Az elektromos gyerekpásztor

Napjainkban a televízió hozzátartozik mind a mi, mind gyermekeink életéhez. A technika fejlődése is irányít bennünket: üljünk és nézzük a filmeket, reklámokat, különböző műsorokat. De mennyit? Milyen hatásai vannak?

Hányszor előfordult már az, hogy csak tizenöt perc nyugalmat szerettünk volna, amíg a gyerek csöndben marad, és mi elintézhetjük az olyan sürgős dolgainkat, mint például az ebéd befejezése, vagy utolsó simítás a holnap leadandó anyagon?!
Ha nincs kéznél a nagymama vagy a szomszédasszony, akkor elég praktikus megoldásnak tűnik a tévé rajzfilmcsatornára állítása, sőt a mai modern időkben már néhol három éves kor felett a távirányító kézbe adása is működik: és lám-lám a gyermek csöndben van. A "bevált gyakorlat" pedig általánosodik, a gyerekvigyázásra kezdetben csak szükségmegoldásként - de eredménnyel - használt tévé egyre többször és egyre természetesebben juthat szerephez. Különösen akkor áll fenn ennek a veszélye, ha mi magunk is sokat nézünk tévét, esetleg a háttértévézés is a napi gyakorlat része. Mindegy, csak zörögjön valami!

Így a televízió elektromos gyerekpásztorrá avanzsál. Pedig nem ez a legjobb megoldás.

Nézzen, ne nézzen tévét a gyerek?

Szerencsére egyre többet hallani arról, hogy a gyermekek fejlődésére nincs jó hatással a nagy mennyiségű, kontrollálatlan tévénézés. Pedig ez így van, hiszen számos olyan fejlődési területet találtak, amelyre nem a szülők által szándékolt befolyással van a tévézés.
Legalapvetőbb probléma az erőszak és az agresszív viselkedés. De ezen témákhoz tartozik még többek között az énkép és a testsúlyproblémák, sajátos minták követése a szexuális viselkedésben, szerfogyasztás, a fantázia csökkenése, és a reklámok valóságként való felfogása.
A gyerekeknél már önmagában hosszú, napi két óránál hosszabb tévénézés is nagyban növeli az alvás és figyelem zavar valószínűségét és az agresszív viselkedést. A magányos tévénézéssel tanult minták hatására gyakran gondot okoz később a társas kapcsolatok kialakítása is.
A tévézés hatására a gyerekeknél és felnőtteknél egyaránt megváltozik az időbeosztás, kevesebb idő jut másra, egymásra, csökken a családon belüli kommunikáció, a közös tevékenység, játék, aktív közös élményszerzés lehetősége.

Felnőtt fejjel talán nem is jutna eszünkbe az a meglepő kutatási eredmény, hogy a gyerekek gyakran nem is tudják eldönteni, hogy a tévében látottaknak mennyi az igazságtartalma, elhiszik azt, amit ott látnak, hallanak. Így van ez pl. a reklámok esetében is, a gyerekek elhiszik, hogy a csokievéstől pilótává lehet válni, vagy a gyümölcsitalt a kismedve készíti (aki persze a felnőttek számára is magától értetődően a helyi nyelvjárást beszéli).

Reklámok bűvöletében

Még rosszabb a helyzet a reklámok szabdalta filmek esetében. A kisgyermek nem érti, hogy egy film esetén mi tartozik egybe és mi nem. Például a filmek kezdeti szakaszában a "rossz ember" elkövet egy gonoszságot, és a film végén – erkölcsi tanulságként – a "jó ember" elkapja a "rossz embert" és az elnyeri méltó büntetését. A reklámok szabdalta filmek bezzeg nem ezt közvetítik a gyermek számára, mert a különálló darabok önálló történetekké válnak. Az egyik történetben a rossz rosszat tesz, sokat nyer vele, úgy, hogy a jogos következmény, a büntetés nem történik meg, azaz tanulságként a sok haszon, nyeremény jelenik meg, ami még a reklámig belefér. Ezt tetézi a reklámblokk után egy másik történet, melyben valakivel (számunkra a rosszal) szemben minden érthető ok nélkül agresszíven viselkednek (ez lenne a büntetés).

Tudatosan!

Mindezeket átgondolva tudatosan kell formálni a gyermek tévénézési szokásait, és a szülőnek a látottak feldolgozásában is rendkívül fontos szerepe van.
Mindenféleképpen felügyelni kell, hogy mit és mennyit tévézik a gyermek. Egyszerűen nem kell néznie olyan műsort, mely korhatáros, vagy nem korának megfelelő.
A látott történeteket is érdemes a gyerekkel megbeszélni, és különösen akkor, ha furcsa, szokatlan, vagy szorongáskeltő, mindenféleképpen meg kell beszélni.

A statisztikák tükrében

Sajnos nem túl jók a magyar statisztikák. Magyarországon a gyerekek fele egyedül dönti el, hogy mit néz a tv-ben, míg Európa nyugati felén a szülők háromnegyede (76%) beleszól a gyerek tévézési szokásaiba, és ez 96% a franciáknál. Európa keleti felén egyébként is nagyobb szabadsága van a gyerekeknek ebben a kérdésben, de Magyarországon még ebben a mezőnyben is kirívóan nem törődnek a szülők a gyermekeik tévézési szokásaival.

Nehéz megmondani, hogy mennyi tévénézés nem káros még a gyerek fejlődésére, de azt elmondhatjuk, hogy a közösen töltött idő és a családi kommunikáció hasznosabb tevékenység.

Forrás:
Gábor Edina - pszichológus
Fittcsalád.hu