Kovács Éva: Az olvasás és az írás tanítása Montessori módszerével a budapesti Batthyány Lajos Általános Iskolában

Maria Montessori pedagógiája

Maria Montessori Olaszországban született 1870-ben, Chiaravalle településen. Iskolai tanulmányait Rómában végezte kitűnő eredménnyel. Már ekkor megmutatkozott tanulási merészsége, hiszen egyetlen leányként műszaki középiskolába járt. Jó eredménnyel fejezte be tanulmányait, majd egy évig a műegyetemen tanult, s később sikeresen átiratkozott az orvosi karra. Kiváló és szorgalmas hallgatónak ismerték meg hallgatótársai, s harcos egyéniségnek, aki legyőzi a hatóságok ellenállását. Olaszországban elsőként végzett és helyezkedett el orvosnőként.

Rómában egyetemi tanársegédként dolgozott a pszichiátriai klinikán, a gyermekidegosztályon. Ott jutott arra a felfedezésre, hogy a szellemileg sérült és fogyatékos gyermekek gyógyításában nemcsak az orvosi diagnosztika, a gyógyítás és az ellátás fontos, hanem a nevelés, a fejlesztés és a tanítás is. Megfigyeléseit a gyenge tehetségű gyermekek állami iskolájában mélyítette el, ennek vezetését ugyanis a fiatal orvosnőre bízták. Ekkor kezdődött meg gyakorlati nevelő munkája. Mélyrehatóan kutatta Seguin és Itard könyveit, de az olvasásra, írásra, számolásra kidolgozott eljárásaikat nem követte. Itard (1774-1834) francia orvos, olyan módszert alakított ki, amelynek segítségével az értelmi fogyatékos gyerekek, illetve az érzékszervi fogyatékkal élők fejleszthetővé váltak. Itard elmélete alapján Seguin (1812-1880, francia orvos) kidolgozta a fogyatékos gyerekek nevelésének módszerét, amelyhez eszközöket is ajánlott: például különböző felületű és tapintású tárgyakat, felfűzhető gyöngyöket stb.

Ezután Montessori érdeklődése a pedagógia felé irányult, ezért pszichológiát és pedagógiát tanult a római egyetem bölcsészettudományi karán. Gyakorlati munkájából és elméleti kutatásaiból azt a következtetést vonta le, hogy új alapokra kell helyezni a pedagógiaelméletet és a gyakorlatot egyaránt. 1907-ben került sor az első Casa dei Bambini megnyitójára, ahol lehetősége nyílt módszerét óvodás gyermekeken kipróbálni.

Később a saját eszközeivel felszerelt intézeteket hozott létre. A megfelelően berendezett környezetben önállóan megoldható és gyakorolható feladatokra építette fel a pedagógiáját és a gyermekek tevékenységét.

Montessori pedagógiájának pillérei a következők:

- a környezet berendezése: elérhetőség, variálhatóság, nyitott polcrendszer, kis bútorok;

- a szabad mozgás lehetősége;

- a szabad választás lehetősége;

- az érzékeny fázisok, periódusok tiszteletben tartása;

- az érzékszervek bevonása a tanulási folyamatba;

- az önálló tevékenykedés lehetősége Montessori-eszközökkel;

- az önellenőrzés biztosítása;

- a pedagógus szerepe: megfigyelő, támogató, háttérből segítő, „Segíts, hogy magam csinálhassam!" jelszavának megalkotása.

Maria Montessori pedagógiájának kulcskérdése az, hogy a gyermek természeténél fogva aktív, ezért a tevékenységek által tanul, s az ismétlések, a gyakorlások során önmagát fejleszti. Eszerint akkor nevelhetjük legeredményesebben a gyermeket, ha felismerjük valós szükségleteit, és hagyjuk önállóan cselekedni. Így tehát a szülőknek és a pedagógusoknak is az a feladata, hogy élni segítse a gyermeket, és megteremtse a szabad önfejlődés lehetőségét.

A Montessori-pedagógia előkelő helyet foglal el a világban, hiszen több mint 70 országban alapítottak Montessori-óvodákat, -gyermekotthonokat, -iskolákat és ‑gimnáziumokat.

Magyarországon a rendszerváltás után Csepelen alakult meg a Montessori Centrum- alapítványi iskola, ahol Montessori-módszerrel oktattak az 1-8. osztályig. Az alsó tagozat egy teremben tanult, körülbelül 10-12 fővel, míg a felsősök egy másik osztályban tanulhattak 8-10 fővel. Az iskola összlétszáma körülbelül 20-22 fő volt. Ez az alapítványi iskola később megszűnt. Jelenleg Budapesten a II. kerületben működik a Gyermekek Háza alapítványi iskola, amely ugyancsak Montessori-pedagógiát alkalmaz. A XIV. kerületben a Padlizsán Iskolában pedig 1-4. osztályig folyik Montessori-szemléletű oktatás. Az ország más területein több kezdeményezés volt e módszer iskolai alkalmazására, de pár év után ezek az újítások elhaltak.

