2005. 11. 10. 00:00
Cimkék: bölcsöde, mondóka, óvoda, óvodáskor,
A cikk értéke:
A gyereket a térdünkön lovagoltatjuk, az utolsó sornál fölkapjuk és a magasba lendítjük:
Gyí, te paci,
gyí, te ló,
gyí, te Ráró,
hó, hahó!
A gyereket a térdünkün lovagoltatva jobbra-balra döntjük, lassan kezdjük és minden sornál gyorsítunk egy kicsit:
Így mennek a gyerekek,
így mennek a betyárok,
így mennek a katonák,
így mennek a huszárok.
Hóc, hóc, katona,
ketten ülünk egy lóra,
hárman meg a csikóra!
Így lovagolnak a hölgyek, (lassan)
az urak gyorsabban mönnek, (gyorsabban)
a parasztok így döcögnek, (nagyon lassan, oldalra billegve)
a huszárok így röpülnek.(gyorsan)
Gyere, Marci a térdemre,
lovagoljunk Debrecenbe,
veszünk ottan vásárfiát,
szépen szóló kismuzsikát.
Trapp, trapp, trapp,
lovam trappolgat,
hegyen-völgyön, alagúton,
nem tévedünk el az úton.
Az elejin, az elejin
csak lassan menjünk,
a hátulján, a hátulján
csak gyorsan menjünk!
Csett Pápára,
Ló hátára,
Bugyrot kötök
A hátára,
Csett, csett, csett.
Gyí, paci, paripa,
nem messze van Kanizsa.
Odaérünk délre,
libapecsenyére.