Mi a különbség? Pöszeség vagy diszfázia?

A pöszeség világszerte a leggyakoribb beszédhiba. A pösze gyermek beszéde kisebb- nagyobb mértékben eltér az adott nyelv artikulációs normáitól.

A pöszeség mértéke szerint beszélhetünk általános és részleges formákról.
A csemete általános pösze, ha a hibás ejtés a mássalhangzók többségét, esetleg a magánhangzókat is érinti. Ekkor a csöppség beszéde - környezete számára- teljesen érthetetlen.
Részleges pöszeségről akkor beszélünk, ha csak bizonyos hangok (1-2 hang) vagy hangcsoport ejtése hibás. Így hibás lehet pl. a sziszegők (sz-z-c), susogók (s-zs-cs) ejtése, a ty-gy-ny hangcsoport, vagy csupán az r hang.

A pöszeség megnyilvánulhat hangkihagyásban, hangtorzításban vagy hanghelyettesítésben. Hangkihagyás esetén az apróság az adott hangot nem ejti ki, pl. szó elején: hóember=óember, szó végén: madár=madá, mássalhangzó-torlódásban:lepke=leke.
Hangtorzításkor a kisgyermek az adott hangot pontatlanul képzi, pl. az sz-z-c hangokat a fogsorok közé bújtatott nyelvvel (interdentális ejtés) vagy az r hangot nem nyelvhegyi perdítéssel, hanem a nyelvcsap perdítésével (uvuláris ejtés) hozza létre.
Hanghelyettesítéskor a kicsi az adott hangot egy másikkal helyettesíti a beszédben. Rendszerint olyannal, melyet számára könnyebb kiejteni, vagy azért, mert hallásával nem tudja jól megkülönböztetni őket. pl. zsák=sák, kakaó=tataó, róka=lóka, jóka, gyík=dík, tyúk=túk,sapka= szapka, cipő=tipő, szipő, golyó=dolyó stb.

A pöszeség oka lehet beszédszervi elváltozás (ajkak, fogak, nyelv elváltozásai), de oka lehet az örökletesség is. A pösze gyermekeknél gyakran figyelhető meg eltérés a mozgásfejlődésben, gyakori a motoros koordináció zavara. Jellemző a finommotorika fejletlensége, illetve a hallási megkülönböztető-képesség zavara.

A pöszeséget a csöppség 4 éves koráig élettaninak tekintjük, mely a beszédelsajátítási folyamat természetes velejárója, terápiát nem igényel. Ép akusztikus és beszédmotoros fejlődés esetén a gyermek először észreveszi mások hibás ejtését, de a sajátját még nem (Nem mókusz, hanem mókusz.). Következő fokon már a saját hibás ejtését is felismeri, de javítani még nem tudja (Nem mókusz, de én nem tudom mondani.). Végül felismeri és javítja a saját hibás ejtését (Nem mókusz, hanem mókus.) Ha mindez nem történik meg, és a pöszeség az élettani határon túl fennmarad, szakember segítségét kell kérni.

Az akadályozott beszédfejlődés (diszfázia) egyik típusa, a motoros beszédzavar nagyon hasonló a pöszeséghez. Az akadályozott beszédfejlődésen belül ez a leggyakrabban előforduló forma, gyakorisága mintegy 80 %. Az apróság beszéde számos hanghibával jár, a környezet számára alig érthető, így gyakran tévesztik össze a pöszeséggel. Itt azonban a pöszeségnél sokkal összetettebb, sokkal súlyosabb beszédzavarról van szó.

A zavar több nyelvi síkon jelenik meg. A kicsi jól érti a szituációtól független beszédet, de a mássalhangzókat nem képezi, nem ejti, elhagyja. Ezek a hibák azonban a pöszeségtől eltérően inkonzekvensek: a csemete az általa izoláltan jól ejtett hangot egyszer ejti, máskor nem. Egyik szóban hibásan ejti, máshol helyesen. Pl. képes ejteni a k hangot, a kávé szóban jól ejti, de a béka szót bétának mondja. Ezzel szemben, ha egy általános pösze gyermek nem tudja kiejteni a k hangot, akkor azt minden szóban konzekvensen t hanggal helyettesíti. Míg egy pösze gyermek szappan helyett pl. sappant mond, addig a diszfáziás teljesen átformálja a szót, és passzant ejt.
A helyesen előmutatott optikus minta során a helyes szóalakot produkálja, de ennek hiányában visszatér a helytelen, torz ejtés, mert spontán módon nem képes automatizálni a hangsort.
A kicsi nem érzékeli pontosan a hangok egymásutániságát a szóban, ezért gyakran fordulnak elő hangátvetések, pl. lakat=jatak. Gyakori az áthelyezés, pl. kocsi=csoki. Jellemző hiba a kihagyás, pl. fésülködik=fésüdik, kötélen=kötén, de előfordul betoldás is, pl. lekefél=lekekefél. Megfigyelhető a speciális rokonítás is,pl. vonat=nonat. Oka a hiányos szóalakfelfogás, a rossz struktúraalkotó képesség, a gyenge akusztikus differenciálás. Ezért a kimondandó szó lerövidül, felcserélődik, a szóstruktúra elvész. Hosszabb szavaknál halmozódhatnak a hibák, ahol a hangzás nehezíti az ejtést, ott a hasonló hang kimarad. A szóalak annyiszor változhat meg, ahányszor ismételtetjük, pl. karalábé= kabarálé, kalabáré, csigabiga=bibabiga,csibabiga, paradicsom=pacsajibom, pajacsidom stb.

A tünetek magasabb nyelvi szinteket is érintenek. A csemete szókincse gyér, gyakran vokalizál. Szavakban, szómondatokban, szókreációkban beszél, pl. lelövi= bumbum, birka=bee.
A szavakat sokszor gesztusokkal helyettesíti, ugyanakkor a szavak tartalmát ismeri.
A csemete fogalmi rendszere differenciálatlan, sokszor alaki vagy funkcionális hasonlóság alapján nevez meg, pl. gólya=galamb, ribizli=szőlő.
A csöppség nyelvi struktúrája hiányos, a ragozás vagy teljesen hiányzik, vagy hibás.
Gyakori jelenség a mondatrészek felcserélése, pl. Nem fáj.=Fáj nem. Az analógiás ragozás hiánya szintén jellemző, pl. A fiú iszik.= Isz fiú.

A diszfázia oka lehet lassúbb agyi érés,méhen belüli károsodás, szülési sérülés, örökletesség.
Minél előbb logopédiai ellátást igényel, mert súlyos tanulási zavarhoz vezethet.

Kiss Andrea

Forrás:
Kiss Andrea (Baba Patika XI. évf. 7. szám)