2006. 06. 14. 00:00
A cikk értéke:
(Győr, 1870. január 3. - Budapest, 1945. január 12.): elme-és ideggyógyász, egyetemi rk. tanár.
Tanulmányai:
Tanulmányait a Budapesti Orvostudományi Egyetemen végezte (1894) és Lipcsében W. M. Wundt tanítványaként egészítette ki.
Pályája:
Pályakezdőként mint poliklinikai segédorvos és rendelő-orvos dolgozott, majd (1899-ben) a budapesti elmekórtani klinika mellett kísérleti pszichológiai laboratóriumot létesített, ill. (1902-ben) megszervezte annak jogutódját, a gyógypedagógiai intézményekhez kapcsoltan működő Gyógypedagógiai Pszichológiai M. Kir. Laboratóriumot, amelyet 1902-1926. között díjazás nélkül vezetett, és kellő állami támogatás hiányában dotált is. Közben (1906-tól) az Apponyi-poliklinika ideggyógyász főorvosa, egyetemi magántanár (1906), c. rk. tanár (1918) a Budapesti Orvostudományi Egyetemen, egészségügyi főtanácsos (1924), majd amikor a Laboratórium vezetésétől megvált (1926), annak tudományos főfelügyelője maradt. Párhuzamosan mindvégig a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola tanára.
Tudományos tevékenysége:
A nemzetközi szakirodalomban is elismert kutatási eredményei közül a legismertebbek a "Ranschburgsches Phaenomen" néven számon tartott "homogén gátlás törvénye" és a gyermekkori olvasás-, írás-, rajzolás és számolászavarokról közölt eredeti adatai. Pl. a Legasthenie vagy az Arithmasthenie fogalmak is az ő nevéhez fűződnek. A Laboratórium új vizsgáló és mérési eljárásokat dolgozott ki, készülékeket tervezett, szerkesztett és készített. Kiemelkedőek a különböző típusú fogyatékosokon és ép gyermekeken végzett összehasonlító figyelem-, emlékezet- és érzelemvizsgálatok eredményei is. Születésének centenáriumán az MTA Pszichológiai Intézete Ranschburg Pál emlékérmet alapított tiszteletére.