2008. 04. 16. 00:00
Cimkék: vizsgálat, hallás, hallászavar, hallássérülés, gyógypedagógia,
A cikk értéke:![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
A jó hallás alapvetően szükséges feltétele a gyermek értelmi- és beszédfejlődésének. A hallássérült gyermek fokozatosan elmarad kortársaitól kommunikációs képességeiben, és nem tud részt venni a társas érintkezésben, játékokban. Nehézségbe ütközik számára a tanulás, és amennyiben késik hallásproblémájának felismerése, éveket veszíthet az iskolai képzés során.
A hallássérült gyermek beszéde korához képest visszamarad, nem tart lépést a szokott fejlődési tempóval. A meglassult beszédfejlődésű gyermek hallását ezért mindig meg kell mérni.
Természetesen már igen korán, akár csecsemőkorban is észlelheti a szülő, hogy gyermeke nem reagál a hangokra, zajokra. Az óvónők, tanárok véleménye is nagyon fontos, mert előfordulhat, hogy a fegyelmezetlen, hangoskodó, nem figyelő vagy egyszerűen "rossznak" titulált gyermeknek halláscsökkenése van! A tanulásban való lemaradás egyik oka is lehet hallásprobléma.
Lényeges tehát, hogy minden gyanús esetben el kell végezni a kornak megfelelő hallásméréseket - ezek olyan vizsgálatok, melyek nem a gyermek visszajelzésein alapulnak, hanem önmagukban is tájékoztatást adnak a hallásküszöbről, vagyis "objektívnek" tekinthetők.
Ilyen vizsgáló eljárás például a sztapediusz reflex mérése, az otoakusztikus emisszió, illetve a BERA és ASSR.
(Erről bővebben az "Első hallásvizsgálatok" című cikkben olvashat az alábbi linkre kattintva: http://www.beszed.hu/az_elso_hallasvizsgalatok)
Ki kell szűrni azokat a gyermekeket, akiknek halláscsökkenése másodlagosan jön létre, például a fülkürt működést rontó, megnagyobbodott orrmandula révén. Az idült vagy rendszeresen visszatérő középfülgyulladás szintén gyakori oka a gyermekkori halláscsökkenésnek. Ezek az állapotok a megfelelő műtét(ek) elvégzésével gyógyíthatók, és az esetek többségében a hallás helyreállítható.
A hallás idegi struktúráinak károsodásai többnyire sajnos nem javíthatók műtéttel. Ilyenkor a megfelelően kiválasztott és beállított hallókészülék segíthet a gyermeknek a közel normális hallásélmény elérésében. Azért is fontos a halláscsökkenés korai felismerése, mert minél fiatalabb a gyermek, annál jobban "munkára fogható" az agya, és a halláshoz feltétlenül szükséges idegi kapcsolatok könnyebben alakulnak ki.
Elvileg tehát minél korábban szükséges a hallókészülék használata a hallássérült gyermeknél, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy 6-8 hónapos kor előtt nehéz a megfelelő készülék kiválasztása, viseltetése. Általában a közepes vagy nagyfokú halláscsökkenés esetén javasolt a hallókészülékkel való ellátás, de ha a beszédfejlődésben zavar tapasztalható, akkor a kisfokú halláscsökkenésnél is indokolt lehet. Gyakran kétoldali készüléket kap a gyermek, a térhallás céljából.
A hallókészülékek többsége a hangot levegőrezgések segítségével a külső- és középfül összetett mechanikai rendszerén - a hallójáraton, a dobhártyán és a hallócsont-láncolaton - keresztül juttatja be a belső fülbe, ahol a hang idegi impulzusokká való átalakítása történik. Vannak olyan fejlődési rendellenességek, amelyekben a hallójárat és a középfül csak részben, vagy egyáltalán nem alakul ki, ilyenkor a "hagyományos" hallókészülékek nem
alkalmazhatók. Helyettük a koponyacsontokba ültetett, a levegő rezgéseit (a hangot) a csontba vezető készüléket kap a gyermek, melynek segítségével közvetlenül a belső füle ingerelhető (ez a BAHA: bone anchored hearing aid).
Azoknál a gyermeknél, akik a belsőfül betegsége miatt hallanak rosszul vagy éppen "süketek", egy olyan műtétet végezhető el (ha az előzetes kivizsgálás alapján a beteg erre alkalmas), amellyel a hallókészülék egy része a belsőfülbe kerül bevezetésre, ugyanakkor egy külső, bőr feletti jelfeldolgozó része is van - így működik az úgynevezett cochleáris implantátum.
Ez az eszköz alkalmas a korábban halló, de valamilyen okból (pl.: agyhártyagyulladás) megsüketült betegek rehabilitációjára, illetve a veleszületetten süket gyermekek hallásának kialakítására. Nagyon nagy eredmény ez, mert a cochleáris implantáció bevezetése óta százezrek nyerték vissza a hallásukat, illetve kaptak egyáltalán lehetőséget a hallásra. Tulajdonképpen ez az eljárás az egyetlen, amiről elmondhatjuk, hogy pótolja egy érzékszervünk működését - a szem esetében például még nem tart itt a tudomány.
Bármilyen készüléket kap is a hallássérült gyermek, ez rá és szüleire nézve is komoly kihívást jelent és sok türelmet igényel gyermektől, szülőtől és kezelőorvostól egyaránt. A rendszeres kontroll alapvető, és gyakran szükséges a készülék "újrahangolása". Csak így remélhető, hogy a kis páciensek teljes életet fognak élni új "fülükkel".
Forrás:
Dr. Óvári Attila fül-orr-gégész
Kapcsolódó könyv(ek)
|
Dr. Illyés Sándor (szerk.), Nemzeti Tankönyvkiadó, 1997 |
|
Subosits István, Tas Kiadó, 2004 |