Az autizmussal élők tüneteire irányuló terápiák

Az emberek így vagy úgy próbálnak megbírkózni az autizmussal. Egyesek intézeti elhelyezéssel, mások gyógyszerekkel, megint mások viselkedés módosítással, vagy másféle "kezelések", terápiák és "technikák" egész sorával próbálkoznak. Ideális esetben - bármit is használjanak - a módszernek meg kell felelnie az adott személy egyedi problémáinak. Nem tekinthetünk egyetlen módszert sem önmagában csodaszernek.

Holding-terápia

Az „erőltetett szorítás" Martha Welch amerikai pszichiátertől származik. A terápiát New Yorkban fejlesztette ki és a világ számos intézményében alkalmazzák. Ez a kísérlet az anya-gyermek kapcsolat fizikai eszközökkel történő megteremtésére irányul. A kezelés során a szülőket arra bátorítják, hogy hosszú ideig átölelve tartsák gyermeküket, még abban az esetben is, ha az tiltakozik, vagy megpróbál elhúzódni. Az erőltetett megtartási technika hatására a gyermek időnként feladja az ellenállást, néhány közülük türelmesen kezdi elviselni, ha átölelik, vagy képessé válik hosszabb időre fenntartani a szemkontaktust. Ma már nem olyan népszerű a módszer, mint régebben; mind elmélete, mind gyakorlata túlhaladottá vált. Welch az anya-gyermek kapcsolat hiányáról eredetileg rendíthetetlenül azt gondolta, hogy az autizmus okozója, nem pedig az eredménye. A terápiának az a szándéka, hogy áttörjön a gyermek visszahúzódásán, és ráerőltesse azt az élményt, hogy milyen az, amikor megvigasztalják. Hasznos lehet a terápia a szülők számára is: sokan jelzik, hogy fizikailag közelebb kerülnek gyermekükhöz. Szem előtt kell tartanunk azonban bizonyos hátrányokat is, mint például azt, hogy sok autizmussal élő gyermek tiltakozással reagál az erőltetett ölelésre. Ha a folyamat gyógyuláshoz vezet, úgy gondoljuk, hogy bármiféle esetleges szenvedés igazolható. Gyógyításra való bizonyíték azonban jelenleg nincs. A terápiának akkor van vége, amikor a gyermek kimerülésével és megadásával megszületik a „megoldás". Ehhez hozzátartozik egymás kölcsönös nézésének és aktív átölelésének pozitív elfogadása. A terápiát számottevő kritika érte azért, mert nyilvánvalóan az anyákat hibáztatta, mind pedig azért, mert ezt az elhamarkodott gyógymódot ráerőltették a szülőkre. A terápiával kapcsolatban, akár jelent javulást, akár nem, van egy jelentős fenntartás, mégpedig hogy van egy olyan összetevője, amely szándékosan rendkívüli averziót és stresszt kelt az autista gyermekben.

Szenzoros integrációs terápia

A terápiával megcélzott fejlesztési területeken az autizmussal élő gyermekek szinte kivétel nélkül fejlődési zavart mutatnak. A módszer természetéből adódóan csökkenthetők a viselkedészavarok, illetve elfogadható formába alakíthatók át. A terápia eredményeként alakul ki, vagy fejlődik a testi-lelki én, amely az én-tudathoz és személyiségfejlődéshez vezető út legfontosabb állomása. Anna Jean Ayres, amerikai neveléspszichológus és agykutató alakította ki a szenzoros integrációs teszteket és terápiát.

Teóriáján leegyszerűsítve azt értjük, hogy bizonyos tanulás- és viselkedészavarok oka az idegrendszer éretlensége, amely az érzékszervek által felvett információk integrációjának alacsony színvonalában nyilvánul meg. Feltételezi, hogy az érzékszervi integráció, az idegrendszeri érettség a vesztibuláris rendszer stimulálásával növelhető. Újdonság szemléletében, hogy a problémás viselkedést kompenzációs tevékenységnek fogja fel. Véleménye szerint a gyerekek viselkedésében megfigyelhető zavarok utalnak a fejlődés hiányára, de egyúttal a fejlesztés útját is kijelölik. Fontos szempont, hogy a terápia során oda megyünk vissza, onnan építkezünk, amely idegrendszeri szinten a fejlődési hiány vagy diszfunkció megjelent. A szenzomotoros fejlesztő program három fontos részterület fejlesztését végzi:
1. Finommotrika fejlesztése - ennek célja a megfelelő szem-kéz koordináció kialakítása.
2. Nagymozgások fejlesztése - legfontosabb célkitűzései:
· A torna.
· Fejleszteni a testi képességeket.
· Kedvezően befolyásolni a gyermeki szervezet növekedését, teherbírását, és az egyes szervek teljesítőképességét.
· Egészséges életmódra nevelni. · A mozgáskultúra segítése mellett fejleszteni a térben való tájékozódást.
3. A testi tudatosság és utánzás.

