Pösze, nem pösze?

Gyakori probléma, hogy a környezete alig érti a kisgyermek beszédét. Vajon mi lehet a gond: egyszerű pöszeség, vagy egy összetett zavar, a diszfázia?

A problémáról Hegdüsné Somogyi Beáta logopédus tanárt és terapeutát kérdeztük.

- Mikor beszélünk pöszeségről?

- A pöszeség a beszéd tisztaságának zavara. Az artikulációs tervezés és a kivitelezés problémája. Ez a világszerte legsűrűbben előforduló beszédhiba. Általában a gyermekkor problémájának tartják, és az életkor előrehaladtával valóban csökken a gyakorisága. Az artikulációs zavarok (a pöszeség) 4-4 ½ éves korig élettaninak tekinthető.

- Milyen fajtái vannak?

- A fajtáit többféle szempontból lehet meghatározni. Lehet teljes vagy részleges pöszeség. A teljes pöszeség esetén a mássalhangzók jelentős száma problémás, kb. 10-12 hangra kiterjedő és esetleg érintett pár magánhangzó is. Részleges pöszeség esetén csak 1-2 hang, vagy hangcsoport érintett (pl.: csak a r, vagy csak a sz-z-c, vagy esetleg ez a négy hang).

- Mi lehet a kialakulás oka?

- Az oka nagyon sokféle lehet. A beszédszervek anatómiai állapota: fogsorzáródási rendellenességek, valamint fogállományi anomáliák (nem szabályos fogsor). Gótikus szájpad (magasabb és csúcsosabb szájpadlás), a nyelv izmainak nem megfelelő működése, a lágyszájpad nem megfelelő működése. Az ajkak és az állkapocs rendellenességei. Ezek az egyértelmű organikus okok.

Aztán van a funkcionális pöszeség - beszédfejlődési zavar (ezt szokták a diszfáziával keverni). Oka lehet a családon belüli késői beszédfejlődés, vagy a családon belül jellemző makacs pöszeség. Ez általában genetikai, öröklődő. Lehet oka még a motoros kivitelezés gyengesége, a finom motorika gyengesége. A beszédszervi izomzat ügyessége is eltérő.

Lehet az oka intelligencia probléma is. Értelmi fogyatékosoknál több a pösze, de a pöszeség nem az értelmi fogyatékosság jele.

- A diszfáziát gyakran tévesztik össze a pöszeséggel. Mi a különbség a kettő között?

- A diszfázia - akadályozott beszédfejlődés. Jellemzője a beszédkésés, azaz a beszéd megindulásának az eltolódása. Normál esetben egy két éves gyermeknek 50 szavas szókincse van. Ha a gyermek három éves koráig nem kezd el beszélni, akkor beszélünk beszédkésésről. Az egyszerű megkésett beszédfejlődés esetében a gyermek később kezd beszélni, de utoléri a kortársait, súlyosabb pösze tünet nélkül. Az akadályozott beszédfejlődés (diszfázia) esetében a gyermek később kezd el beszélni, amikor elkezd, akkor makacs pöszeség jellemzi. Nem használ, vagy rosszul használ toldalékokat, rossz az igeragozás, nehezebben sajátítja el a névutók használatát, és általában érintett a beszédértés is. Ez azt jelenti, hogy nem minden esetben érti, amit mondanak, vagy csak a szituációt érti.

- Egy anyuka hogy ismerheti fel, ha nem egyszerűen pöszeségről van szó?

- A pöszeség, a megkésett és az akadályozott fejlődés megkülönböztetése mindenképpen logopédus dolga. A szülő arra figyelhet fel, hogy volt-e már a családban ilyen, figyel-e a gyermek a beszédre, szereti-e, ha a szülő mesél neki (nem a tv-ben a mesét, hanem a hallott mesét), vagy ha verset mond neki, mikor és hogyan indul meg a beszéd, megakad-e a beszédfejlődés (pl.: elkezd beszélni a kicsi, de fél év múlva is csak ugyanazokat a szavakat használja).

- Kinek a dolga a kezelés?

- A pöszeség kezelése logopédus dolga. Otthon sokat árthatunk, mert ha csak megmutatjuk a gyereknek, hogy mit kellene mondania, de nem tudjuk, hogy hogyan, akkor olyan hangokat „csinál" a gyerek, és olyan hangok automatizálódnak, amiket később sokkal nehezebb kijavítani.
A kezelés hosszúsága a beszédhiba súlyosságától és a gyermek érettségétől függ. Így a kezelés pár hónaptól tarthat több évig is. Ezt csak a gyermek ismeretében és pár kezelés után lehet hozzávetőleg megmondani.

- Mit lehet tenni a pöszeség elkerülése érdekében ?

- Általában az a jó, ha a szülő sokat mesél a gyermeknek, sokat beszélnek együtt arról, ami közösen történt velük; akkor is sokat kell beszélni a gyerekhez, amikor éppen csak megszületett, de nem alszik; mindig, amikor foglalkozunk vele. Sokat énekelni, mondókázni, sokat mozogni vele. A mozgás és a beszéd szorosan összekapcsolódik. A beszéd is mozgás. A finom mozgások a nagymozgásokból fejlődnek ki. Ezért fontos a mozgásfejlődés is.

Forrás:
Zelfel Renáta
N-Joy Magazin