Könyv ismertető:
1978 óta foglalkozom enyhe értelmi fogyatékos mozgássérült gyermekekkel a Pető Intézetben. Eleinte gyakran előfordult, hogy bosszankodtam azon, ha egy-egy tanítványom nem bírt felfogni általam magától értetődőnek ítélt dolgokat. Rövid idő után azonban kezdett érdekelni, vajon mi lehet a gyerek fejében, hogyan látja ő a világot, ha számára ezek az evidenciák nem léteznek? Hol hiányos a tudása? Miben gondolkodunk egyformán? Honnan indulhatnánk?
Iskolánkban az elmúlt 20-25 évben egyértelműen tapasztalható a hozzánk kerülő gyerekek tanulási képességének nagyfokú változása. 1980-ban tíz halmozottan sérült tanítványunk közül egynek volt komoly nehézsége a síkban való tájékozódással, analízissel /szintézissel, mára ez az arány megfordult. Rendkívül nagy számban kerülnek hozzánk olyan tanulók, akik emiatt nem tudják megtanulni (akiknek nem tudjuk megtanítani) a betűvetést több év alatt sem. Az utóbbi években voltak olyan tanítványaim, akik rendkívüli éleslátással oldottak meg bizonyos problémákat, de sem a négyzethálós lapon, sem a vonalason nem "látták" a vonalhatárokat, a legegyszerűbb elemekből álló betűket sem tudták felismerhetően leírni, sőt az előpontozás, előírás sem jelentett nekik segítséget.
1999 tavaszán iskolánk vezetése megalakította a Fejlesztő Munkacsoportot. A munkacsoport álláspontja szerint a gyerekeink személyiségének fejlesztését a napirend keretein belül, lehetőleg a csoportban kell megvalósítani megfelelő program összeállításával. Így naponta folyamatosan vehetnek részt a gyerekek a számukra megfelelő fejlesztésben. A fejlesztő program elkészült, eredményesnek bizonyult. A program alkalmazása során: tanítványaink többségénél ugrásszerű fejlődést figyeltünk meg. A növekedés öröme jellemezte a gyerekeket és rajtuk keresztül a programot alkalmazó pedagógusokat, szülőket. Ez indított arra, hogy mindezt közkinccsé tegyem.
(A könyv CD-ROM formában is megvásárolható.)
|