1998-ban a budapesti I. kerületi Batthyány Lajos Általános Iskolában megteremtettük a tárgyi és személyi feltételeket ahhoz, hogy a Montessori-módszert bevezessük. Azért írom mindezt többes számban, mert kolléganőmmel, Jávor Júliával együtt gondoltuk ki, alapítottuk meg, dolgoztuk ki és valósítottuk meg az első Montessori-szellemű osztályt, az iskola és az önkormányzat engedélyezésével és segítségével. Ez a szemlélet nagy sikernek örvend a gyerekek, a szülők és a pedagógusok körében, és már 10. éve folyamatosan indítunk Montessori-szemléletű osztályokat. A 8. osztály után pozitív visszajelzéseket kapunk a különböző iskoláktól, ahova felvették tanulóinkat.

Az írás és az olvasás tanítása

A gyermekek számára a nyelv tanulmányozása szórakoztató tapasztalat, amely belső késztetéséből fakad. A gyermek érdeklődését az előkészített környezet biztosítja és tartja fenn. A gyakorlatok a nyelv minden területén - szókincsbővítés, olvasás, írás - egységet képeznek, ezért egyik sem hagyható el. Az esetlegesen elmaradt feladatokat Montessori ajánlása szerint későbbi korrigáló munka során pótolhatjuk. Fontos szempont a teljességre nevelés, amely magában foglalja az ökológiai szemléletet is. Ennek értelmében minden dolog fontos egy másik dolog szempontjából, az ember felelősséggel tartozik cselekedeteiért, és ezzel is hozzájárul ahhoz, hogy fenntartsa a természeti erők egyensúlyát. Montessori pedagógiája a természeti és kulturális ismereteket a nyelvi anyagban is valóságos összefüggéseiben mutatja be. Reményei szerint a módszer szemléletében részesülő diákok megértik, hogy a kozmikus terv egy kozmikus feladatot is magában foglal, tudatos, felelősségteljes hozzájárulást az emberek részéről. A nyelv ebben a vonatkozásban tehát nem egy tantárgy, hanem segítség és felkészítés a valós életre.

A Montessori-féle írás- és olvasástanítás, valamint a nyelvtani alapozás metodikájából ízelítőül egy-két gondolatot és gyakorlatot szeretnék bemutatni, a teljesség igénye nélkül. A magyarországi gyakorlatban a Montessori-féle anyanyelvi nevelés, olvasás- és írástanítás tanterve még nem jelent meg.

A Montessori-pedagógia szerint a nyelv alapvető fontosságú, mert képessé teszi az embert a gondolatok kicserélésére, egységesíti az egész emberiség gondolkodásmódját az egyes nemzedékek fejlődésén keresztül. Az olvasással és az írással kinyithatjuk az összegyűjtött, rögzített és az írás segítségével könyvekben felhalmozott emberi ismeretek kincses tárházát. A kommunikáció e nagyszerű ajándékát nemcsak tantárgyként kell felfogni, hanem viselkedésünkkel a gyerekből is kiválthatjuk a nyelv iránti csodálat, szeretet érzését. Montessori úgy gondolta, hogy a gyermek 3 éves koráig elsősorban környezetének nyelvét sajátítja el. Felfogása szerint a gyermek szókincsét tapasztalati úton, szenzomotoros eszközök segítségével fejleszti és pontosítja. Csak a nélkülözhetetlen bizalom légkörében tud az önkifejezése fejlődni.

A beszéd után az írás elsajátítása következik, amely megelőzi az olvasást, de ez a kezdeti írás nem azonos a betűírással, hanem próbálkozások sorozata a gyermek gondolatainak vizuális megjelenítésére, közvetítésére. Az önkifejezés (self-expression) egyik formája, amely érdeklődést és öntevékenységet vált ki a gyermekekből.

