Palotás Gáborra emlékezünk

"Lenni annyi, mint valaki más számára jelenteni valamit. Ezt a létet nem alkothatjuk meg a magunk számára, ezt csak valaki más adhatja nekünk..... Mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy létünk másokban tükröződjék, mások megértésében és szeretetében." / Angyal l965 /

Tizenöt éve halt meg dr. Palotás Gábor orvos-gyógypedagógus, a magyar logopédia meghatározó személyisége.

Barátai, tisztelői volt lakóhelyén, a Budapest, XI. Otthon utca 1-ben emléktáblát avattak fel bensőséges ünnepség keretében 2003.október 31-én. Méltató beszédet mondott Subosits István ny. főiskolai tanár, és Balázs Gyula alpolgármester. Az emléktábla a jóbarát, Marosits István szobrászművész alkotása.

Palotás Gábor orvosi tanulmányait megszakítva 1950-ben a Gyógypedagógiai Főiskolán folytatta tanulmányait. Friss diplomájával a Pető Intézetben, majd a Logopédiai Tanszéken lett tanársegéd, Kanizsai Dezső mellett. Orvosi tanulmányait folytatva a Logopédiai Tanszék vezetője 1967-ig. Ezután évekig budapesti kórházakban dolgozott, fül-orr-gégész, és audiológus orvosként. Szaktanácsadója, konzulens orvosa volt iskoláknak és nevelési tanácsadóknak. Számos előadást tartott orvosoknak, pszichológusoknak, gyógypedagógusoknak. Több száz közleménye jelent meg a beszéd és a beszédhibák témakörében. A tudományos konferenciák megbecsült és népszerű előadója volt. A Bárczi Gusztáv Tanárképző Főiskola Damjanich utcai épületének átadásakor 1981-ben visszatért a gyógypedagógiához, a Gyakorló Beszédjavító Intézet igazgatójaként. Széleskörű szakmai és tudományos érdeklődése kiterjedt a logopédián túl a foniátriára, a pszichológiára, neurológiára, neurolingvisztikára. Törekedett tanítványait, kollégáit megismertetni a szakma legújabb eredményeivel, igazi örömet jelentett számára, ha tudását érdeklődő fiatal szakembereknek adhatta át. Intézetében magas színvonalú képzési-továbbképzési rendszert valósított meg, mely széleskörű gyakorlati logopédiai tevékenységgel párosult. Imponáló általános és szakmai műveltsége mély humanizmusa, szerénysége legendás volt.

Emlékét elevenen őrzik tanítványai, kollégái betegei.

Forrás:
Krasznár Felícia 2003. évben megjelent írása nyomán