2006. 06. 14. 00:00
A cikk értéke:
(Magyarszék, 1893. március 7. - Budapest, 1973. január 2.): gyógypedagógus-orvos, egyetemi magántanár.
Tanulmányai:
Tanítói (1911), majd gyógypedagógiai tanári (1915) és később orvosi (1922), ideg- és elmeszakorvosi (1924) diplomát szerzett Budapesten.
Pályája:
Pályakezdőként vidéki kisebb településeken népiskolában, majd gyógypedagógusként siket és vak gyermekek intézményeiben tanított. Orvosként Ranschburg Pál tanítványa, asszisztense és utóda (1926-tól) a Gyógypedagógiai Pszichológiai Laboratórium élén. Egyidejűleg a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola tanára. Szervezője és vezetője (1934-től) a Gyógypedagógiai Pszichológiai Laboratórium egyik jogutód intézményének, a Budapesti Kir. Gyermeklélektani Intézetnek. Politikai okok miatt történt felmenése után (1947-től) nyugdíjazásáig (1951) ugyanott tudományos irányítóként működött, de hamarosan újra aktív, előbb iskola-idegszakorvos (1951-től), majd megszervezte (1958) és vezette a Központi Gyermek- és Ideggondozó Intézetet, amelyet azután mint Fővárosi Gyermek-Mentálhygiéniai Központot végleges nyugalomba vonulásáig (1969) vezetett.
Tudpmányos tevékenysége:
Pályafutása alatt több tudományos és más szakmai szervezet alapítója, vezetője vagy aktív tagja. Tanít a budapesti Orvostudományi Egyetem Pszichiátriai Klinkáján, és az általa vezetett intézmények mindvégig továbbképzési feladatokat is ellátnak, ill. az orvosok, a pszichológusok és a gyógypedagógusok képzésében gyakorló terepül szolgálnak. Mint a Ranschburg-iskola tagja különösen felfogótípus és számolóképesség, valamint gyógypedagógiai-pszichológiai (siketek-vakok-értelmi-fogyatékosok olvasás) összehasonlító vizsgálati eredményei ismertek külföldön és itthon egyaránt. A magyar lelki egészségügy (mentálhigiéné) kiemelkedő képviselője.