A megkésett beszédfejlődés klinikai képébe az a gyermek tartozik, aki hároméves kora után kezd beszélni, értelmi fogyatékosság, nagyothallás, süket-némaság, hallónémaság kizárható nála, tehát sem szomatikus, sem lelki okok nem indokolják a 3 éves gyermek még csak nagyon csekély szókincsét.   

Figyelemfelhívó jelek, tünetek:

• A néhány szó, amit mond közvetlen környezetének tagjait, vagy a számára fontos tárgyakat jelöli.
• A szavakat erősen pöszén ejti és a hosszabbakat egy vagy kéttagúakra csökkenti.
• A beszédmegértés szinte minden esetben lényegesen gyorsabban fejlődik, mint maga a beszédkészség.
• A gyermek egyszerű felszólításoknak eleget tesz.
• Kérdésre, ismerős tárgyakra, személyekre, állatokra stb. helyesen mutat rá.
• Sokáig még csak egyszavas vagy agrammatikus 2-3 szavas mondatokat mond. (Mama pá, Vau-vau fél, stb.).

Jellemzői:

• a receptív beszéd mindenkori fejlettsége,
• biztos szó- és mondatmegértés,
• a közlések és felszólítások pontos követése,
• az aktív szókincs és a mondatalkotás alacsonyabb szintje, lassúbb fejlődése,
• a beszédértés jobban fejlődik, mint az aktív beszéd,
• gyermeknyelvi szavak továbbélése,
• enyhe diszgrammatizmus,
• általános pöszeség tünetei tapasztalhatók,
• időbeli, mennyiségi elmaradás,
• hátterében nem húzódik kognitív zavar, ép intellektus,
• a gyermek rendelkezik nyelvi stratégiával,
• korának megfelelő játék,
• motoros ügyetlenség,
• muzikalitásbeli problémák.

A gyermek mindent megért, a beszédre figyel, amire megtanítják, egyre jobban, biztosan alkalmazza. Nem társul a pszichikus szerveződés egyéb zavaraival, eltekintve a mozgásszerveződésben mutatkozó enyhébb eltérésekkel (finommozgás-koordináció zavarok). Későbbi fejlődésüket általános illetve részleges pöszeség, beszédgyengeség jellemezheti.

A tünetek 2/3 - 4 éves kor között kifejezettek, majd 4 - 6 éves kor között fokozatosan illetve rohamosan megszűnnek.
Iskoláskorban maradványtünetként az olvasás-írás elsajátításának lassúbb üteme, enyhébb fokú diszlexia, a verbális tanulásban mutatkozó gyengébb teljesítmények figyelhetők meg a képességrendszer jó szintű működése mellett.

A korai fejlődés időszakában megkésett beszédfejlődésre utal:

• negatív anamnézis
• életkori szinten fejlett kognitív képességek
• biztos beszédértés
• felismerhető, életkori szinten fejlett rajztevékenység
• rendezett viselkedés
• 3-4 éves kor között intenzíven fejlődő beszéd, a grammatikai viszonyok fokozatos beépülése
• fejlődési sajátosság a fiúk fejlődésében - nagyobb gyakorisággal

Oka lehet:

• az agyi érés késése, elhúzódása
• enyhe nagyothallás (pl.: gyakori fülgyulladás következtében, állandó szájlégzés)
• öröklődés
• perifériás beszédszervek rendellenességei (pl. fogrendellenességek, lenőtt nyelvfék, ajak-szájpadhasadék)
• pszichés okok
• környezeti okok (pl.: hospitalizáció, ingerhiányos környezet, stb.)

Forrás:
Logopédia jegyzet I., szerk.: Kovács Emőke, Tankönyvkiadó, Budapest
Gyógypedagógiai alapismeretek, szerk.: Illyés Sándor, ELTE BGGyF, Budapest 2000.
A beszédjavító Intézmények nevelési és oktatási terve, Művelődési Minisztérium, Budapest, 1988.
Fejlődési diszfázia, szerk.: Gerebenné dr. Várbíró Katalin, BGGYTF, Budapest, 1995.
Logopédia, szerk.: Salné Lengyel Mária, Országos Közoktatási Intézet, 2004.