Hang- és betűtanítás (Értelmileg akadályozottak anyanyelvi nevelése)

A hang- és betűtanítás helye az olvasás- és írástanításban

Az olvasás és az írás olyan komplex cselekvésfolyamatok, amelyek elsajátítását alapos felkészítésnek kell megelőznie. E két készség, bár a mindennapi életben szinte elválaszthatatlanok egymástól, két külön úton fejlődik. Az olvasás alapja a hallási differenciáló készség, míg az írás a finom mozgáskoordináció útján jut kifejezésre. Ezeknek kell összekapcsolódniuk az olvasásban és írásban.

A hang- és betűtanítás az olvasástanítás legfontosabb szakasza. A előkészítő időszak előzi meg, majd a betűtanítás utáni időszak követi. 

A hang- és betűtanítás feltételei

A hang és betűtanításban alapvető feltétel a hang tudatosítása: a helyesen hangoztatott hangok helytelentől való megkülönböztetése. Ez játékosan hangutánzó szavakkal valósítható meg: természeti jelenségek (szél zúgása: ssss), állatok hangja (kutya ugatása: vau-vau), gépek hangja (puskalövés: paff-puff, autótülök: töff-töff), harangszó: bimm-bamm stb. utánzásával.

Ezt követi a szavakban előforduló hangzók elkülönítése. Erre alkalmas játék a: Hol szólsz kis kutyus, kis malac, kis medve...? Mindegyik állatnév egy-egy hang „előhívását", helyének megállapítását teszi lehetővé. A következő lépés tehát annak eldöntése, hogy szerepel-e a szóban adott hang, vagy ha szerepel, hol: a szó elején vagy a szó végén.

Mivel hangutánzással jutunk el a szavak hangjainak differenciálásához, így az a jó, ha a betű-, illetve hangtanítás is hangoztatással indul.

Egy másik alapvető feltétel az észlelési és megfigyelő képesség megfelelő fejlettségi foka, amelynek a betűk felismerésében van szerepe. 

A hang- és betűtanítás lépései

Az „előbb hangtanítás, utána betűtanítás" elvére kell épülnie a tevékenységnek.

A hangtanításnak mindig meg kell előznie a betűtanítást az óra menetében, hiszen csak így van értelme annak a meghatározásnak, hogy „a hang leirt képe a betű". A betű alakját be kell mutatni, el kell magyarázni (tanult betűelemek segítségével), célszerű valamilyen szemléletes dologhoz kapcsolni (c-cica farka, o-karika, a-autó, e-egér, m-mackó morgása cselekvéssel), de kapcsolható tárgyhoz, cselekvéshez a gyermek számára nagymértékben absztrakt jel. Ilyen módon az absztrakt jeleket tartalommal töltjük meg, ami érdekessé teszi és figyelmét az adott feladatra fordítja.

A hang-betű kapcsolatot azért fontos nagyon alaposan begyakorolni, mert ennek a szilárdságától függ az összeolvasás. Ebben a szakaszban az olvasás csakis hangos lehet.

A tanítás menete tehát a következő: hangtanítás, betűtanítás, a hang-betű kapcsolat megszilárdítása, azaz gyakorlás. 

Lépései:

1. Eseményképről való beszélgetés: az eseményképről való beszélgetésnek több módja van:

• kezdetben a tanító mesél el a képpel kapcsolatos rövid történetet (3-4 összefüggő mondat);
• később egy gyermek mesél s képről;
• kérdések irányításával beszélgetünk a képről;
• a legjobb mondatokat elismételjük, megjegyezzük;
• címet adunk a képnek.

Fontos elvárásnak kell tekinteni a szabályos mondatok alkotását (nem egyszavas mondatok, vagy szóáradat). 

2. Hangtanítás

Analízis :
Az alapszót tartalmazó mondat elemzése: Az alma elgurult - alma.
A szó - ha lehet - az elején tartalmazza a tanítandó hangot.

Hangoztatás:
Az ábécéskönyvben ott a tárgykép (hívókép), mellette a leválasztandó hang/betű.Először tisztán hangoztatjuk, kiejtetjük a gyerekekkel egyénileg is, csoportosan is a hangot. A mássalhangzókat mellékhang nélkül mondjuk ki: v, nem vö vagy vé, ugyanis a mellékhang rögzülése zavart okozhat az összeolvasásban.

Hangfelismerési gyakorlat:
A tanító olyan szavakat mond, melyekben a kérdéses hang a szó elején, végén vagy közepén van. A gyerekek tapsolnak, kézfelemeléssel jelzik, ha hallották az adott hangot. Aztán ők is mondanak példákat.

Szintézis:
Hangösszevonás
Játékosan: ellátogatnak egymáshoz a hangok, kiegészítjük a hangokat, a szótagokat. 

