Amiről a jegyek hallgatnak

Hosszú évek pedagógiai tapasztalata az, hogy az osztályzattal történő értékelés vajmi kevés információt szolgáltat a gyerek tényleges tudásszintjéről. Nem tájékoztatja sem a tanulót, sem a szülőt arról, miben érdemes változtatni, melyek az erősebb, illetve a gyengébb pontok a diák tanulási folyamatában.

A szöveges értékelésről szóló törvényi háttér:
44. § (3) : „Az első - harmadik évfolyamon - félévkor és év végén, továbbá a negyedik évfolyamon félévkor szöveges minősítéssel kell kifejezni, hogy a tanuló „kiválóan, jól, vagy megfelelően teljesített", illetve „felzárkóztatásra szorul".
45§ (1): „A tanuló az iskola magasabb évfolyamába akkor léphet, ha az előírt tanulmányi követelményeket sikeresen teljesítette. A tanuló az első - harmadik évfolyamon csak abban az esetben utasítható évfolyamismétlésre, ha a tanulmányi követelményeket az iskolából való igazolt és igazolatlan mulasztás miatt nem tudta teljesíteni."

A szöveges értékelés létrejöttének előzményei:
A szöveges értékelés bevezetése korántsem előzmények nélkül való a hazai pedagógiai gyakorlatban. Az 1978-as tanterv elkészítésekor az alkotók biztosították a gyerekek számára az első - második évfolyamokon való továbbhaladást, illetve az ötödik - hatodik évfolyamokon újonnan belépő tárgyak osztályozás nélküli értékelését. Az első osztályban már ekkor is bevett gyakorlat volt a tanulók szöveges értékelése. 1989 óta pedig a reformpedagógiának elkötelezett iskolák létrejöttével párhuzamosan Magyarországon is fokozatosan megjelentek az osztályozást nélkülöző értékelési módszerek.

Hosszú évek pedagógiai tapasztalata az, hogy az osztályzattal történő értékelés vajmi kevés információt szolgáltat a gyerek tényleges tudásszintjéről. Ha a gyerek ugyanis ötöst kapott, akkor nincs miről beszélni, mindenki elégedett. (Bár ebben az esetben sem tisztázott, hogy miben lehetne akár még jobb.) Ha azonban azt tapasztalja, hogy nem ötöst kapott, jogasan merül fel benne a gyanú, hogy a teljesítményével esetleg nincsenek megelégedve. Itt megtorpan a gondolat, mert az már nem derül ki az osztályzatból, hogy pontosan mivel nincsenek megelégedve. Tisztán érezheti azonban teljesítménye értékelésének befejezett, másíthatatlan voltát, hiszen az osztályzat ott van a naplóban, az ellenőrzőben, amellyel majd szembesíteni kell a szülőket. A gyerek - amellett, hogy önértékelése és ezért tanulási kedve is megtorpan egy pillanatra, netán évekre - azt azonban még mindig nem tudja, merre induljon tovább, hogyan javítson helyzetén. „Jó esetben" elkezd tanulni - a jegyekért. Másik megoldásként pedig választhatja a feladást: ő úgy is rossz jegyeket visz haza, ő tulajdonképpen egy rossz tanuló, vagy közepes, vagy gyenge. Hát hiába, ilyenek a képességei! Elhiszi azt, amiről a jegyek beszélnek. Sőt még garantáltan át is változik tanárai kedvéért közepes tanulóvá. Esetleg különleges szerencsének - s semmiképp nem saját érdemének - fogja tekinteni, ha nagy néha becsúszik egy ötös. (Amit, ugye, általában hibátlan megoldásokra kap.)

Összegezve tehát, az elvitathatatlan negatív pszichés tényezők kiküszöbölésén túl azért is érdemes a szöveges értékelés alkalmazása, hogy konkrétan feltárja - a gyerek és a szülő számára is nyilvánvalóvá tegye - az erősítendő területeket, hogy ennek alapján egyúttal megtörténhessen a segítségadás módjának pontos kidolgozása.

Az évtizedek során alaposan bevésődött osztályozási rendszer okán esetleg megtörténhet, hogy a szülő - de akár olykor a pedagógus maga -, önkéntelenül is a szöveges értékelés osztályzatokra fordítására törekszik. Ezt amennyire csak lehet szükséges elkerülni, hiszen az alsó tagozaton a szöveges értékelés funkcióját tekintve diagnosztikus jellegű, amely ezért nem összekeverendő a lezáró, szummatív értékeléssel. A szemléletváltás - az átállás ideje - minden bizonnyal eltart majd egy ideig.

A szöveges értékelésnek egy járulékos, ám rendkívüli előnye az, hogy jobban meg tud valósulni az önismeret fejlődése, a reális önkép, jó önértékelés kialakítása, a segítségkérés -és elfogadás gesztusa, az önérdekérvényesítés, a belső motiváció erősödése, mint a hagyományos pedagógiai gyakorlat esetében.

Végül egy idézet a szöveges értékelés pedagógusoknak szánt OM ajánlásából:
„ A diák aktuális állapotát, viselkedését, teljesítményét rögzítsük, ne mondjunk ítéleteket (különösen az egész személyiségre vonatkozóan ne), ne adjunk önmagát beteljesítő jóslatokat, kerüljük a tévedhetetlenség látszatát! Az értékelés legyen az elérendő célhoz konkrét útmutató. Vegyük figyelembe a gyerek önmagához mért fejlődését, képességeit, lehetőségeit, hogy reális, méltányos értékelést tudjunk adni."

Forrás:
http://www.sulinet.hu/tart/cikk/Sab/0/32319/1