Meghatározás

A diszfónia: gyermek rekedtsége, a hang- és hangképzés zavara, melyet a hangszín kóros megváltozása, rekedtsége és a hangteljesítmény lényeges csökkenése jellemez.
A diszfónia olyan gyermekkorban kialakuló beszédhiba, mely kezelése foniáter orvos és logopédus szoros együttműködésében történik.

Okai lehetnek

• a gége és a hangszalagok elváltozása, gyulladása

• helytelen hangszervi működés, mely oka lehet hangtúlterhelés. Következménye lehet a hangszalagok szélének fellazulása, az ún. hangszalagcsomók kifejlődése, mely fokozza a rekedtséget.

Ez a működési zavar a túl sok beszédből eredő hangtúlterhelés, a helytelen hanghasználat következménye lehet. Megfigyelhető olyan személyeken is, akik foglalkozásukkal kapcsolatban hangjukat az átlagosnál fokozottabb mértékben veszik igénybe. Gyakran észlelni ilyen rekedtséget pedagógusokon, óvónőkön, sőt, hangtúlterhelés következtében sokat kiabáló, túl hangosan beszélő gyerekeken is.

• a kórkép kifejlődése bizonyos fokú alkati hajlammal is összefügg - pl. enyhe hangszervi fejlődési rendellenesség, túlzott temperamentum, pszichés feszültség.

• a hibás szervi működést később a megszokás is fenntartja.

Forrás:
Dr. Balázs Boglárka: A rekedtség kezelése (hanggyakorlatokkal) gyermekeknek és felnőtteknek, Nikol, Budapest, 2002.
Gyógypedagógiai alapismeretek, szerk.: Illyés Sándor, ELTE BGGyF, Budapest 2000.
A beszédjavító Intézmények nevelési és oktatási terve, Művelődési Minisztérium, Budapest, 1988.
Logopédia, szerk.: Salné Lengyel Mária, Országos Közoktatási Intézet, 2004.