Kedves Mónika!
Biztos vagyok benne, hogy megleled a helyes utat az érzelmi viszonyulás terén, hiszen már most is ezen gondolkodsz, és ha te már újra természetesen tudsz kommunikálni a kisfiúval, beszélj róla sokat az osztályodnak is. Gyanítom, lesznek néhányan, akik szeretnék őt veled együtt meglátogatni, és ha ez létrejön, akkor majd a gyerekek megoldják ezt a kérdést. Valószínűleg hamarosan a kisfiú szeretne majd menni az osztályba a többiek közé.
Sokat vagyok olyan gyermekek között, akiknek a betegségük prognózisát értve orvosi értelemben kiábrándító a helyzetük. Én azt tanultam tőlük, velük, hogy:
éppen elég szembenézniük az őket körülvevő félelmetes változásokkal, és könnyebben tudják elfogadni és talán legyőzni a kialakult akadályokat, ha azok, akik a változás előtt is a kellemes élmények szerzésében voltak társai, most sem tesznek mást. Segítsetek neki újra abban, hogy együtt sok, közös, kellemes élményt terveztek és szereztek, hiszen a legnagyobb tananyag számára most az, hogy az életet jónak élje meg, és az életöröm megtartása a legjobb alap a jövőben.
Tulajdonképpen szerintem nektek kell lenni a változatlan ÁLLANDÓnak, és ha ez sikerül, még az sem szokott számítani, hogy iskolába menet megnézik az utcán. Élménynek pedig nem kell jobb, mint az, hogy vidám kis kortársak között telnek a délelőttök, és úgyis pár nap alatt a gyerekek újra természetesen viselkednek, akkor pedig egyre többször felcsendül a gyermekkacaj.
Kívánok nektek minden JÓT!
Kriszta
"Mónika Kissné Csorba" <
kisscsmona at gmail.com> írta:
>
Kedves Kollegák!Nagyon szeretem olvasni ezt az oldalt, ugyanis látom, hogy a szakma figyeli, hogy hol segíthet szakmai kérdésekre adott válaszaival, ötleteivel!Ezúton nehéz kérdéssel fordulok Hozzátok!Alsós tanító néni vagyok, jelenleg másodikos az osztályom. Tavaly áprilisban az egyik kisfiúnál agydaganatot diagnosztizáltak, melyet megműtöttek. A prognózis nem a legjobb, de jelenleg a körülményekhez képest jól érzi magát. Járni segítséggel tud, beszéde jó, kissé nehézkes. Nem felejtett el semmit, csak a kézmozgás romlásával írása görcsössé vált. Bal oldalon enyhe kancsalság fedezhető fel rajta. (Ez mind a szülők elmondása, én még nem találkoztam Vele.)Az orvosa örülne, ha gyerekcsoportba járna, de a szülei nem tudják, hogy helyes lenne e. A kisfiú állapota miatt nem igazán szeretne találkozni másokkal, zavarja, tart attól, hogy talán kinevetik, megnézik.Én hamarosan meglátogatom, és az anyuka szeretné, ha ezt gyakrabban megtenném, hátha én tudok Rá hatni és bejönne az iskolába.Kérdésem az, hogy mi a helyes. Próbáljak nagyon finoman, szelíden hatni Rá, hogy egyszer Ő kérje az osztállyal való találkozást? Esetleg teljesen hagyjam, ne is hozzam szóba ezt a témát?Másik kérdés amennyiben bejön, esetleg járni is fog néha iskolába (magántanuló lesz, ez már biztos), hogyan kezdjek a tanításához? Mit tanítsak Neki? Tananyagot, vagy valami speciális felkészítést kíván?A segítségeket előre is köszönöm!Kellemes évkezdést Mindenkinek!Mónika _______________________________________________
>
Logopedia levelező lista
>
Logopedia at beszed.hu
>
Leiratkozási/feliratkozási információk: https://www.group4mind.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/logopedia
<br><br>________________________________________________________<br><a href="
http://ad.adverticum.net/b/cl,1,6022,342194,423138/click.prm">
Akár 200-250 ezer forint a tanévkezdéshez! Igényelj Diákhitelt szeptember 15-ig, és októberben már meg is kapod! Diákhitel - Legyél, aki lenni akarsz!
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL:
http://www.group4mind.hu/pipermail/logopedia/attachments/20090831/94969d57/attachment.htm
