Hazánkban 2002 szeptember 1-jén hatályba lépett az Oktatási Minisztérium 29/2002. rendelete, amely a fogyatékossággal élő hallgatók tanulmányainak folytatásához szükséges esélyegyenlőséget biztosító feltételekről szól. 

A felsőoktatási intézménybe jelentkezők és a felsőoktatási intézményekben tanuló fogyatékos hallgatók fogyatékosságukra való tekintettel, szakvélemény alapján kérhetik az intézmény engedélyét a tanulmányi kötelezettségek teljesítése, illetve a vizsgák alóli részleges vagy teljes felmentésre vagy annak más módon való teljesítésére, valamint a vizsgák alkalmával igénybe vehető segítségnyújtásra.
(További információ: A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 74. §-a (1) bekezdésének o) pontjában foglaltak, A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. Törvény 4. § a) pontja)

A fogyatékosság megállapítását, annak mértékét, illetve végleges vagy időszakos jellegét igazoló szakvéleményt – amennyiben a jelentkező fogyatékossága már a közoktatási tanulmányok során is fennállt -, a fogyatékosság típusa szerint illetékes Országos Látás-, Hallás-, Mozgás-, Beszédvizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság vagy a területileg illetékes Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság adhatja meg. Amennyiben a fogyatékosság később jelentkezett, vagy derült ki, annak megállapítására hallás-, látás-, és mozgássérültek esetében szakrendelőkben működő szakfőorvos, a beszéd- és más fogyatékos hallgatók esetében igazságügyi szakértő jogosult.

Mi az igazságügyi szakértő feladata?

A bíróság, hatóság, állami, társadalmi szervezetek által kirendelés vagy magánszemélyek megbízása alapján szakvéleménnyel segíti a tényállás megállapítását, a szakkérdés eldöntését meghatározott szakterületen. Tevékenységét az igazságügyi szakértő az egész ország területén végezheti.

Kik fordulhatnak igazságügyi szakértőhöz?

Olyan emberek, akik szóbeli vagy írásbeli kommunikációjukban akadályozottak és emiatt munkájukban, tanulmányaikban, vagy pl. bíróság előtt egyéni elbírálást igényelnek. A felnőtt dadogók, afáziások és a diszlexiások azok, akik elsősorban ebbe a körbe tartoznak.

Forrás:
Gyógypedagógiai Szemle, Feketéné Gacsó Mária, Krasznár Felícia írása nyomán, 2005.