Integráció a másik oldalról, vagyis fordított integráció?

Az elmúlt években a leglényegesebb változás a pedagógiában, az ép és sérült gyermekek együttneveléséhez kapcsolódó értékek elfogadása és képviselete volt.
Az integrált oktatás gondolata nem a közoktatásból származik, hanem az emberi jogokért folytatott küzdelem eredménye.

Mit is értünk ezen kifejezés alatt?

Az integráció pedagógiai szempontból együttnevelést jelent - a sajátos nevelési igényű gyermekek együtt nevelését-oktatását, a többségi óvodákba, iskolákba járó ép társaikkal. Ellentéte a szegregáció, vagyis a külön nevelés, ami a speciális gyógypedagógiai intézményekben zajlik.  Ha az integrációt tágabban, minden olyan gyermek vonatkozásában tekintjük, akinek valami folytán nehézségei vannak, például: hátrányos a helyzete, eltérő a kulturális háttere, gyengébbek a képességei, akkor egyfajta társadalmi integrációról beszélhetünk.

Dr. Csányi Yvonne az integrációt formája és típusa szerint különbözteti meg. 

Formája szerint az integráció háromféle:

• lokális integrációról beszélünk, ha az épek iskolájában speciális iskola vagy speciális osztály(ok) működik;
• szociális integrációról beszélünk, ha az épek iskoláiban külön oktatott fogyatékosok a tanítási órákon kívüli közös tevékenységekben az épekkel együttesen (sport, étkezés, játék) vesznek részt;
• funkcionális integrációnak nevezzük, ha a fogyatékos gyermek minden tanórán és egyéb foglalkozásokon a többiekkel együtt vesz részt;

 Típusa szerint az integráció szintén háromféle:

• részleges integráció, amely többnyire a lokális és a szociális formát valósítja meg;
• teljes integrációnak nevezzük, ha a nevelés-oktatás speciális megsegítéssel történik a nem fogyatékosok osztályaiban a tanítás teljes időtartamában;
• fordított integráció, amikor a nem fogyatékos gyerekek a fogyatékosok csoportjában vannak (elsősorban óvodában), és a szociális vagy funkcionális integráció valósul meg;

A pedagógia történetében évtizedekig követték azt a szemléletet, hogy a valamilyen "elmaradással" küzdő gyerekeket másik iskolába utalták. A szegregált intézmények a különböző sérülési csoportoknak megfelelően specializálódtak, és a deficit csökkentésére szakemberek foglalkoztak a neveltekkel. A tanulók fennmaradó részét "homogénnek" tekintették, és többségi tanterv szerint haladtak velük. A határ kiéleződött a sérültek és a nem sérültek között.

Az évek alatt látni lehetett, hogy a többségi iskola így sem vált egységessé, tehát az átlagba szabott tananyag, nem minden gyermek számára volt igazán megfelelő, a szelekció ellenére is maradtak komoly tanulási problémákkal küzdő, lemaradó gyerekek. A tanulók között. sokszor vannak olyanok, akik szociális hátterük miatt mutatnak különbséget- tehát a hiba nem a képességeikben, hanem a nem megfelelő pedagógiai eljárásokban van? A hiányosságok keresése miatt lassan áttevődött a hátráltató tényezők kutatása a háttér tanulmányozására. Ennek következtében a felvetett kérdés a "mi a probléma" mellett, a "mire vagy képes" lett.

 A pedagógiai gyakorlatban megjelenik az inklúzió fogalma is.

"Az integrációval be kívánják olvasztani az iskola meglévő struktúráiba a meglévő egyéneket vagy a gyermekek kis csoportjait, míg az inklúziónál újra átgondolják a tanterv megvalósításának szervezeti kereteit és azokat a feltételeket, amelyekkel valamennyi tanuló haladását biztosítani tudják."(Sebba, 1996.)

Magyarországon, először az 1980-as években van lehetőség a sérült tanulók integrált nevelésére, oktatására. Kérdésként merül föl, hogy a szegregált gyógypedagógia - miközben esélyt teremt - elzártsága miatt, mitől foszt meg? A másik oldalon- az inklúzív iskolák milyen előnyöket és hátrányokat kínálnak?

Integráció és szegregáció? Pro és kontra...

A Magyarországon kialakult speciális, gyógypedagógiai intézmények rendje nagyon sok szempontból különbözik a többségi iskolákétól. Kisebb az osztálylétszám, más a pedagógusok végzettsége, a tananyag, a gyermekek után járó támogatás összege, az oktatás helyszíne, végül a bizonyítvány értéke. Ez a fajta szegregált oktatás hazánkban a XIX. században kezdődött. Ekkor alakultak meg azok az intézmények, amelyek még tovább szélesedtek a különböző fogyatékkal élő gyermekek számára.

A gyógypedagógia kialakult hagyományai ellenére - mint már említettem - 1980 körül kezdődtek meg a külön oktatást ellenző, az integrált oktatást pártoló szakemberek vitái.

A fogyatékosokkal kapcsolatos szemléletmód változik, emiatt változik a gyógypedagógia szerepe is a közoktatás rendszerében. Napjainkban a többségi óvodák, iskolák befogadóvá váltak, megnyitva kapuikat a sérültek irányába. Egy "normál" pedagógus azonban nem tudja megadni a speciális segítséget az arra rászoruló gyermek számára, ezért egy "segítségnyújtó hálózatot" kellene kialakítani a jogszabályok pontosításával - ezt a feladatot az utazótanárok láthatják el. Ezzel a gyógypedagógus az integrált oktatásban részt vevő gyermek és tanár támaszává válhat.

