2006. 03. 09. 00:00
A cikk értéke:
Szegeden, a Siketnémák Tanintézetében (1924), majd a süketek bp.-i intézetében tanított. Tanulmányait ösztöndíjasként az USA-ban, a Clarke Schoolban folytatta (1932).
A Hibásbeszédűek Állami Intézetének igazgatója (1942–51), egyidejűleg a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola tanára.
Munkássága utolsó éveiben országos tanulmányi felügyelő és főelőadó a közoktatásügyi minisztériumban.
Tevékenysége a hallássérültek beszéd- és hallásnevelése terén jelentős, a differenciált oktatás egyik szorgalmazója volt.
Több tankönyvet írt.
Főbb művei:
Az önkéntes megnyilatkozás értékelése a beszédtanítás során (Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1928. 9-10. sz.); A siketek oktatásának problémái (Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1934. 3–4. sz.); A beszéd fizikai ingerhatása – a siketek fülön át való beszédtanításának alapismeretei (Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1936. 1–4., 5–8. sz.); A siketek oktatásügye a gyógypedagógia keretében (Magyar Gyógypedagógiai Tanárok Közlönye, 1939. 4. sz.); Adagoljunk-e hangokat a fülön át való beszédtanításban (Magyar Gyógypedagógiai Tanárok Közlönye 1939. 4. sz.); A siketnémák neveléstana II. A siketnéma gyermek (főiskolai jegyzet, Bp., 1942); A pöszebeszéd javításának gyakorlati kézikönyve (főiskolai jegyzet, Bp., 1948); A dadogás javításának gyakorlati kézikönyve (Kézirat, Budapest Részletek megtalálhatók a Szemelvénygyűjtemény a “Gyógypedagógia-történet”-hez VII. (Logopédia –történet) szerk.: Pákozdiné Kenderessy Katalin c. könyvben 189-194. o., 1948.); Kiejtéstanítási feladatok a hangkapcsolódások területén (Gyógypedagógia, 1955. 4. sz.).
Irodalom:
Bachmann, W.-Gordosné Szabó Anna.-Lányiné Engelmayer Ágnes: Magyar gyógypedagógusok biográfiája (Rheinstetten, 1977).
Forrás:
Magyar életrajzi lexikon; Oláhné Tóth Edina: A Beszédjavító Intézet tanárainak logopédiai és beszédjavítással kapcsolatos munkái 1894-től napjainkig Tótfalusi Szki, 2004.