Az olvasási nehézségről

Olvasási zavar esetén nincs megfelelés az olvasástanításra szánt idő és az elért eredmények között. Gyakorisága kb. 3-10%-os. A tünetek sokszor megtévesztőek lehetnek, de a rossz módszertani irányítás vagy a szociokultúrális hátrány miatt kialakuló gyenge olvasási készség az ún. „áldiszlexia" körébe tartozik. Az értelmi fogyatékos gyermekek is mutathatnak diszlexiához hasonló teljesítményt, de mindezt szintén nem soroljuk a diszlexia kategóriájába.
Oki háttérként elsősorban az organikus eredetű akadályozott beszédfejlődést kell megemlíteni, mely lehet örökletes, alkati okok miatt kialakuló; méhen belüli károsodás, szülési sérülés, koraszülés következtében fellépő. A károsodás a beszédfejlődés szempontjából fontos zónákat érinti. A diszlexia és a beszédzavar szoros összefüggését mutatja, hogy a diszlexiások 20-30%-a megkésett beszédfejlődésű volt. A pösze gyermekek közel 20%-a válik diszlexiássá. Az előbbi beszédzavar maradványtüneteként gyér szókincs, szótalálási nehézség, szegényes mondatalkotási képesség maradhat vissza iskolás korra.
Az olvasási zavar kialakulását ezen kívül részképesség-kiesések, fejlődésbeli elmaradás, az idegrendszeri feldolgozásnak a szokásostól eltérő volta is okozhatja.
A diszlexiás gyermekek 90 %-ban magatartási zavarokat figyelhetünk meg: dekoncentráltság, fáradékonyság, bohóckodás, változó teljesítmény. Ezek elsődlegesen a gyermek adottságaiból következhetnek, és ekkor már óvodáskorban jelentkeznek; de kialakulhatnak következményesen, az iskolai kudarcok miatt.
Ezek a normál képességű a gyermekek az anyanyelvi oktatás során, olvasás-írás területén messze elmaradnak kortársaiktól, ez nehezítheti iskolai beilleszkedésüket és a későbbi tanulásukat is.
A diszlexián belül az olvasási és írási teljesítmény zavara különböző lehet, de a diszlexia mindig együtt jár a helyesírási zavarral; utóbbi önmagában is előfordulhat.

Az olvasási zavarral küzdő gyermek mindig jellegzetes hibákat követ el, ezek tünetei a pontosság, tempó és szövegértés területén jelentkeznek. A pontos olvasás feltétele a biztos hang-betű kapcsolat, ennek zavarai különféle betűtévesztéseket okoznak. A betűtévesztéseket okozhatja a betűk közötti vizuális hasonlóság (f-t, h-n), ezt inkább fiatalabb gyermekek követik el. Vannak fonémikus hasonlóság miatti tévesztések (f-v, t-n, g-d, sz-f), és komplex okok (b-d, m-n) miatti makacs tévesztések, ahol vizuális és fonémikus hasonlóság is fennáll.
A diszlexiás gyermek gyakran követ el betűkihagyásokat, főleg torlódáskor, pl. harang=harag, buksza=busza, ennél súlyosabb a szótagkihagyás jelensége.
Betűbetoldás főleg torlódó mássalhangzók közé való magánhangzó beékelését jelenti, pl. hajt=hajat.
Reverziónak nevezzük azt a jelenséget, amikor a gyermek olvasás közben megváltoztatja az olvasás irányát, pl. ól=ló, még=gém, sok=kos, kar=rak Itt a téri tájékozódás zavara mellett a szerialitási zavar is szerepet játszik. Ez a hibatípus ép gyermekeknél is gyakran előfordul.
Olvasáskor gyakran hibás kombinációkat alkot, ekkor értelmetlen szavakat is bemond, ezt a nem diszlexiások sosem teszik.
Jellemző az elővételezés, amikor a szó betűi közül kettő azonossá válik úgy, hogy a szó közepén lévő hasonul a szó végén lévőhöz, pl. kusza=kasza, csőre=csere, szelő=szőlő.
Perszeveráció annak a jelenségnek a neve, amikor az oszlopban történő olvasásnál a fenti szó egyik betűjét továbbviszi, és azzal olvassa az alatta lévő szót.
Ha a gyermek a szó betűinek 50 %-át téveszti vagy rosszul helyezi el, szóroncs képzéséről beszélünk. Gyakoriak az ismétlések olvasás során. Első osztályban jellemző az összeolvasási képesség késése. Gyakran szünetet tart hosszabb szavak közepén, súlyosabb esetben megtagadhatja az olvasást.
A hibaszám nagysága alapján dönti el a szakember, hogy ténylegesen diszlexiáról van-e szó, a hibák minőségi elemzése inkább a szakembernek nyújt segítséget a terápia menetében. A diszlexiások a fenti hibatípusok közül 10-szer annyit követnek el, mint ép társaik, a zöngés-zöngétlen betűtévesztések 24-szer gyakrabban fordulnak elő náluk.
A diszlexiás gyermek olvasási tempója is más, lassú, a szótagolvasás jellemzően lassabb, mint a betűolvasás, mert a szótag egysége nehezen alakul ki.
A szövegértés zavara a diszlexia jellegzetes tünete, mely következhet a gyermek rossz olvasási technikájából, de önálló jelenségként is fellelhető.

A diszlexia mindig együtt jár az írás zavarával. A gyermek vonalvezetési problémája miatt bizonyos írott betűalakokat téveszthet, pl. f-h-k-l-b. Betűtévesztések, betűkihagyások-betoldások, szótagkihagyások, reverziók (ugyanúgy, mint az olvasásban) jelentkezhetnek. Bizonyos hibák a beszédtagolás és ritmus jelölési hibái közé tartoznak, pl. a hosszú-rövid hangzók hibás jelölése, különálló szavak egybeírása, mondatkezdő nagybetű és mondatvégi írásjelek elhagyása. A verbális emlékezet gyengesége miatt ezek a gyermekek tollbamondás során gyakran hiányosan, vagy szórendváltoztatással írják le a szöveget. Önálló fogalmazásaikban értelmetlen mondatok is előfordulnak, mert nem emlékeznek pontosan az általuk már leírt mondatrészekre. Jellemző a kifejezett nyelvtani szabályok helytelen alkalmazása, pl. ly-j használata, a részleges vagy teljes hasonulás pontatlan alkalmazása.
A diszlexiát egyéb tünetek is kísérhetik: gyengébb ritmusérzék, téri-idői tájékozódás zavara, sorrendiség zavara, finommozgások, néha nagymozgások rendezetlensége, nehezen kialakuló testséma, dominanciazavarok, látásproblémák, pl. rejtett kancsalság, és a már említett beszédproblémák.
Fontos tudni, hogy a diszlexia kezelés nélkül nem javul, hanem romlik! Kezeléssel a tünetek halványulhatnak, de maradványtünetek formájában -főként a beszédzavarra épülő, makacs esetekben- megmaradhatnak, pl. helyesírási gyengeségként.

Ezért fontosabb a megelőzés, a veszélyeztetett gyermekek korai, óvodai kiszűrése és előkészítő foglalkozások biztosítása számukra, mely az olvasás-írástanuláshoz szükséges képességek fejlesztését jelenti és nem magát a betűtanítást! Utóbbi az iskola feladata!

Forrás:
Kiss Andrea, Anyák Lapja 2005. szeptember és Óvodai nevelés 1998. szeptember