Csiszár Orsolya: A diszlexia hatása a beszédmegértésre

Az olvasás a leírtak által vezérelt gondolkodás. A pontosabb meghatározás szerint az olvasás dekódolási készség: a leírt szavak transzformációja beszélt (kiejtett) szavakká (Perfetti 1986). Az olvasás összetett folyamat, melynek során a megfelelő morfológiai, funkcionális, biológiai és kognitív fejlettség esetén vizuális transzformációk közbeiktatásával és egyfajta kódváltással információfeldolgozás történik (Csépe 2006).

Ebben a folyamatban a bal - a nyelv és a beszéd központját tartalmazó - agyféltekének meghatározó szerepe van. Az olvasási folyamat két fő részre osztható: a dekódolás folyamata során a vizuális élmény alapján a betűsorok megfejtése, a betűknek a megfelelő beszédhangokkal történő megfeleltetése és a szó szegmentálása történik; a megértés folyamata során a szegmentált szó morfológiai struktúrájának felismerése és a jelentés azonosítása történik meg.

Az olvasástanítás célja az írott anyanyelv elsajátíttatása, a betűsorokkal kifejezett gondolatok megértetése (Gósy 2005). Ma Magyarországon különféle, speciálisan a diszlexiás gyerekek olvasástanításához kialakított segédeszközök állnak a tanítók rendelkezésére (Meixner 2004), ennek ellenére a legtöbb diszlexiás diák a hagyományos olvasókönyvekből tanul meg olvasni (A. Jászó 2006). Ma Magyarországon legalább 30-40-féle olvasástanítási program létezik. A módszerek eredményessége a tanítás sok más körülményétől is függ, például a tanító személyiségétől, a gyerekek családi-szociális hátterétől, az olvasás megtanítására fordított időtől, az iskola felszereltségétől stb. Egy nemzetközi vizsgálat (Cs. Czachesz 1998) során arról kérdezték a tanítókat, tapasztalataik szerint mely tényezők okoznak leggyakrabban problémákat az olvasástanításban (a kutatás eredményeit l. 1. táblázat).

Feltételezések szerint a fenti tényezők közül bármelyik oka lehet az olvasási zavar, a diszlexia kialakulásának, amely az egyik legelterjedtebb, napjainkban a leggyakrabban tárgyalt nyelvi zavar. A diszlexia általánosan elfogadott definíciója szerint "a diszlexia valamiféle zavar, amelynek következté-ben a gyermeknek nehézségei vannak az olvasás elsajátításában" (Gósy 2005). A diszlexia a magyar összlakosság körülbelül 10%-át érinti. A diszlexia nagyon régóta ismert jelenség, 1896 óta említik a szakirodalomban. A diszlexia olvasási nehézség ("nyomtatott szavak, mondatok sorozatainak feldolgozási nehézsége/képtelensége" [Gósy 1999: 257]). Ez utóbbi gyűjtőfogalom: olyan rendellenességeket takar, amelyek egyébként ép értelmű, egészséges gyermekeket megakadályoznak abban, hogy a nyomtatott betűsorokat képesek legyenek értelmezni (Vellutino 1994). Mivel az olvasás megtanulásának folyamatában más egyéb készségek is érintettek, a diszlexiához gyakran társul beszédzavar, emlékezetgyengeség, számolási zavar (diszkalkulia) vagy írászavar (diszgráfia). A diszlexiás gyermekek ezeken kívül rendszerint magatartási problémákkal, figyelemzavarral is küzdenek (Haase 2000). A diszlexia két alapvető típusa a fejlődési és a szerzett diszlexia. Ez utóbbi például az afázia kísérőjelensége.

A diszlexia okának meghatározásakor Samuel T. Orton és Vellutino nyomán különböző hipotéziseket állítottak fel (például látórendszeri, hallási folyamatok károsodása, a szavak és mondatok közötti nyelvtani és mondattani különbségek felismerésének hiányossága, méhen belüli időszakban vagy a születés körüli sérülések), amelyek többségét elvetették, és 1970 óta a diszlexia jelenségét általában nem rövid definíciókkal, hanem egyfajta kritériumrendszerrel határozzák meg. Ezek a kritériumok a következők (Gósy 2005): a diszlexia felnőttkorig elhúzódik; az olvasásban és az írásban/helyesírásban tapasztalható sajátos hibákkal jellemezhető; familiáris jelenség; gyakrabban fordul elő fiúknál, mint lányoknál; normál, illetve magas IQ-val jár együtt. Mivel a diszlexiás és az olvasási nehézségekkel küzdő gyermekek rendszerint egyéb problémákat is mutatnak, a kutatók valószínűsítik, hogy az olvasástanulás zavara szindróma.

A jelen kutatás arra keresi a választ, hogy milyen különbségek fedezhetők fel az azonos életkorú diszlexiás és nem diszlexiás tanulók szövegértésében. A kutatás célja annak vizsgálata, hogy egy szépirodalmi szöveg esetén milyen arányú és milyen típusú hibákkal találkozhatunk a nyelvi zavarokkal küzdők, illetve a kontrollcsoport esetében. Felmerül a kérdés, hogy a megváltozott (új) érettségi követelményeknek, ahol a szövegértés különösen nagy jelentőséggel bír, meg tudnak-e felelni a diszlexiás gyermekek.

[...]

A Tanulmány teljes egészében letölthető a Kapcsolódó publikáció(k) ablakban.

Forrás:
Prae.hu