2006. 03. 09. 00:00
A cikk értéke:
(Dunapataj, 1864 – Kolozsvár, 1908. ápr. 7.): gyógypedagógus. 1885-ben Aradon a siketnémák részére magániskolát létesített. 1885-től a siketnémák váci országos intézetének igazgatója és a gyógypedagógiai intézetek országos szakfelügyelője.
1899-től a temesvári siketnéma intézet tanára.
A beszédhibák szakszerű gyógykezelésében úttörő munkásságot végzett.
Főbb művei:
A siketnéma-oktatás, és ennek megalapítói (Arad, 1885); Az írva-olvasás módszere Psychológiai alapon (Melléklet a Kalauz V. évf.-ből 1891.); A dadogás gyógyítása (Singer és Wolfner, Bp. 1894., Kalauz 1895/8. 78. 1, 1895.); Módszeres beszéd- és olvasási gyakorlatok dadogók számára (Magyar Királyi Egyetemi Nyomda Bp., 1895., 1909.); Jegyzetek a dadogók és hebegők oktatására képesítő tanfolyamon (1896.); A vakok oktatásának fontosabb kérdéseiről ((Lampel, Bp., 1896); Olvasó- és nyelvgyakorlókönyv siketnémák számára (Egyetemi., 1897.); Olvasó és gyakorlókönyv siketnémák számára (Tud. Egy. Nyomda 1897.); Közvetlen érintkezés nyelve a siketnémák oktatásának alsó fokán (Vácz, Mayer 1897.); A gyengetehetségűek oktatása (Lampel, Bp., 1898); A beszédhibák és tanítóképző intézeteink (Magyar Gyógypedagógia 155-153. o., 1898.); A beszéd hibáiról (W. Preyer: Die Seele des Kindes c. művéből fordítás - Magyar Gyógypedagógia, 1898./1.– 2. ); Mi a dadogás és hogyan lehet rajta segíteni? (Csendes, Temesvár, 1900).
Forrás:
Magyar életrajzi lexikon; Oláhné Tóth Edina: A Beszédjavító Intézet tanárainak logopédiai és beszédjavítással kapcsolatos munkái 1894-től napjainkig Tótfalusi Szki, 2004.