Mozgásterápia mint kiegészítő terápia a beszédfejlesztés terén

A tanulmány értelmileg akadályozott gyermekek körében végzett hároméves kísérlet eredményeit mutatja be, amelyet gyógypedagógiai intézményünkben végeztünk. A vizsgált tanulócsoport diagnózisa heterogén összetételû volt. Az átlag életkor 8-9 év közötti. Órarendjük keretén belül heti háromszor egy órában Alapozó Terápiával fejlesztettem a tanulókat. Hipotézisem szerint ez a speciális fejlesztési módszer mind a mozgásra, mind a beszédre, valamint az egész személyiségre hasonló befolyással lesz - preventív és fejlesztõ hatású a kognitív funkciók, a beszéd beindítása és a kommunikáció területén, valamint egészségmegõrzõ jelleggel is rendelkezik.

(Oroszné Kosik Gabriella 2005). Marton-Dévényi Éva és munkatársai kutatási eredménye tanulási zavarral küzdõ gyermekcsoportnál mutatta ki, hogy a fenti területek fejlõdtek az Alapozó Terápia alkalmazása során (Marton-Dévényi Éva-Jordanidisz Ágnes-Horváth Ilona 2007). 

A speciális vizsgálat előzményei

Gyógypedagógiai iskolánk értelmileg akadályozott tanulóinál „olyan képességek kialakítását célozza meg, melyek elõsegítik, hogy önmagukat minél jobban el tudják látni, környezetükben tájékozódni és tevékenykedni legyenek képesek, szociális-kommunikációs készségeik fejlõdjenek, azokat megfelelõen tudják felhasználni. Ismerjék közvetlen tárgyi és személyi környezetüket, azt alakítani is képesek legyenek." (HATOS 2000, 422.) Ebbõl a gondolatból kiindulva kezdtem neki tíz éve az intenzív mozgásfejlesztésnek, azaz az Alapozó Terápiának, amely tapasztalataim szerint fejlesztõ hatással van az érintett tanulók beszéd-, mozgás- és személyiségfejlõdésére. Az alábbiakban ezeket az összefüggéseket szeretném körvonalazni.

Ebben az időszakban kizárólag iskoláskorú Down-szindrómás gyermekeknél kezdtem el alkalmazni a terápiát, mivel a tünetek alapján feltételezhetõ volt, hogy a módszer pozitív változásokat indít el náluk. A késõbbiekben ezt a kollégák és én is egybehangzóan igazolva láttuk. Ekkor még sajnos nem mértük az elõrehaladásokat. Késõbb hároméves idõintervallumú kísérleti jelleggel vezettük be a terápiát a második osztályban. A csoport összetétele ekkor már heterogén volt, és kilenc gyermeket foglalt magába.

Szerettem volna megtudni, hogy gyermekeink esetében milyen hatásfokkal „működik" az Alapozó Terápia, hiszen a terápia nem az értelmileg akadályozottságot célozza meg eredetileg, de mint konduktor-gyógypedagógus tudom, a mozgás fejlődése, fejlesztése az értelmi erõk kibontakoztatásának egyik fontos kritériuma. Ezért mielõbb szükségesnek tartottam a cselekvésbe ágyazott gondolkodás beindítását, az egész pszichoszomatikus-pszichomotoros fejlõdés speciális megsegítését. A gyógypedagógia szemléletében alapvetõ a meglévõ képességstruktúrák maximális kihasználása, e képességek begyakorlása és automatikussá válásuk felé való törekvés.

Az Alapozó Terápia jellemzői

Az Alapozó Terápia is a képesség - készség - automatizáció irányt követi a mozgásfejlesztésben. A terápia mint komplex fejlesztõ eljárás számos területen igyekszik pozitív eredményeket elérni. Marton-Dévényi Éva (2000) szerint alkalmazható:

* anyanyelvi készséghiányos gyermekeknél, olvasás- vagy írásproblémával küzdő iskolásoknál (diszlexiások, diszgráfiások);
* megkésett vagy hibás beszédfejlődésűdiszlexia veszélyeztetett, esetleg mozgásfejlődésükben elmaradt óvodásoknál;
* túlmozgásos/figyelemzavarral küzdő gyerekeknél;
* tanulásban akadályozott (ezen belül enyhén értelmi fogyatékos) gyerekeknél is.

