Beszélgessünk a beszédről! - Hangzók

A Szitakötő őszi számában hívtalak, hogy ismerd meg a beszéd különleges, összetett folyamatát. Akkor Igor, az önfelfújódó operaénekes segítségével megtanultunk nyugodtan levegőt venni, szép, dús hangzású hangot adni. Szó esett arról is, hogy ha a hangszalagok megrezegnek, a hangunk zöngés lesz, ha csak átengedik a levegőt, zöngétlen hangzó keletkezik. A hang vagy a zöngétlen levegő a szánkban hangzókká alakul, ezek a hangzók az írott betűk kiejtett megfelelői. Pl. az „sz" betűt leírjuk, az „sz" hangot kiejtjük. Sokszor rosszul fogalmaznak a gyerekek, azt mondják: „tudom, hogy rossz az 'sz' betűm....." Ilyenkor nem arra gondolnak, hogy az írott betű csúnya a füzetükben, hanem hogy pöszén ejtik az „sz" hangot. A magánhangzók mindig zöngések: ezeket vokálisoknak, éneklő hangoknak is nevezzük. Képzésük során a szánk térfogatát és nyelvünk állását, az ajkunk alakját változtatjuk meg, így lesznek mélyebbek, magasabbak; elöl vagy hátrébb szólók, de nem állítunk akadályt a levegő útjába. A mássalhangzók lehetnek zöngések és zöngétlenek is, és a szánkban ilyenkor akadályba ütközik a levegő. Az akadály lehet a nyelvünk, ajkunk, fogunk.

Számtalan hang és zörej kiadására vagyunk képesek, ezekből születnek a mássalhangzók. Vannak, amelyeket hosszan tudunk ejteni, például az „s", vagy az „sz". Ezeket úgy nevezzük: réshangok, mert egy résen keresztül, hosszan távozik a levegő a szánkból. Ezek a rések különböző formájúak, így más és más hang képzésére alkalmasak. Pl. ha „sz" hangot ejtesz, a levegő egy hosszú, szűk kis résen át távozik a szádból. Az „s" hangnál ez a rés sokkal tágabb. Nézzük meg gyakorlatban is a különbséget! Ha megnedvesíted a kezed és „sz" hangot fújsz rá, a levegőt kis felületen érzékeled és hidegnek érzed. Ha „s" hangot ejtesz, nagyobb felületen érzed a levegő mozgását és a hőmérséklete meleg lesz! Vannak mássalhangzók, amelyek egyetlen pillanatban keletkeznek, nem tudjuk hosszan ejteni őket. Ilyen például a „b", vagy a „k". Ezeket zárhangoknak hívjuk. A szánkban lévő akadályokkal egy zárat hozunk létre, a amit a levegő felpattint. Attól függ a hangzás, hogy hol, milyen erős zárat alakítunk ki. Előfordul, hogy nem ejtjük megfelelően a hangokat, mert rosszul tanultuk meg, vagy valamilyen testi hiba miatt nem vagyunk képesek a helyes ejtésre. Súlyosabb esetekben az írásunkban is akadályozhat a rosszul ejtett hang, könnyen a betűket is eltéveszthetjük egy ilyen hiba miatt. Ilyenkor logopédus szakember segítségével tudjuk kijavítani a torz hangokat.

Biztosan ismersz olyan gyereket, aki logopédiai foglalkozásra jár, ahogy mostani hősünk, Cirkuszszájú Dániel is. Róla - Igorhoz hasonlóan - a Beszéd utca 3. című könyvben olvashatsz. Dani egészen addig átlagos kisfiúnak számított, míg egy napon a televízió előtt akkorát ásított, hogy bekapta az éppen ott szereplő Kanadai Nagycirkuszt. A cirkusz szereplői a tévében maradtak, a cirkusz berendezése azonban porondostul, nézőterestül Dániel szájába került. Hiába próbálták csiklandozni Dani orrát, hogy tüsszentéssel szabaduljon meg a szorult helyzetből, sajnos, nem sikerült. Kénytelen volt elfogadni: a szájában ezentúl cirkusz üzemel.... Igen ám, de artisták nem voltak a cirkuszban, csak Dani nyelve a porond közepén. Visszaemlékezett, hogy az óvodában milyen ügyes mutatványokat tanult a logopédustól. Óriási sikereket aratott velük, és o lett a világ leghíresebb nyelvakrobatája!

Ezeket a mutatványokat kipróbálhatod Te is: Nyújtsd ki a nyelved úgy, hogy lazán az alsó ajkadon pihenjen. Próbáld hegyesre összehúzni - mintha nyíl lenne -, majd engedd vissza. Vigyázz: ne segíts a száddal, az ajkaidnak változatlanul kell maradni! Támaszd meg a nyelved hegyét az alsó fogsorod mögött, középen. Most lazán hintáztasd ki a nyelved a szádból úgy, hogy a hegye ott maradjon! Ugye meglepő, hogy nagyon egyszerű mozgásokat is nehezen „ért meg" a nyelvünk? Nem olyan, mint a kezünk vagy a lábunk, nem engedelmeskedik egyből a gondolatainknak, mozgása önkéntelen. Sokat kell tükör előtt gyakorolni a nyelvügyesítést, a szépen ejtett hangokhoz erre van szükségünk. Jó, ha eleinte szakember irányít, de egyszerű gyakorlatokkal mi magunk is segíthetjük beszédünk fejlődését. A legegyszerűbb, ha hangosan felolvasunk, miközben nagyon figyelünk, hogy aki hallja, pontosan értse, amit mondunk. Ha bennünk van ez a szándék, máris szebb a kiejtésünk. Olvasd fel valakinek érthetően az imént tanult két gyakorlatot és figyeld meg, helyesen követi-e az utasításokat! Legközelebb a hallásról mesélek, remélem, akkor is velem tartasz!

ILLÉS GYÖRGYI

Forrás:
Szitakötő Magazin