de az ábécét megfejteni, vagy felismerni azt, hogy C.A.T. (macska) és megmondani, mit jelentenek ezek a betűk, az szinte lehetetlen volt… Valami egészen különös dolgot éreztem, amikor írnom kellett, mintha egy hosszú zsineg lett volna a fejemben.
A mamám azt mondta, "C.A.T., írd le ezt a szót, Susan, C.A.T. . Hogyan írjuk ezt a szót, Susan?"
"Nem tudom, nem tudom, Mrs Hampshire (így hívtam őt az iskolában), nem tudom, hogy kell leírni!"
A zsineg a fejemben lehetetlenné tette, hogy válaszoljak. Úgy éreztem, egy egész gombolyag zsineg van a koponyában, aminek a vége kibújik a fejem tetején. Arra gondoltam , ha ezt megfogom és meghúzom, akkor kivehetem a fejemből, megszabadulhatok tőle, és kibogozhatom a gubancot.
"Anya én tényleg érzem a fejemben azt a gubancot!"
"Ne légy nevetséges, Susan!"
A papír, a toll a mamám arca, halványan fénylő bőre – nincs rajta egyetlen ránc sem - , a helyes válaszért könyörgő, sötétbarna szeme, a mosogatástól félig lekopott körömlakkja, ezekre mind jól emlékeztem, de hogy C.A.T. … Talán a világ legnehezebb szava az, hogy C.A.T. Bárcsak a többi gyerek se tudná leírni, hogy C.A.T.
"Ne bámuld magad a tükörben! Inkább azon gondolkozz, hogy írjuk azt , hogy C.A.T.!"
Nem tudtam, Megint nem tudtam A fejem üres volt – kivéve a gubancot."

Forrás:
Gáll Edina - logopédus, Fővárosi Beszédjavító Intézet
Fittcsalád.hu