Mint a fentebb leírtakból kiderül, nem az értelmileg akadályozott gyermekekre dolgozták ki az Alapozó Terápiát. Viszont ez a speciális fejlesztés, amelynek szemlélete a gyógypedagógia alapelveit (lásd fentebb) segíti kibontakoztatni, bátorított a fejlesztõ eljárás (Alapozó Terápia) alkalmazásában intézményünk 2. osztályos tanulóinál.

A módszer alapvető jellemzői:

* fejlődéstani szemlélet (ami azt jelenti, hogy a tünet csak egy hibás vagy megrekedt fejlődés eredménye, a gyereket a megrekedés pontjáról az eredeti élettani úton kell továbbsegíteni),
* terápiás regresszió,
* mozgásformák (5-16 éves korig),
* megfelelő számú ingerreakció,
* konduktív (vezetett) jellegű.

A kísérlet elkezdésekor az Alapozó Terápiák szakmai anyagain [Marton-Dévényi Éva (2000) Alapozó Terápiák; Marton-Dévényi Éva és mtsai (2003): Tapasztalataink és tanulságaink az Alapozó Terápiában; Marton-Dévényi Éva - Jordanidisz Ágnes (2005): Az Alapozó Terápia hatása; Marton-Dévényi Éva - Jordanidisz Ágnes - Horváth Ilona (2007): Gondolatok a diszlexia végső okairól. Az alapozó Terápia hatása. Esettanulmányok.] túlmenõen koncepciómat Porkolábné Balogh Katalin (2002) szemléletmódja és tapasztalati eredményei inspirálták. A mozgásfejlesztésben található meg a tényleges érintkezés a testi, értelmi és szociális fejlõdési vonal befolyásolására. Azaz a gyermek az „Életkorilag a legadekvátabb tevékenységi formában - a mozgásban - gyakorolhatja az életkorra specifikus énfunkciókat: éntudat, autonómia, kompetencia és kooperációra való alkalmasság." (PORKOLÁBNÉ B. K. 2002. 30.) A gyógypedagógia területén a logopédiában a mozgással összekötött beszédbeindítás és -fejlesztés eredményei is erõsítették feltételezéseimet. (NÉMETH E.-S. PINTYE M. 2005)

A mozgás fejlesztõ hatásáról Piaget (2003) és Porkolábné (2002) munkásságából kiemelnék néhány, a kísérlet szempontjából fontos megállapítást:

* az értelmi műveletek forrását a ténylegesen elvégzett motoros műveletekben jelölik meg;
* a kognitív térkép: önindította mozgásos tapasztalatok és azok eredményeként létrejött környezeti változás közötti összefüggés felismerése az első értelmi művelet ok-okozati összefüggések felismerése - a kauzalitás is motoros eredetű;
* a mozgás bír a legnagyobb transzferhatással, mozgáson keresztül alakítjuk a testsémát, fejlesztésén keresztül jutunk a térirányok kialakításához;
* a mozgás a gyermek alapvető életmegnyilvánulása, legtermészetesebb módon ezen keresztül fejleszthetõ.

