2009. 10. 07. 00:00
Cimkék: pöszeség, orrhangzós beszéd, fogszabályzás, fogak, beszédszervek, beszédhiba, beszédzavar, beszédfogyatékosság, artikuláció, ajak- és szájpadhasadék,
A cikk értéke:![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
„Kislányom óvodás, teljesen egészséges, de nagyon sok hangot nem ejt tisztán. A felső fogai előrébb állnak, a nyelvét sem tudja ügyesen mozgatni, például nem tudja felemelni a szájpadlásához, hogyan lehetne ezen segíteni?"
A logopédiai gyakorlatban diszglossziának nevezzük azokat az artikulációs zavarokat, amelyek a perifériás beszédszervek elváltozásai miatt jönnek létre. Ide soroljuk az ajkak, a fogak, a nyelv, az állkapocs, az orr és a szájpad elváltozásai következtében kialakuló beszédzavarokat.
Az ajkak elváltozásai létrejöhetnek az ajkak sérülése, a nervus facialis bénulása, vagy ajakműtétét lezáró hegesedések során. Az ajkak sérülései elsősorban a két ajakkal képzett zárhangok (p, b, m), a magánhangzók, és az sz, s hangok tiszta ejtését zavarhatják, de súlyosabb zavart ritkán okoznak.
Az orr elváltozásai közül főként az orrpolip, az orrkagylótúltengés, az orrsövény ferdülése, az orrmandula túlburjánzása, az elhúzódó nátha okoz problémát. Ezek zárt orrhangzós beszédet idéznek elő, ahol az m, n, ny hangok nazalitása eltűnik, helyettük a beszédben b, d, gy hangokat hallunk.
A szájpad elváltozásai, a szájpadhasadék, a submucosus hasadék, a lágyszájpad renyhesége, bénulása a nyílt orrhangzósság kialakulásáért felelős. Ekkor a nazalitás fokozódását tapasztaljuk a beszédben, mely főleg az i, ü, u magánhangzókat érinti. Sérül a réshangok (f, v, s, zs, sz, z) valamint az cs, c hangok, a zárhangok (p, b, t, d), illetve az r hang képzése.
A nyelv elváltozásai közé a veleszületetten túl nagy, vagy túl kicsi nyelv; a nyelv mozgáskorlátozottságát okozó bénulások, illetve a rövid, feszes, lenőtt nyelvfék sorolható.
A rövid, feszes nyelvfék gyakori jelenség. A kicsi ekkor nem tudja jól kinyújtani a nyelvét; nagyra tátott szájjal nem képes nyelvével a szájpadlását megérinteni.
Ennél a problémánál elsősorban az l és az r hang, a nyelvvel képzett zárhangok (t, d), a sziszegők, a j hang, a magánhangzók közül az i hang ejtése lehet hibás. A feszes nyelvféken néha csak sebészi beavatkozással lehet segíteni. A gégész egy rutinműtét során a nyelvféket „felcsippenti", ezzel mozgékonyabbá válik a csemete nyelve, bár ezek ellenére sokszor az l és r hangok kialakításához mégis logopédiai segítség szükséges.
A fogak elváltozásai létrejöhetnek a fogak rendellenes fejlődése vagy foghiány miatt. A kicsi fogállományát érintő elváltozásokat főként a foghiányok jelentik, melyek jellemzően a fiziológiás fogváltás idején figyelhetők meg, de létrejöhetnek balesetek következtében is. Jellemző elváltozás a fogak előre, és hátradőlése. Jellegzetes, öröklődő zavar a diastema, mely a felső egyes metszőfogak között hézagképződést jelent.
Gyakoriak a fogsorzárási rendellenességek, melyek állkapocs rendellenességnek is tekinthetők. Distalharapásnak nevezzük azt a jelenséget, amikor az alsó állkapocs hátrébb áll a felső állkapocshoz képest. Ennek oka sokszor a cumizás, vagy az ujjszopás. Mesialharapás (bulldogharapás) annak a jelenségnek a neve, amikor az alsó állkapocs a felső állkapocshoz képest előrébb áll. A bulldogharapás gyakran társul nyílt harapással, ekkor a két fogsor nem képez zárt. Mély harapásról akkor beszélünk, ha a felső fogak teljesen takarják az alsókat, így az alsó frontfogak a szájpadlás ínyére harapnak. Normális esetben a felső fogak csak kb. 2-3 mm-rel takarják el az alsókat. Él harapás esetén a felső fogsornak ez a normális, 2-3 mm-es túlharapása is hiányzik. A keresztharapás, mely gyakran az állcsont fejlődési rendellenességével társul, akkor alakul ki, amikor a felső fogsor egy része az alsó fogsoron belül, másik része azon kívül áll. Fedőharapáson a metszőfogak igen meredek állását értjük. A fogak illetve az állkapocs rendellenességei következtében a leggyakoribb hiba a sziszegők, susogók (sz, z, c, s, zs, cs) hibás ejtése, de sérülhet az f és a v hangok képzése is.
A csöppségek jó hallási megkülönböztető képesség és ügyes artikulációs mozgások mellett jól képesek kompenzálni ezeket az elváltozásokat, így általában a hibás fogazat ellenére is többnyire helyesen beszélnek. Egészséges csemeténél a fogváltás is csak átmeneti beszédhibát okoz, mely néhány nap alatt rendeződik. Önmagukban tehát a foghiányok és a fogsorzárási elváltozások ritkán okoznak komoly beszédzavart. Ha az apróság sok hanghibával beszél, ennek háttérben vélhetően gyenge hallási megkülönböztető képesség, ügyetlen beszédmozgásos tevékenység állhat, ezért feltétlenül logopédiai segítség szükséges.
Kiss Andrea
Forrás:
Kiss Andrea
(Forrás: Baba Patika IX. évf. 10. szám)
![]() 1
|
Tóth Erika Katalin - 2009. 10. 25. 20:21 |
|
|
Ez a cikk NEM szakmai cikk, legkevesebb 15 hibát tartalmaz!!!!!!
|
||
![]() 2
|
wagner - 2009. 11. 04. 22:11 |
|
|
Erika,
ilyenkor az a szokás, hogy az általánosságok helyett részletezed észrevételeidet, hogy a szerző vagy akár az olvasótársak is reagálni tudjanak rá. |
||
Kapcsolódó könyv(ek)
|
Thoroczkay Miklósné, Logopédia Kiadó, 2010 |
|
Korompai Istvánné, Logopédiai kiadó, |
Kapcsolódó játék(ok)
|
Agytorna Kiadó, |
|