A második nyelv tanulása

Az utóbbi években megváltozott a pszichológusok és nyelvtudósok véleménye azzal kapcsolatban, hogy mikor a legalkalmasabb elkezdeni egy második nyelv tanítását. Míg korábban ezt általában a felső tagozat kezdetére, de mindenképpen az iskoláskorra datálták, újabban az első három-négy életévet ítélik a legalkalmasabbnak.

Egy átlagos gyerek négyéves korára kétezer alapszót sajátít el különösebb erőfeszítés nélkül. A háromévesek már hibátlanul ragoznak, olyan szinten birtokolják anyanyelvüket, amely nyelvtani értelemben (szókincs szempontjából természetesen már nem!) megfelel a középfokú nyelvvizsga követelményeinek. Ennek az a magyarázata, hogy az élet első éveiben különleges tanulási kapacitással rendelkezünk, amelyet csak manapság kezdünk igazán megismerni. A kutatók egyetértenek abban, hogy az első három évben kialakul a tanulási képesség ötven százaléka, nyolc éves korig pedig további harminc százaléka. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egy felnőtt intelligenciájának, tárgybeli tudásának, bölcsességének a háromnegyede az óvodáskorig elsajátítható. Amit ezekben a korai években megszerzünk, az az agy tanulást szolgáló képességeinek többsége, azok az ösvények, amelyeken megfelelő "kiépítettség" esetén egész életünkben gyorsan eljutunk majd a szükséges információkhoz.

A második vagy harmadik nyelv elsajátítását semmiképpen sem a hagyományos tanítás-tanulás formában kell elképzelni. Az újszülöttek és a kisgyermekek igen sokoldalúan, hallgatás, látás, utánzás és gyakorlás útján, bizonyos értelemben automatikusan tanulnak. Az anyanyelv elsajátítása szinte észrevétlenül megy végbe, ebben a szülőknek elsősorban az a szerepük, hogy minél többet beszéljenek hozzá, ösztönözzék anélkül, hogy szándékosan tanítanák.

A második nyelvet a legegyszerűbben úgy tanulja meg a gyerek, ha kétnyelvű családban vagy két különböző nyelvet beszélő szülő mellett nő fel. Ilyenkor a folyamat majdhogynem automatikus. Svédországban, ahol a többnyelvűség egyébként is igen elterjedt, a bevándorlókat páratlanul gyorsan és igen hatékonyan tanítják meg svédül. A gyerekek esetében ez az érzékszervek stimulálását és minél több játékos módszer alkalmazását jelenti. A befogadótáborokban lakók gyerekei egész nap svéd nyelvi környezetben vannak, ilyen dalokat, játékokat szövegeket látnak, hallanak, és pár hónap alatt észrevétlenül beléjük ivódik a nyelv.

Valami hasonlóra van szükség akkor is, ha a saját gyermekünknek akarjuk megtanítani egy második nyelv alapjait. Másról ugyanis nemigen lehet szó ilyen kis gyerekek esetében. Ha együtt vásárolunk vagy főzünk a gyerekkel, nevezzük meg az adott tevékenységet, tárgyat az elsajátítandó nyelven, az éppen végzett munkafázist kommentáljuk egyszerű szavakkal. A képek igen hasznos segítői a kisgyerekkori nyelvtanulásnak. A háziállatokat, egyszerűbb eszközöket ábrázoló mesekönyveket mutassuk be a gyereknek a második nyelven is, anélkül, hogy különösebb magyarázatba bonyolódnánk a két nyelv közötti különbségek kérdésében. Ebben a korai életszakaszban sohase tanítsuk, legfeljebb ösztönözzük a gyereket a tanulásra, igaz ez a második nyelvre is. Semmiképpen se okozzunk neki feleslegest szorongást azzal, hogy kikérdezzük, számonkérjük a tanultakat. Az iskoláskorban oly sok bajt okozó tanulási nehézségek nyolcvan százaléka a stresszre vezethető vissza, ami a meg nem felelés miatt érzett aggodalom következtében alakul ki.

Az idegen nyelvű dalok, különösen, ha egyszerű a szövegük és a ritmusuk, kiváló eszközei a második nyelv elsajátításának. Még jobb, ha a gyerek ehhez egyszerű lépéseket, mozgást, akár táncot is tanul. A gyerekek hároméves kor alatt különösen szeretik a tárgyakat megérinteni, tapintani - használjuk ki ezt a második nyelv elsajátításában. Játsszathatunk szagolós játékot is. Ilyenkor az elrejtett ételeknek, anyagoknak, tárgyaknak a felismerését, idegen nyelven történő megnevezését, azok szagával, illatával kapcsoljuk össze.

Egy fontos tanács viszont a buzgó szülőknek: a gyerek e fogékony életszakaszában nagyon fontos, hogy ne tanítsunk semmit sem rosszul! Aki nem beszéli megfelelően a másodiknak szánt nyelvet, az inkább ne tanítson. A kiejtést a magyarok hajlamosak elhanyagolni, és ezzel sok kárt okozhatunk. Egyre divatosabbak az óvodai nyelvórák. Ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy sokszor téves felfogás alapján erre a feladatra nem alkalmaznak hivatásos, professzionális nyelvpedagógust. Tény, hogy erre a munkára nehezebb megnyerni kiváló nyelvtudású tanárt, mégis azt javasoljuk, nézzenek utána a szülők, mit és mennyire helyesen tanulnak a gyerekek. Igaz ugyan, hogy a gyerekeknél nem követelmény a nagy szókincs, de azt a keveset, amit meg akarunk nekik tanítani, azt a nyelvhelyesség és kiejtés tekintetében valóban tökéletesen kell. A valóság viszont az, hogy egy középfokú nyelvvizsgával rendelkező tanár ennek a követelménynek gyakorlatilag képtelen eleget tenni.

Forrás:
http://www.babaszoba.hu/