2011. 05. 02. 00:00
Cimkék: orrhangzós beszéd, ajak- és szájpadhasadék,
A cikk értéke:
Az emberi beszéd élettani orrhangzós színezetét nazalitásnak nevezzük. Ez minden esetben kellemes esztétikai hatású. Mértéke függ a használt hangzó(k)tól, a beszélt nyelvtől, a beszélő egyéntől és a rezonátor üregek állapotától. Ha a fiziológiás nazalitás kórosan csökken vagy fokozódik, hipo-, illetve hipernazalitás, összefoglaló néven rinofónia jön létre. Hiponazalitást (zárt orrhangzós beszédet) az orrban vagy az orrgaratban levő akadály okoz, megoldása orr-fül-gégészre tartozik. Hipernazalitás (nyílt orrhangzós beszéd) szájpad-elégtelenség következménye, a kezelés foniátriai-logopédiai feladat. A két alaptípus (pl. szájpadhasadék és nagy adenoid) egyidejű fennállása esetén kevert formáról, váltakozó jelentkezésük esetén alternáló formáról beszélünk; utóbbi idegrendszeri elváltozásra utal.
A nyílt orrhangzós beszéd lehet veleszületett vagy szerzett, organikus hátterû vagy funkcionális. Az organikus okok közt a szájpad strukturális eltérései (hasadék, rövidülés) vagy a vezérlés zavarai (neurogén vagy miogén kórokok) szerepelnek. Kimutatható szervi háttér hiányában funkcionális (aktív vagy passzív) rhinophonia apertát diagnosztizálunk, de elõfordulhat, hogy gondos vizsgálattal a „pszichés" etiológia mögött szervi elváltozást találunk.
Szájpad-elégtelenség esetén mindazon funkciók károsodhatnak, amelyek létrejöttében a szájpad részt vesz: a szopás, a nyelés, a beszéd és a dobűri ventilláció (és így a hallás) zavara jöhet létre. A tünetek mindenekelõtt a beszéd területén figyelhetõk meg. A beszédzavarok között a hipernazalitás és az orron át történõ levegőszökés dominál. Az elõbbi akusztikai, az utóbbi aerodinamikai jelenség.
A kórismézésben a szájpad vizsgálata és az egyszerű funkciós próbák (Czermak-féle tükörpróba) mellett az auditív-perceptív beszédvizsgálatnak van a legnagyobb jelentősége, ennek értékelésére 5-fokozatú skálarendszert ajánlunk. A műszeres eljárások a szubjektív benyomások megerősítésére szolgálnak; ezek közül legfontosabbak a röntgeneljárások, MRI, endoszkópia, nazometria és szükség esetén elektrofiziológiai vizsgálatok.
A hipernazalitás kezelésének előfeltétele az etiológia tisztázása. Ha neurogén folyamat kizárható, logopédiai kezelés indokolt. Beszédjavító mûtét akkor indikált, ha a beszédterápia 4-6 hónap alatt nem eredményez javulást vagy eleve sikertelennek tűnik. A leggyakrabban használt műtéttípus a velofaringoplasztika: nyálkahártya-izomlebeny képzése a hátsó garatfalból és annak bevarrása a szájpad rétegei közé. 1107 műtétünk tanúsága szerint az anatómiai gyógyulás 98%-os (a lebeny megtapad), a hipernazalitás megszűnik vagy minimálissá válik az esetek 90%-ában.
A teljes cikk letölthető a Kapcsolódó publikáció(k) alatt illetve a http://www.prae.hu/prae/gyosze.php?menu_id=102&jid=35&jaid=512 oldalról.
Forrás:
prae.hu
Kapcsolódó könyv(ek)
|
Beszélgessünk együtt - Logopédiai tanácsadó ajak- és szájpadhasadékos gyermekek szülei számára Sandra Neumann, "Mosolyogj bátran" Egyesület, |
| Ruth Becker és munkatársai, BGGYTF Fonetikai és Logopédiai Tanszék, Budapest, 1993. |
Szemle cikkei cimkék szerint