A szenzoros integrációs eszközök:

A terápia hely- és eszközigényes. A szenzoros és vesztibuláris ingerléshez nélkülözhetetlenek bizonyos speciális eszközök, mint például: függőháló, függőágy, hinták, óriáslabda, guruló hengerek, „mózeskocsi", gördeszka. Jó, ha van bordásfal, zsámoly és tornapad. További szükséges eszközök: kötél, karika, kerék, takaró, párna, kendő. Hasznát vehetjük egyszerűbb hangszereknek (cintányér, furulya, dob) és zenés, dalos magnókazettáknak is (auditoros ingerlés).

A fejlesztést és a terápiát általában egyénileg végzik. A gyermekek nem egyformán reagálnak a terápiára, a fiatalabb gyermekek általában jobban hasznosítják. A terápia kitünő keretet nyújt ahhoz, hogy ritmust közvetítsünk a gyermekek számára. Ritmikus ingerléssel kellemes, elengedett állapotba hozható a gyermek, a kiszámítható ismétlődő inger nyugtatólag hat rá. Mivel a vesztibuláris ingerlés tartósan befolyásolja az idegrendszert, hatása még órák múlva is kimutatható. Ezért azonnal le kell állítani az ingerlést, ha a gyermek elsápad, vagy hányingere van. A terápia a passzív mozgástól halad az aktív felé: arra ösztönzi a gyermeket, hogy egyre inkább maga kezdeményezze a szenzoros ingerlést.

A taktilis érzékelés kiesése a világról való alapvető tapasztalatok hiányához vezet, tehát ez terület nélkülözhetetlen a testi én kialakulásához, a világ kognitív és érzelmi tanulásához. Mivel az autizmussal élő gyermekek rendkívül érzékenyek az érintésre, semmiképpen sem szabad az ingerlést kézzel kezdeni. Kiemelik a nembeszélő autizmussal élő gyermekek száj körüli zónáinak ingerlését. Az autizmussal élő gyermekek gyakran hipotóniásak, szorongatott helyzetre túlzott feszítéssel reagálnak. A gyermek rendellenes izomtónusát helyesen megválasztott ingerléssel befolyásolhatjuk.

AIT Auditory Integration Training (Hallási Integrációs Gyakorlat)

Az AIT „modulált" zenét alkalmazó kezelési módja az autizmusnak. Sok autista túl érzékeny bizonyos hangfrekvenciákra: ezeket hangosabban hallják, mint a normál hallású ember. A számunkra elviselhető zaj számukra elviselhetetlen, amely azután oka lehet önagressziónak és dührohamoknak is. A terápia napi kétszer félórás menetet tartalmaz, tíz napon keresztül zajlik, melyből legalább ötnek egymást követő napnak kell lenni. A páciensnek nem kell semmit tennie a kezelés közben. A gyakorlat kidolgozója a Franciaországban, Annecyban élő Guy Berard.

A terápia lényeges eszköze a Dr. Berard által kifejlesztett audiokinetron készülék, melyhez lemezjátszót és fülhallgatót csatlakoztatnak. Ez a berendezés modulálja intenzitásban és időben a hangot, frekvencia-hurok segítségével. A program megkezdése előtt, félidőben, és a végén audiogramot készítenek. A félórás gyakorlatok során egy audiokinetron készülék által modulált zenét játszanak. A program hatásosságának felmérése érdekében a program megkezdése előtt és befejezése után kérdőívet töltenek ki a viselkedési jellemzőkről. A berendezés véletlenszerűen módosítja a magas és alacsony frekvenciákat, és így küldi a hangokat a fejhallgatón keresztül a terápia alanyához. Ha az audiogramon csúcsokat találnak, akkor az adott frekvenciát részben, vagy teljesen kiszűrik. A tréning végén az összes frekvencián normális hallást kellene tapasztalni.

A program után tapasztalható viselkedésváltozások:
- Javul a figyelem-összpontosítás.
- A hallási felfogóképesség fokozódik.
- Fokozott kommunikációs érdeklődés.
- Fokozott hajlandóság az egymásra figyelésben.
- Csökkent hallási érzékenység.
- Javult írás, olvasás.
- Csökkent szétszórtság.
- Javult szociális készségek.
- Csökkent echolália.
- Csökkent dührohamok, állandósult viselkedésformák, ingerlékenység, ordítás, nyugtalanság.
- Csökkent félrevonulás

http://www.sulinet.hu/tart/cikk/Sgb/0/33745/1

Forrás:
http://www.sulinet.hu