2006. 03. 09. 00:00
A cikk értéke:
(Udvard, 1880. jún. 19. – Bp., 1961. nov. 18.): gyógypedagógus. A siketnémák bp.-i állami intézetének igazgatóa és a gyógypedagógiai tanárképző intézet tanára. A siketnémák beszédtanításával és a hibás beszédűek oktatásának kérdésével foglalkozott.
Főbb művei:
A szájról való leolvasás tanításának módozatai az iskolaköteles koron túl megsüketülteknél – A hangfejlesztésről (Magyar Gyógypedagógia III. 12-17. o., 1911.); A dadogás és pöszebeszéd gyógyítása (Kézirat, Bárczi Gusztáv & Füzesi Árpád Selényi Miklós & Ehm Boldizsár kiadása Bp.,1912., 1914.); Hogyan eszméltessük a siketnéma növendékeinket a helyes szótagolásra és szóelválasztásra? (Magyar Gyógypedagógia VI. 91-94. o., 1914.); A háború siketei, némái, siketnémái és hibásan beszélői (Bp., 1916.); A háborúban fellépő beszédzavarokról (Magyar Gyógypedagógia, 121-36. p., 1916.); A siketnémák élet-, lélek- és neveléstana (Bp., 1923); Hangkapcsolódások a Magyar beszédben. Különös tekintettel a siketnémák hangos beszédére (A siketnémák és vakok országos egyesületének és a szerzőnek együttes kiadása, Vác 1924.); A beszédhibák javítására szolgáló állami tanfolyamok 25 éves története (Centrum 7. 1. , Budapest, 1925., Részletek megtalálhatók a Szemelvénygyűjtemény a "Gyógypedagógia-történet"-hez VII. (Logopédia –történet) szerk.: Pákozdiné Kenderessy Katalin c. könyvben 151-157. o); .A beszédhibák javításmódjának gyakorlati kézikönyve (Bp., 1925.); A magyar beszéd asszimilációs törvényei (Bp., 1934).
Forrás:
Magyar életrajzi lexikon; Oláhné Tóth Edina: A Beszédjavító Intézet tanárainak logopédiai és beszédjavítással kapcsolatos munkái 1894-től napjainkig Tótfalusi Szki, 2004.