Mit tehetek én, mint szülő, pedagógus?

Az írás- olvasás zavarral küzdő gyermekeknek speciális foglalkozásra van szükségük. A probléma nem javul azzal, ha a gyermekkel végtelenül sokat olvastatunk. Ma már mód van arra, hogy iskolába kerülés előtt a logopédusok kiszűrjék azokat a gyerekeket, akiknél megjósolható, hogy nehézségeik lesznek az olvasás-írás tanulásánál.

A szülő figyeljen oda, vannak -e a gyermeknél diszelxia veszélyeztetettségre utaló jelek:

Jellemző ezekre a gyermekekre:

* a nyelvi fejlettség zavara,
* későn kezdenek beszélni,
* általános pöszék,
* amuzikalitás jellemző,
* szókincsük szegényes,
* nyelvtanilag hibás a beszédük,
* gyakran alkalmaznak hangátvetést, szótagcserét (pl.: madrág-nagrág, villamos-vimmalos)
* tükörképpel írnak, rajzolnak,
* gyenge a szóbeli(verbális), a látási (vizuális), a beszédhang (fonematikus) emlékezetük,
* nehezen tanulják meg a színeket, a napok, hónapok nevét, a számokat,
* térben nehezen tájékozódnak,
* összekeverik az irányokat,
* zavart a lateralitásuk, sok közöttük a balkezes,
* nem alakul ki megfelelő testkép, testséma,
* túlságosan mozgékonyak,
* hullámzó, ingadozó a figyelmük.

o Ha a szülő ezeket a problémákat észleli óvodáskorú gyermekénél, kérjen tanácsot az óvodai vagy a kerületi (nevelési tanácsadóban) logopédustól.
o Ha beigazolódik a gyanú, megkezdődhet a terápia, mely hatására megelőzhető a később kialakuló diszlexia súlyos tüneteinek kialakulása.
o A terápia során fejlesztik az olvasás tanulásához szükséges készségeket, megtanítják őket arra, hogy a hangokat betűkkel is lehet jelölni, hogy kell a betűket összeolvasni és hogyan kell az olvasottak jelentésére odafigyelni.
o Ha a zavar már kialakult, minél előbb forduljon a szülő szakemberhez, kérjen vizsgálatot, szakvéleményt, hogy valóban fennáll -e a diszlexia, diszgráfia tünetegyüttese!
o A súlyosságtól függően 2-3 év alatt jelentősen javulhat a gyermek írása-olvasása. A terápia során elsősorban a felnőttek megértésére, szakszerű segítségadásra van a gyermekeknek szükségük, de nekik is kitartóan, komolyan, szorgalmasan kell dolgozniuk a megfelelő eredmény elérése érdekében!

Praktikus tanácsok:

• Ahhoz, hogy a szülők segíteni tudjanak gyermeküknek, először nekik kell elfogadniuk gyermeküket olyannak, amilyen!
• Ne legyen bűntudatuk gyermekük tanulási zavara miatt! A gyereknek szeretetre van szüksége, és ez nem függhet az iskolai teljesítményétől.
• Próbáljanak meg jó kapcsolatot kialakítani a gyermeket tanító pedagógussal!
• Beszéljen a gyermekével tanulási nehézségeiről! Magyarázza meg neki, hogy a diszlexia nem betegség, hanem tanulási zavar, amin segíteni lehet. Meg kell értetnie a gyermekkel, hogy a fejlődés elsősorban az ő kitartásán és szorgalmán múlik!
• Ne hagyja, hogy a gyermek ürügynek használja fel a diszlexiát! Ismerje el, hogy nehéz helyzetben van a gyermek, de ne engedje, hogy erre hivatkozva ellustuljon!
• Hagyjuk a gyermeket, hogy otthon beszéljen iskolai élményeiről: kudarcairól, nehézségeiről! A problémák kibeszélése megnyugtatja a gyermeket!
• Ne szidja le, ha a gyermek rossz jegyet kap! Mondja el neki, hogy biztos benne, hogy ki tudja javítani. Ne büntesse azzal, hogy eltiltja a számára sikert adó tevékenységektől!
• Tanácsos a gyermeket mindig bátorítani, ösztönözni, hogy merjen szembenézni a nehézségekkel! Ahhoz, hogy ne futamodjon meg, sok dicséretre van szüksége.
• Ne kényszerítse arra, hogy utolérje kortársait! Reális, teljesíthető célok elérésére kell biztatni a gyermeket, hogy sikerélménye legyen!
• Erősítse a gyermek önbizalmát, segítsük, hogy higgyen magában!
• Segítsünk példaképet találni a gyermeknek! Meséljen neki azokról a híres emberekről, akiknek iskolás korukban tanulási problémáik voltak!
• Hangsúlyozza a gyermek pozitív tulajdonságait és mondja el neki, hogy mennyire felnéz rá ezekért!
• Engedje, hogy szabadidejében ne csak tanulással, hanem a hobbijával is foglalkozzon! Ha azt csinálja, amiben tehetséges, akkor erősödik az önbizalma!
• Segítsen neki az otthoni tanulásban, hogy ne órákig üljön a tankönyv felett! Ne oldja meg helyette a feladatot, hanem próbálja meg rávezetni a megoldásra!

Legyen vele türelmes és megértő! Közös tanulás során dicsérje meg minél többször és jutalmazza, ha ezzel még jobban ösztönözni tudja!

Forrás:
„…Hogy szebben beszéljen…” Szülőknek a beszédhibákról, OPI, Budapest, 1982.
Tanácsadó és terápiás tájékoztató beszédhibás gyermekek szüleinek, Tárogató Kiadó, Budapest, 1994.
A diszlexiáról és egyéb tanulási zavarokról szülőknek, A Dyslexiás Gyermekekért Baranyában Egyesület kiadványa, Pécs, 2004.