Az ásó meséje

Egyszer volt, hol nem volt, de mégis volt egy szegény ember. Ez a szegény ember olyan szegény volt, hogy még az egerek is elköltöztek a házától, mert nem volt egy szem gabonája sem, amiből rágcsálhattak volna. A csűr sarkában egy ásó árválkodott.

Nyugovóra tért este a szegény ember, virradatkor felébredt, és látja ám, egy icipici magocska van a tenyerén Csodálkozott a szegény ember, honnan került az oda? A szíve felderült , nagy - nagy örömöt érzett. Sietett is a csűrbe az ásójáért!

Ment mendegélt az ember, erdőn, mezőn, hogy jó termőföldet keressen a kis magocskának, ahová elültetheti.

Mikor megtalálta a jó földet , ásott egy kis helyet az iciri-piciri magocskának beletette, a jó földdel betakarta. Tiszta forrás vízzel meglocsolta.

Telt, múlt az idő, a kismagból terebélyes fa lett! Olyan nagy és olyan gyönyörű, amilyet itt a Földön még senki sem látott. A vándorok megpihentek alatta. Az arra járók megcsodálták szépségét.

A terebélyes fa ágain madarak raktak fészket, szebbnél szebb madárdal köszöntötte a reggelt mindennap.

Az ember látta ezt, boldogság lakott ettől a szívében, mert tudta, ő a világon a leggazdagabb. Ennek a gazdag embernek szeretet lakott a lelkében, és ebből kérés nélkül mindenkinek adni tudott! Szétáradt a világon a szeretet.

Ugye neked is sok jutott belőle?

Forrás:
Tündérliget - Virtuális óvoda és iskola