Elméleti háttér
A gyermekek kognitív fejlődéséről szerzett ismeretek Jean Piaget svájci pszichológus nevéhez fűződtek, aki a gyermek természetesen érő képességeinek és környezetével kialakított kapcsolatának a kölcsönhatásaira összpontosított. Piaget a gyermeket aktív lénynek tekintette, aki környezetére gyakorolt hatásával fejlődik. A gyermek sémákat alkalmaz, melyek megismert eljárásokat jelentenek. Ezeket a sémákat a gyermek az új helyzetekre is alkalmazza, vagyis asszimilálja a helyzetet bevett gyakorlatába. Amennyiben az új helyzetre nem alkalmazhatóak a már kialakított sémák, abban az esetben új gyakorlatot alkot, amit Piaget akkomodációnak nevezett el. A legfontosabb eredmény a fentiek alapján, hogy a gyermek aktív, információkereső lény. A gyermek gondolkodási és következtetési képességei az érés folyamán minőségileg folyamatosan változó szakaszokon mennek keresztül. (Piaget, 1995)
Ma már több tudós eredményei alapján ismert, hogy Piaget konstruktivizmusa több ponton téves volt. A számmegmaradás képességét vizsgáló tesztről Jacques Mehler és Tom Bever a massachusettsi Műszaki Egyetem pszichológiai tanszékéről 1967-ben a Science tudományos lapban publikált. Vizsgálataik alapján Piaget számmegmaradási tesztje nagymértékben függ a kontextustól és a gyermekek motivációs szintjétől. Például a teszt során Piaget 2 sorban eltérő számú üveggolyókat helyezett el különböző távolságra egymástól.
A gyermekek arra a kérdésre, hogy melyik sorban van több üveggolyó az átalakítást követően a kevesebb, de hosszabb sort választották. Ez megfelelt Piaget által leírt számmegmaradási hibának. Mehler és Bever az üveggolyókat kicserélte édességre. Nem tettek fel bonyolult kérdést és növelték a gyermekek motivációs szintjét. A gyermekek már a valós darabszámot figyelembe véve mindig a több édességből álló sort választották. A feladatból az is kitűnt, hogy a három- és négyéves gyermekek átlag alatt teljesítettek. Dehaene véleménye szerint ennek a nem életszerű kérdésfeltevés az oka. Amint James McGarrigle és Margaret Donaldson, az Edinburghi Egyetem fejlődéspszichológusai játékmackó segítségével alakították át a kísérletet úgy, hogy a kísérletvezető nem látta a műveletet, a gyermekek jó választ adtak. Ez bizonyíték volt arra, hogy a gyermekek a kontextustól függően pontosan ugyanazt a kérdést két teljesen különböző módon értelmezték. (Dehaene, 2004)
Gyakorlati ötletA fenti elmélet alapján mindig a gyermek számára életszerű helyzetekben számláljon, viszonyítson. Nincs jobb a gyermek saját világánál a fejlődéséhez. Kérdés, hogy ki tudja-e használni a környezete. A gyermek első éveiben nagy felelősség hárul a szülőkre.
Nézzünk néhány példát:
- Számlálás utazás közben (pl. autóbuszok, kilóméter kövek, épületek, járatok számai)
- Számlálás közös tevékenység során (pl. sütés, kerti munka, pakolás)
- Több kevsebb viszonyítás (pl. közös ebéd során, kedvenc étel elosztásakor)
- Mesékben, versekben a számok mutatása ujjal (pl. Török és a tehnek)
- Számolást megjelenítő versek tanulása (pl. Egy megérett a meggy)
Forrás:
Dyscalculiaport.hu