A valódi írást megelőzi az indirekt előkészítés, amely nem más, mint olyan vonzó tevékenységek sorozata, amelyek a szükséges szellemi és manuális képességeket fejlesztik (pl. az érzékelést fejlesztő gyakorlatok során a kéz finommozgása fejlődik, a gyakorlat felkészíti a kezet az ellenőrzésre, a pontos mozdulatokra). A manuális tevékenységet a mindennapi élet gyakorlataival készíthetjük elő, amelyek segítenek a figyelem fejlesztésében, és előfeltételei a feladatok kitartó elvégzésének is. Remek fejlesztő a fém kiegészítő figurák körberajzolása, ez segíti a pontos, könnyed, laza ceruzavezetést. Montessorinál nincsenek betűelemek, nem épít az írás tanítása különböző formákra, amelyek egymáshoz rendezve betűkké alakulnak. A fémforma sem erre való. Ez az eszköz pusztán a pontos ceruzavezetést, a helyes irányokat, a kéz lazítását, a figyelem fejlesztését szolgálja. Az írás kezdetben a mozgatható betűk kirakását jelenti, azaz csak egyszerű gondolatokat fejez ki, majd később a nyomtatott nagybetűkkel írnak a gyermekek óriási méretben. Montessori a körkörös, erőteljes firkamozgás miatt az írott betűk írását javallotta. De a mai világban a körülöttünk lévő sok nyomtatott betű láttán a gyermekeknek természetesebb, hogy a nyomtatott nagybetűs írással ismerkedjenek meg először. A mozgatható ábécével a gyermek kifejezheti gondolatait anélkül, hogy a betűket kellene leírnia.

A későbbiekben is ösztönözzük, bátorítsuk írásra a gyermekeket. Ebben segít a „gazdagító anyag", azaz a biológiai, geometriai szekrény, a kártyák használata, az információk kitalálása, felírása. Mennyi idő alatt tanulnak meg írni ezzel a módszerrel a gyerekek? Nehéz erre válaszolni, hiszen egyénre, személyre szabottan haladnak. Montessori nem siettet, kiváró, türelmes hozzáállást ajánl. Az első két évet egy egységnek tekinti, így a második év végére tehető, hogy a gyerekek teljes mértékben elsajátítják az önálló írást. Példamutatásunk, pontosságunk, tisztaságunk, szép írásunk segíti a gyermekeket a továbbiakban is.

Montessori a „totális olvasást" említi, azaz a gyermek az olvasást ne lassú, fáradságos munkának élje meg, hanem természetes úton, örömmel, érdeklődéssel tapasztalja meg. Felkínálunk olyan különböző lehetőségeket, amelyek az olvasáshoz vezetnek.

A „kezdeti olvasás" a gyermek számára nem más, mint az írott vagy nyomtatott szavak hangokra történő átültetése, majd ezeknek a hangoknak az egyre gyorsabb kiejtése, amíg a szót „el nem olvassuk". A kiejtési nehézségekkel ekkor még nem foglalkozunk.

A „tényleges olvasás" akkor kezdődik, amikor a gyermek megérti, hogy ki tudja betűzni azt, amit saját maga vagy mások írtak. Ez a legegyszerűbb művelet, a kiejtés szerint írt szavak kitalálásának mechanikus folyamata. Később rátérhetünk a „másképp mondjuk, másképp írjuk" típusú szavak olvasására. A teljes olvasás a szövegértés élményét adja. Ez a megértés nem a speciális kérdések és gyakorlatok segítségével alakul ki - mint a hagyományos iskolában - hanem a nyelv tanulmányozásával fejlődik.

Az olvasás intim műfaj, hiszen a kezdeti olvasás csendes olvasás, a pedagógussal párban történik. Hangosan csak akkor olvas a gyerek, ha ő maga már biztosnak érzi magát (ez akár 3. vagy 4. osztály is lehet, addig a pedagógussal vagy a pedagógiai asszisztenssel olvashat).

A szógyakorlatokat akkor vezetjük be, amikor a gyermek már tud olvasni, és érti az egyszerű mondatokat. Ehhez való eszközök az utasításkártyák vagy a cselekedtető kártyák. Montessori pedagógiájában gyakran használja ezeket a kártyákat; gyakorlati alkalmazásuk a következőképpen működik: a gyermek elolvassa a kártyát, és aszerint cselekszik, például odaadja a barna lovat. A cselekedtető kártyák - például „Vidd ki a szemetet!,"; „Rajzolj egy labdát!" - cselekvésre, önálló mondatalkotásra késztetik a kártya olvasóját.

A nyelv elemeit a beszélt nyelvnek megfelelően vezetjük be: főnév, névelő, melléknév, ige. Montessori minden szófajhoz egy szimbólumot rendelt, így a gyermek már a fogalomalkotás előtt felismeri a szó szerepét a mondatban. A szín és a forma segíti az eligazodást, a válogatást és a csoportosítást. A tanulás az érzékeken keresztül az értelemhez fordul. Később a mondatelemzés során különböző nehézségű mondatokat lehet elemezni, s így a gyermek figyelme a szavak helyére és jelentésére fókuszál, és ez lehetővé teszi a mondatrészek - alany, állítmány stb. - funkciójának megértését.