3. Betűtanítás
A hangtanításra épül.

a. Analízis: az ismeretlen betű kiválasztása az alapszóból
b. A nyomtatott kisbetű alakjának elmagyarázása

• A nyomtatott kisbetű alakja - nagy alakban felrajzoljuk a táblára.
• megnézik az ábécéskönyvben;
• bemutatjuk a betűt kisebb és nagyobb méretben;
• különböző színes változatban (a forma a lényeg, nem a szín, méret);
• Lehetséges  mozzanat a betű létrehozása (nem kötelező) gyurmából, papírból.
• A nagybetű tanításakor más szempontok, vagyis a hangoztatás és az észlelés már nem jelentenek gondot, ugyanis az alakíthatóság a lényeg.

c. Betűfelismerési gyakorlatok
Szövegben bekarikázni az újonnan tanult betűt hangoztatással.
Az olvasástanítás során két alapvető dolgot kell szem előtt tartanunk: a biztos és helyes hangoztatást, valamint a hang és betű könnyed, gyors és hibátlan azonosítását. Erre épül ugyanis később az összeolvastatás.

d. Szintézis: betű kapcsolása már tanult betűkkel, hangos olvasás
Ebben a szakaszban a betűt visszahelyezzük az értelmes egészbe, a szóba. Az elolvasott egységeket mindig értelmezzük 

Összeolvastatás
Először: kétbetűs nyílt szótagokat olvastatunk (1 mássalhangzó + 1 magánhangzó): na,ni, ne, no stb., mivel a mássalhangzó hangoztatásával könnyen képzi a magánhangzót. Jó fogásokként említhető néhány példa: f esetén: fújd ki az a-t, m esetén morogd ki az a-t.

Második lépés: magánhangzó és mássalhangzó összeolvastatása. Csak ezt követően kerülhet sor a két szótagos szavakra, amelyekben nyílt szótagok vannak: le-ves, vil-la.

Fontos, hogy a gyermek a szavakat először elolvassa szótagolva, utána egybeejtve, s ezután értelmezze.

Nem helyes ebben a szakaszban a magában olvasás, találgatás, betűzgetés, hanem a szótagok azonnali hangos olvasására kell törekedni.

Ez természetesen nem egyszerű dolog, mivel az olvasásban többirányú asszociációs kapcsolat létrehozására van szükség: beszédmotoros, vizuális (a betű látványa és ajakartikuláció), auditív és motoros képzet (a hang kiejtését kísérő mozdulatok és a betű leírása) összekapcsolása. 

A betűk írásában az előkészítő időszak a betűelemek megismertetésére és begyakorlására vonatkozik. Az íráselemek alapos begyakorlásának célja az optimális írásmozgás kialakítása. Az íráselemek megnevezése később a betűalakok tanulásában is segít. Egyéni igények szerint az írástanítás értelmi akadályozottaknál késleltetett is lehet.

Az írástanítás során is fontos a homogén gátlás kialakulásának elkerülése éspedig 3 szempontból:

1. ne legyen hasonlóság artikulációs szempontból az éppen olvasni tanított nyomtatott betű és a az írni tanított betű között.

2. sem az írott betűk egymásutánjában

3. sem az írott betűk alakításához szükséges írásmozgásokban (pl. ne kerüljön egymás után az n, m, u stb. betű.).

A betűtanítás szakaszában először előírás után írják a betűket a füzetbe, utána tábláról másolnak két betűs szótagokat. Az írottról írottra másolás után diktálásra írják a betűket. 

A betűtanítás sorrendjét illetően a különféle programok különböznek egymástól. A Mo-on kiadott Kerettanterv a sajátos nevelési igényű tanulók számára szerint a betűtanítás sorrendje a következő: a, i, í, o, ó, m, l, e, v, u, ú, t, á, s, p, ö, ő, c, é, h, ü, ű, f, b, z, d, j, n, k, sz, r, g, ny, cs, gy, zs, ty, ly, x, y, w.

A betűtanítás során fontos a hasonló formájúakat egymástól távol tanítani, a homogén gátlás okozta tévesztések elkerülése végett. 
 

Bibliográfia: 

Adamikné Jászó Anna (2002): Anyanyelvi nevelés az ábécétől az érettségiig, Trezor Kiadó, Budapest
A magyar nyelv és irodalom tanítása az alsó tagozatban, Módszertani segédanyag, Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola, Debrecen, 2001
Galambos Katalin (2002): A kézírás anatómiája és pszichofiziológiája, Variant-Média Kiadó, Budapest
Korai olvasástanítás, A Macquarie Egyetem fejlesztő programja, Fordította: Gyöngy Anna
Szakmai tervezet. Kerettanterv a sajátos nevelési igényű tanulók számára, 2004, www.om.hu

Forrás:
Nagy Mária Kolozsvár
Babeş-Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kar, Gyógypedagógia szak