Meghatározás, felosztása

A pöszeség a beszédhangok ejtésének, tisztaságának olyan zavara (ép hallás és ép beszédszervi beidegződés esetén), amelyre jellemző az adott nyelvközösség artikulációs normáitól való eltérés. Hátterében élettani, organikus és funkcionális okok egyaránt meghúzódhatnak.

A pöszeség a beszédartikulációban résztvevő üregrendszer torzító rezonanciájával függ közvetlenül össze. A torzítórezonanciát keltő toldalékcső beállítása nemcsak a perifériás beszédszervek anatómiai eltéréseire vezethető vissza, hanem a beszédapparátus helytelen idegi vezérlésének is függvénye.
A pöszeségnek azt a változatát, amelyet a beszédapparátus perifériás részeinek organikus eltérései hoznak létre, diszglossziának, a funkcionális okok következtében kialakult hangtorzulásokat diszláliának szokás nevezni.

A pöszeség számos változata lehetséges aszerint, hogy milyen jellemzők alapján írjuk le őket:

• Kiterjedés szerint
  • Általános vagy teljes: amikor az artikulációs hangcsoportok nagy része sérül, legalább tíz hangra, néhány magánhangzóra és a mássalhangzók nagyrészére terjed ki.
  • Részleges: egy-két hang vagy hangcsoport hibás ejtése, ami lehet:
    • monomorph: egy artikulációs csoport vagy egy-egy ebbe tartozó hang hibája észlelhető
    • polimorph változat: amikor több artikulációs hangcsoport sérül

• Akusztikai tünet alapján, minőségi szempontból lehet
  • torzítás
  • helyettesítés
  • kihagyás

• Nyelvi szempontok alapján lehet
  • Fonetikai: ami a perifériás beszédszervek organikus eltérései, koordinációs vagy beidegzési zavarai következtében alakul ki. Ez nem gátolja meg a beszédhangok elkülönülését
  • Fonológiai: jellemző rá a normától eltérő fonológiai rendszer megléte

• Beszédhangcsoportok szerint
  • Szigmatizmusok
  • Rhotacizmusok
  • Lambdacizmusok stb.

• A hibás képzésben résztvevő szervpárok szerint
  • szigmatizmus bilabiális
  • szigmatizmus interdentális
  • szigmatizmus addentalis
  • szigmatizmus sztridens stb.,
  • rhotacizmus bilabiális
  • rhotacizmus interdentális
  • rhotacizmus uvularis stb.

• Az artikulációs egységek szerinti felosztás:
  • a hangzópöszeség
  • szópöszeség
  • mondatpöszeség

• Etiológiai szempontból (orvos - kórtani szempontú megközelítés) az alábbiak szerint csoportosíthatunk:
  • organikus okok következtében fellépő pöszeség (diszglosszia)
    • expresszív (pl. audiogén diszlália)
    • impresszív
      • perifériás (diszglossziák): fejlődési rendellenességek, bénulások, daganatok következményeként alakulhatnak ki. Ezek megfigyelhetők a fogsorzáródás, az ajak, a nyelv elváltozásaiban, a kiváltói lehetnek a pösze ejtésnek.
      • labiális
      • dentalis
      • lingualis
      • palatalis
      • nasalis
      • nasopalatalis
      • centrális: ezek a sérülések lehetnek helyileg körülhatárolhatók (pl. diszpraxia), mely esetében egy-egy beszédszervi mozgás kivitelezése gátolttá válik, vagy a szavak kiejtésének megtervezése szenved kárt, illetve a sorozatelrendezés nehézsége jellemző
      • motoros
      • szenzoros
  • funkcionális okok következtében fellépő diszlália

• Nagyothallásból eredő diszláliák (különösképpen a szigmatizmusok: audiogén diszláliák, szigmatizmus auralis)
• Pszicholingvisztikai szempontú megközelítés

• Szenzoros diszlália: a gyermek nem képes a hibás ejtés felismerésére
• Kondicionált diszlália: a hibás ejtést felismeri, de az ennek megfelelő mozgást még nem képes hozzárendelni
• Motoros diszláliák: a hibás ejtés felismerése és a kivitelezés hibás volta jellemzi, mely tudatos

• Az értelmi fogyatékossággal társuló pöszeség, az ún. diszlália diszlogika

• Pszichogén eredetű pöszeség, amelyet a környezet hatására kialakult negativisztikus magatartás okoz

Forrás:
Logopédia, szerk.: Salné Lengyel Mária, Országos Közoktatási Intézet, 2004.
A beszédjavító Intézmények nevelési és oktatási terve, Művelődési Minisztérium, Budapest, 1988.
Logopédia jegyzet I., szerk.: Kovács Emőke, Tankönyvkiadó, Budapest