Iskolánk tanulói is - értelmi és egyéb akadályozottságuk ellenére - ugyanazokon a biológiai-fejlődési szakaszokon haladnak keresztül, mint kortársaik. Tapasztalataim szerint a Down-szindrómásoknál utánzó képességük az egyik pozitív erősségük, így a velük megtapasztalt empirikus eredmények ösztönöztek arra, hogy elindítsam az Alapozó Terápiát mint speciális fejlesztési formát. (Dr. Acsády László és mtsai kutatásából: A tükörsejtek olyan idegsejtek, melyek aktívvá válnak egy tárgyra irányuló saját mozdulatra. A más által végzett mozgás látása segít saját mozgásom kivitelezésében. A tükörsejt akkor aktivizálódik, ha az a tárgy is jelen van, amire a mozgás irányul. A mozgás megértése és a mozgás szervezése közvetlen kapcsolatban áll. Ha más mutatja a mozdulatsort, az is olyan, mintha én csinálnám. Utánzásnál ez a tükörsejt aktivizálódik. A másik ember mozgását leképezi és sajátjává teszi. Krajcsi Attila Gondolatolvasás tükörsejtekkel című cikkében, hasonló megállapítást tesz. L. Acredolo, S. Goodwyn és D. Abrams Babajelek címû könyvükben egy olyan kutatás eredményeirõl olvashatunk, amelyben a mozgás, a hozzákapcsolt jelentés és ennek szóbeli kimondása, azaz a jel jelentése, valamint a verbális kiejtés összekapcsolása történik a beszéd megjelenése elõtt. Ez a baba egész személyiségében olyan pozitív kognitív és érzelmi változást hoz létre, amely nyolc év után is érzékelhetõ, lemérhető.)

Az értelmi akadályozottság ismérvei

Különösen fontosak a fenti megállapítások az értelmileg akadályozott gyermekek személyiségének kibontakoztatásánál, mivel náluk a következőket figyelhetjük meg:

* motivációszegénység;
* magasabb ingerküszöb;
* a szenzomotoros fejlõdés csökkentsége;
* a kommunikáció, a beszédfejlődés problémája, illetve hiánya;
* a megismerő funkciók késleltetettsége, szenzoros és motorikus hiányok;
* gyenge figyelmi készség;
* az értelmi fejlõdésben a legmagasabb „szint" a konkrét belátás szintje;
* a fogalomalkotás, az absztrakció, a következtető gondolkodás nem elérhetetlen, de csak konkrétumokhoz kötötten sikeres;
* a kognitív fejlesztés a környezet személyre szóló, cselekvést kiváltó, jól adagolt stimulációjától függ inkább;
* a tanulás, a tanultak megőrzése és feldolgozása terén nagy egyéni különbségek vannak. (HATOS 2000)

Az előbbi általános tulajdonságok következményeként tanulási folyamatukban az alábbi problémák jelentkeznek:

* alacsony a transzfer és generalizálási képesség;
* a figyelem ingadozik;
* alacsony fokú a terhelhetőség;
* lassú a tanulási tempó,
* folytonos stimulálást igényelnek. (HATOS 2000)

Az utóbbi öt pontban megfogalmazottak mutatják, hogy ez a mozgásterápia bevezetése indokolt az értelmileg akadályozott gyermekek fejlesztésében is.

Az Alapozó Terápiás kísérlet megkezdése elõtt és utána évente egyszer egy felmérõ teszttel (amelyet Bonczné Juhász Csilla (még nem publikált), az Alapozó Terápiák Alapítványának fõmunkatársa állított össze, és sokéves tapasztalata alapján igazolva látszik annak érvényessége) vizsgáltam a gyermekek feladatmegoldását és fejlõdését. A vizsgált tanulócsoport diagnózisa heterogén összetételû volt. Az átlag életkor 8-9 év közötti. Órarendjük keretén belül heti háromszor egy órában történt ez a fejlesztés.

A cikk folytatásához és a teljes cikk olvasásához kattints ide:

http://www.prae.hu/prae/gyosze.php?menu_id=102&jid=33&jaid=485

Oroszné Kosik Gabriella
Jelen tanulmány a 2008. február 27-én az FPPTI továbbképzésen elhangzott elõadás szerkesztett változata.

Gyógypedagógiai szemle 2010/3.
http://www.prae.hu/prae/gyosze.php?menu_id=102&jid=33&jaid=485

Forrás:
Gyógypedagógiai szemle 2010/3.
http://prae.hu/prae/gyosze.php?menu_id=100