2008. 01. 16. 00:00
Cimkék: hang, rekedtség, diszfónia,
A cikk értéke:![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
A hangterjedelem, a hangerősség és a hangszínezet olyan tulajdonságok, melyek örökölhetők és szoros kapcsolatban vannak a testalkattal. A megfelelő és helyes hangképzés feltétele a tüdő, a gége és a toldalékcső közötti anatómiai arányosság. A hangképző szerv gyermekkorban még kevéssé fejlett, nem jellemzi még a nemi jelleg és hangterjedelme 1-1,5 oktáv. A nemi érés korában azonban a hangképző szervek is változáson mennek keresztül (mutáció). Ha ez a folyamat lelassul, hosszabb, mint egy év, akkor abnormális működésről van szó.
Az ún. hangzavarok, fonációs zavarok a beszéd nyersanyagául szolgáló zöngeképzés, az ún. primér hang területére terjednek ki.
A fonációs zavarban szenvedők artikulációs műveletei szabályszerűen folynak le, de hiányzik, vagy torzult formában van jelen a zönge.
A funkcionális hangképzési zavarok lényege, hogy vizsgálatkor a rekedt ember gégéjében organikus, anatómiailag meghatározható elváltozás nem található. A hang tartósan rekedt és ezenkívül hibás a légzéstechnika, fokozott a nyakizomzati munka, nem megfelelő a beszédhangmagasság és a betegnek szubjektív panaszai vannak, amelyek a torokban érezhető kóros váladékokra vonatkoznak.
A beteg egyén zöngeképzési zavarai hatással vannak a kommunikációjára, korlátozzák beszédprodukcióját, így a pszichés következmények is fellépnek (másodlagos pszichés tünetek megjelenése).
Forrás:
Dr. Balázs Boglárka: A rekedtség kezelése (hanggyakorlatokkal) gyermekeknek és felnőtteknek, Nikol, Budapest, 2002.
Gyógypedagógiai alapismeretek, szerk.: Illyés Sándor, ELTE BGGyF, Budapest 2000.
A beszédjavító Intézmények nevelési és oktatási terve, Művelődési Minisztérium, Budapest, 1988.
Logopédia, szerk.: Salné Lengyel Mária, Országos Közoktatási Intézet, 2004.
További oldal(ak)
Kapcsolódó könyv(ek)
|
Subosits István, Tas Kiadó, 2004 |
|
|
Tóth Erika Katalin, Móra Ferenc Könyvkiadó, 2008 |