Az afáziáról közérthetően

Szólási képtelenség, melynek oka az agy bizonyos részének, és pedig a Reil-féle szigetnek és környékének maradandó vagy múló kóros elváltozása. Abban áll, hogy a beteg, aki a körülötte történőket teljesen föl tudja fogni és a beszédet érti, egy általában nem tud beszélni (alalia) vagy csak hiányosan. E szólási zavar mellett a beszéd mechanikai része, az izomzat, valamint a szófűzés teljesen érintetlen maradhat. A beteg jól tudja, hogy mit akar mondani, azonban a fogalmat kifejező szót nem találja és helyette mást, néha meg nem felelőt használ, vagy pedig a fogalmat körülírja. Például ha a «kutya» fogalmát akarja kifejezni, akkor vagy egy válfaját nevezi meg, vagy pedig körülírással jelzi. («állat, mely ugat» stb.). Többnyire utána tudja mondani a szót, ha más előtte kimondja. Ez az állapot az u. n. amnéziás afázia. Előfordul, hogy egy beteg, ki több nyelven tudott beszélni, egyben már nem tudja magát kifejezni. Az A.-nak másik neme, midőn a betegek a szavakat nem tudják kiejteni, noha az izmokban hüdés nincs jelen. A szót tudják, de ha a kiejtésre kerül, akkor az izmok kellő összeműködése hiányában vagy egyáltalában nem ejthetik ki a szót, vagy csak részben. Néha csak egyes betűket nem ejthetnek ki, például «szombat» helyett «szomat»-ot, vagy «kréta» helyett «kétát» mondanak. Ez az u. n. ataktikus afázia.

Ezek a betegek az előttük kiejtett szót nem tudják utánozva sem kimondani. Más betegek akaratuk ellenére és állapotuk teljes tudatában a helyesen kiejtett szavakat megtoldják egy értelmetlen szótaggal, vagy pedig egy-két szónál több nem is áll rendelkezésükre (monofázia), mely szavakat vagy szótagokat a legkülönfélébb dolgok kifejezésére használják. Mások ismét olyan szavakat használnak beszédközben, melyeknek ott, ahol használják, értelmük nincsen, vagy olyanokat, melyek egyáltalán minden értelem híján vannak, például ha valaki «ablak» helyett rendesen «asztalt» mond, vagy «irni» helyett «elen»-t. Előfordul az is, hogy a szólási képesség teljes épsége mellett a betegek nem értik a kimondott szót. Ezeknél tehát megvan a hallási és szólási képesség, de a hallott hang fogalmát, jelentőségét elvesztették. Ez a szenzorikus afázia (Wernicke) vagy a szósüketség (Kussmaul).

Az afáziáról közérthetően

Magyarországon egyre gyakoribb a szív- és érrendszeri megbetegedések száma. Ennek következményeképpen változatos kórformák jöhetnek létre. Az agyvérzés, az agytrombózis, az agyi katasztrófák féloldali bénulással járhatnak. Ha ez a bénulás a jobb oldalt érinti, akkor sérül a beszéd, az írás, az olvasás és a számolás képessége.

A beszédzavar - szaknyelven afázia - esetén a beszéd két alapfunkciója közül vagy a kifejezőeszköz, vagy a megértés, súlyosabb esetekben mindkettő sérül. A kezelés során, mikor már a beteg állapota (orvosilag) stabilizálódott, minél hamarabb szükség van logopédiai terápiára is. A munka eredménye függ attól, hogy milyen korai stádiumban kezdődik el a kezelés, de a hatékonyságot nagymértékben befolyásolja a beteg életkora, személyisége, valamint az, hogy milyen a család összefogása és támogatása. Természetesen a károsodás helye és nagysága is.

Pontos prognózis sajnos nem adható. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a kezdetben gyorsan visszafejlődő afázia jó esélyű, (ezért fontos a minél korábban elkezdett terápia), míg a gyors javulás után gyakori a lassulás és néha a visszaesés is.

Néhány jó tanács a családnak:

Legyen nagyon türelmes! Lassan és érthető mondatokban beszéljen. Ha jó a beteg megértése, de nem tud beszélni, igyekezzenek megérteni a mondanivalóját jelekből és gesztusokból. Segít, ha elkezdjük a szót, vagy mutatunk a tárgyra. Nem szabad a beteget abban a tudatban hagyni, hogy nem értették meg! A siker-, még a legkisebb is további beszélgetésre serkenti. Nincs két egyforma beteg, ami jó volt az egyiknek, nem biztos, hogy a mi betegünknél is beválik. Személyiségváltozására is oda kell figyelni. Kevésbé érdeklődik, könnyen elfárad, hajlamos hirtelen hangulatváltozásokra.

http://www.aphasie.hu/index.php?idt=13

Forrás:
http://www.aphasie.hu/