Ha gondolatként felmerül, milyen módon tud megfelelni a többségi iskola a speciális igényeknek, láthatjuk, hogy vannak olyan sérüléssel rendelkező gyerekek, akik ma még kiszorulnak ebből az iskola típusból. Számukra a szegregált intézmények jobb feltételeket tudnak biztosítani az adott sérülések megsegítésére, ahol a védett környezetben igyekeznek felkészíteni őket az életbe való beillesztésbe.

A szülők szerepe is igen fontos ebben a folyamatban, ugyan úgy, mint a tanár és a gyógypedagógus egyéni és közös munkája. Ők alkotják az összekötő kapcsot, és biztosítják a megfelelő hátteret a sikerekkel és kudarcokkal teli mindennapokban.

Az inklúzív folyamatban legfontosabb talán a gyermek és az osztálytársak viszonya. Be tud illeszkedni a többiek közé? Elfogadják, vagy csak "megtűrt" lesz? Az óvodásoknál ez a probléma szinte nem is létezik. A nagyobbaknál már okoz gondot a "másság", de sokat gazdagodhat az épek személyisége is, az együttélés elfogadása során.

Az inklúzió fogalmát gyakran használják az integráció szinonimájaként, pedig ez így pontatlan. Az inklúzió befogadást jelent, és ez az integráció legfejlettebb foka. Magába foglalja azt a szemléletmódot, mely túlmutat a sajátos nevelési igényű gyermekek többségi intézményekbe való felvételén. Az adott közösségnek ugyanis egyaránt biztosítania kell valamennyi gyermek számára az egyéni fejlődéséhez szükséges tárgyi és személyi feltételeket.  Míg az integráció esetén gyakran „csak" pár gyermek beillesztéséről beszélünk, addig a befogadás az együttnevelés elfogadó gyakorlata. Olyan szemléletváltást eredményez, melynek során az intézmény is szervezeti átalakuláson megy keresztül.

Ezt a változást figyelhetjük meg az Újpesti Speciális Általános Iskola és EGYMI (Budapest 1042 Venetiáner u. 26.) intézményében is, ahol több szakterületen fejtik ki tevékenységüket.

Feladataik közé tartozik:

- enyhe értelmi fogyatékos gyermekek oktatása-nevelése

- középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók képzése-nevelése.

- autista, illetve autisztikus gyermekek fejlesztése, oktatása

- beilleszkedési, magatartási és tanulási zavarral küzdő gyermekek inklúziója, oktatása-nevelése

Ezt az "új" tevékenységet 5 éve vállalták fel. Az intézmény Alapító Okiratának módosításával lehetővé vált ezeknek a tanulóknak a befogadása és oktatása. A Bródy Imre Oktatási Központ helyi tantervét használták, használják alapul, segítségül a tanításukhoz, értékelésükhöz.

Minden osztályban differenciált oktatás folyik, figyelembe véve a többségi általános iskolák követelményeit is. A beilleszkedési, magatartási és tanulási zavarral küzdő különleges gondozásra jogosult gyerekek plusz megsegítést, felzárkóztatást is kapnak heti 5-6 órában matematikából, fizikából, kémiából, angolból - egyéni foglalkozás keretében. A külön fejlesztő foglalkozásokon kognitív képességeiket javítják, fejlesztik. A felmérések, az év eleji, félévi és év végi értékelések, a többségi tanterv alapján történik.

A 2009/2010-es  tanévben a  "Venetianerben"  tanuló beilleszkedési, magatartási és tanulási zavarral küzdő  tanulók száma elérte a tanulói összlétszám 18%-át, hiszen nincsen olyan osztály, ahol ne működne ez a fajta fordított integráció.

A fordított integráció -mint már az integráció típusainál kifejtettem - amikor a nem fogyatékos gyermekeket  fogadja be valamely speciális intézmény.  Így valósul meg a lokális integrációra épülő szociális, vagy részleges, esetleg teljes integráció. Ebben az iskolában teljes integrációról beszélhetünk, hiszen ezek a gyerekek a tanórákon, a szabadidős, vagy délutáni programokon egyaránt együtt nevelődnek.

A gyerekek szinte mindegyike pozitív módon éli meg a változást. Míg a többségi általános iskolában hátrányos helyzetben voltak, háttérbe szorultak, itt szeretetteljes, befogadó légkört találtak, olyat, ahol problémáikat tolerálják, ahol több figyelmet kapnak. Önbizalmuk nő, húzóerővé válhatnak az osztályban, a tanulásban. Itt kibontakoztathatják képességeiket, hiszen mint minden gyógypedagógiai intézménynek - itt is a másság elfogadása, a tolerancia a legfontosabb érték! Egy növény sokáig élhet akkor is, ha egy lefüggönyözött szobában csak kevés fényhez jut, de idővel levelei elsárgulnak, s fejlődése az éltető elem nélkül satnya eredményt hoz. A hasonlatból kitűnhet, hogy mennyire szükség van az effajta gyakorlatra, arra az érzésre, hogy a sérült ember konstatálni tudja elfogadásának tényét.

Követendő példa lehet ez minden intézmény számára.

Forrás:
Konczné Juhász Andrea
Gyógypedagógiai szaktanácsadó
FPPTI.hu