A háromlépcsős tanóra felépítése a következőképpen alakul. A nyelvi leckék célja az, hogy pontos nómenklatúrát adjanak, a nevelő a megfelelő szót mondja meg. A nyelvi lecke három egymásra épülő lépcsőfokból áll. Az első lépcsőfok: létrejön a tárgy és a neve közötti kapcsolat. A második lépcsőfok: a név elhangzásakor a gyermek felismeri a megfelelő tárgyat. A cél az, hogy biztosak legyünk a név és tárgy közötti asszociáció szilárdságában, ez erősíti az emlékezetet, a passzív nyelvhasználatot. A harmadik lépcsőfok: az aktív nyelvhasználat, amikor rámutatunk egy tárgyra, s a gyermek megnevezi azt. Ha a gyermek téveszt, nem javítjuk ki, hanem félretesszük a feladatot, s később újra próbálkozunk a második lépcsőfokkal. Montessori szerint a gyermek hibája, tévesztése abból adódik, hogy még nem érett meg a feladatra, még nem került az érzékeny fázisba. Ezért azt javasolja, hogy később ismételjük meg a feladatot, és ne gyötörjük a gyereket, ne javítsuk a hibát.

Milyen alapvető képességekre van szükség az írás tanításához?

- Manuális képességekre: a kéz könnyűvé tételére, laza csuklóra, az íróeszköz helyes megtartására, a kéz összerendezett mozgására.

- Szellemi képességekre: logikus gondolkodásra, megfelelő szókincsre, analízisre és szintézisre való képességre.

- Indirekt előkészítésre: a mindennapi élet gyakorlatai segítségével mozgáskoordinációra és ellenőrzésére, a hüvelyk-, mutató- és középső ujj gyakorlataira, edzésére, a bal és a jobb irány, valamint a körmozgás ismeretére, a szem és a kéz koordinációjára.

- Motivációra, kitartásra.

Eszközök az íráshoz (klasszikus Montessori-eszközök): Egyrészt fém kiegészítő formák két tartóban: 10 darab fém, kék színű geometriai forma, rózsaszín, négyzet alakú fémkeretben. Minden formának egy kicsi fogantyúja van, hogy ki lehessen emelni. Cél a laza ceruzatartás, ceruzavezetés megtanulása, a vonalvezetés elsajátítása egy határon belül és a csukló lazítása. Az előkészítés a gyerekekkel közösen történik. Első lépésben a pedagógus egy lapot tesz az alátétre, a keret belső szélét körbehúzza színessel, majd a formát felemelve megmutatja, hogy egy négyzetet kaptunk. Második lépésben egy másik színű ceruzát veszünk a kezünkbe, és a kiemelt formát a rajzolt vonalra helyezzük, majd körberajzoljuk. Így két egyforma, de különböző színű formát kapunk. A harmadik lépésnél bemutatjuk, hogy a formát hogyan kell bevonalkázni balról jobbra, felülről lefelé. A gyermek folytatja a gyakorlatot, legközelebb pedig már önállóan végzi el. A későbbiekben a formákat kitölti különböző satírozással, a formákat színes papírra rajzolja, kivágja, vagy a kivágott formákat kombinálja, variálja.

A második eszköz a dörzspapír betűk: a kis és a nagy nyomtatott, illetve írott ábécé kivágott betűi lakkozott falapokra felragasztva. Cél a betűk látással és tapintással történő felismerésének összekapcsolása a hangzással. Mindez az írás és az olvasás előkészítését, valamint a szavak felismerésének vizsgálatát szolgálja. Az előkészítés a következő: a pedagógus három, hangzásban és formában eltérő betűt (pl. a, l, m) a szőnyegre helyez. A gyakorlat a háromlépcsős tanóra keretében történik. Első lépésben az egyik betűt a tanuló elé tesszük, majd mutató- és középső ujjunkkal író mozdulattal átrajzoljuk , és hangosan kimondjuk a betűnek megfelelő hangot. A gyermek ezt megismétli. A nevelő olyan szavakat mond, amelyekben ez a hang szerepel. Ha a gyerek a betűt helyesen át tudja rajzolni és meg tudja nevezni, ugyanígy teszünk a másik két betűvel is. Második lépcsőben mind a három betű elöl van, és megkérjük a gyermeket, hogy mutasson rá a három közül az egyikre, rajzolja át, és hangoztassa helyesen (pl. mutasd meg az m betűt). Harmadik lépcsőben megkérdezzük és mutatjuk: milyen betű ez? A tanuló megnevezi, átrajzolja, hangoztatja a betűt. A továbbiakban gyakorolhatja csukott szemmel és helyesen hangoztatva vagy a pedagógussal is, aki felmutat egy betűt, a gyermek hangoztatja, majd olyan szót keres, amely az adott betűvel kezdődik.

A cikk folytatása az alábbi linken olvasható:
http://www.anyanyelv-pedagogia.hu/cikkek.php?id=154

Forrás:
Ajánlotta: Fung Emília
Anyanyelv pedagógia - Pedagógiai folyóirat magyar nyelven beszélő pedagógusoknak