Meghatározása

Az egészséges kisgyermekek fejlődésének üteme nagyon különbözhet egymástól. Talán az anyanyelv elsajátítása terén jelentkezhetnek a legnagyobb egyéni eltérések. Nem kétséges, hogy ha a gyermek nem éri el az életkorának, értelmi szintjének megfelelő ügyességet, akkor veszélyekkel jár kizárólag a természetre hagyni a beszéd és nyelv fejlesztését. A beszéd- és nyelvi funkciók területén elmaradást mutató gyermekek fejlesztése logopédiai feladat, de nem nélkülözhető a család és a gyermek tágabb környezetében (bölcsőde, óvoda) lévő felnőttek segítő közreműködése sem.

Megkésett és akadályozott beszédfejlődésű gyermekeknél különféle okok következtében a beszéd- és nyelv fejlődése ép értelmi szint és ép hallás mellett elmarad az életkori átlagtól, 3 éves korra sem indul meg.

A megkésett beszédfejlődés

A beszédkésés hátterében idegrendszeri éretlenség, illetve a negatív környezeti hatás áll. Beszédelmaradásuk mennyiségi és nem minőségi az átlagos fejlődésű gyermekekhez képest. Az időben elkezdett logopédiai terápia lehetőséget ad a korosztályhoz való felzárkózásra.

Az akadályozott beszédfejlődés

A gyermekek beszéd-és nyelvfejlődési elmaradásának hátterében viszont már központi idegrendszeri sérülések húzódnak meg, amelyek a nyelvfejlődésben nemcsak mennyiségi, hanem minőségi eltéréseket is előidéznek, a beszédértés, a beszéd-kivitelezés és a nyelvi szintek bármely területén egyaránt. Prognózisa az életkor és a halmozottság súlyossága függvénye. Az időben elkezdett komplex orvosi, pszichológiai, logopédiai vizsgálatok eredményén alapuló, differenciáldiagnózisra építő logopédiai terápia lehetőséget ad/adhat az elmaradások csökkentésére, kiküszöbölésére. Súlyos esetekben a nyelvi maradványtünetekkel egész életen át számolni kell.

A nyelvi folyamat alakulásában a kognitív fejlődés és a nyelvi fejlődés nem ugyanazon a vonalon maradnak. A gyermeknek meg kell találnia megfelelő nyelvi eszközöket ahhoz, hogy szándékait kifejezze. A nyelvi szándék megjelenése és a megfelelő nyelvi formák alkalmazása között időbeli elmaradás van az egészségesen fejlődő gyermeknél is.

Minthogy a beszédfejlődés zavara az általános törvényszerűségek mellett egyéni sajátosságokkal is összefügg, a beszéd-rendellenességek azonos csoportjába tartozó gyermekek problémájának megítélésénél a súlyosság, az időbeliség, a tüneti szerveződés és az etiológiai tényezők szempontjait kell figyelembe venni, ugyanis ezek az egyéni sajátosságok kialakulását nagymértékben befolyásolják.

A beszéd - nyelvi zavar típusai

A zavar tehát többféle dimenzió alapján írható le, aszerint, hogy az állapot enyhébb vagy súlyosabb, időszakos, átmeneti vagy tartós, maradandó, mely időszakban jellemzi a fejlődést, mennyiben jelent minőségi és mennyiségi eltérést egy adott életkorban.

A nyelvi fejlődés eltérései egy háromfokú skálán jól elhelyezhetők. A skála kezdeti pólusát jelenti az egyszerű megkésett beszédfejlődés, mint a nyelvi zavar legenyhébb megjelenési formája. Ezt követi a beszédfejlődési zavar, azaz a fejlődési diszfázia, ennek igen súlyos formája beszédképtelenség lehet.
Megkésett beszédfejlődés kifejezést azokban az esetekben használják, ahol a normális beszédfejlődés késésében az érési folyamatok elhúzódása, hajlam és környezeti tényezők játszanak szerepet.

Felosztása:

• Egyszerű megkésett beszédfejlődés,
• Csökkent beszédkészség a beszédszervek rendellenessége miatt,
• Csökkent beszédkészség elhanyagoltság következtében,
• Csökkent beszédkészség súlyos testi aszténia (gyengeség) miatt,
• Konstitucionálisan megkésett beszédfejlődés,
• Csökkent beszédkészség hallászavar következtében,
• Csökkent beszédkészség értelmi fogyatékosság következtében,
• Csökkent beszédkészség a beszédközpontok sérülése következtében,
• Csökkent beszédkészség az extrapiramidális rendszer megbetegedései következtében,
• Akusztikus agnózia

(Seeman nyomán)

Forrás:
Logopédia jegyzet I., szerk.: Kovács Emőke, Tankönyvkiadó, Budapest
Gyógypedagógiai alapismeretek, szerk.: Illyés Sándor, ELTE BGGyF, Budapest 2000.
A beszédjavító Intézmények nevelési és oktatási terve, Művelődési Minisztérium, Budapest, 1988.
Fejlődési diszfázia, szerk.: Gerebenné dr. Várbíró Katalin, BGGYTF, Budapest, 1995.
Logopédia, szerk.: Salné Lengyel Mária, Országos Közoktatási Intézet, 2004.