A toldalékcső feladata:

• módosítja a gégében keletkező zöngét
• hangképző szerv (zárlatok és szűkületek keletkezése által)

Garatüreg (pharynx)

A torokszoros mögötti függőleges üreg, mely az emésztő- és légzőcsatorna közös szakasza. Felülről az orrüreg, középről a szájüreg torkollik bele, alul a garat a nyelőcsőben és a gégében illetve a légcsőben folytatódik.
A garatban futó izmok résztvesznek az orrüreg felé vezető út elzárásában, ezzel hozzájárulnak a beszédhang „szájhangú” vagy „orrhangú” hangszínének kialakításához. A garatüreg tágulása a mély felhangokat erősíti, szűkülése következtében a hang színe magasabb lesz. A garatizmok túlzott megfeszítése torokhangot eredményez.
Három része van:

• gégei szakasz (közvetlenül a gége felett)
• orri szakasz (orrüreg mögött)
• száji szakasz (nyelvgyök mögött)

Garatüreg működési zavarai - orrhangzósság

• adenoid vegetáció
• polipok

Orrüreg (cavum nasi)

A szájüreg felett a két szemgödör között és alatt lévő porcos és csontos sövénnyel elválasztott két szimmetrikus üreg. A beszívott levegőt felmelegíti, portalanítja, párásítja. A hangképzésben rezonátor szerepet tölt be, főleg orrhangú mássalhangzóknál (m,n,ny), de rezonátor lehet magánhangzók képzésekor is. Az orrhangzósság beszédhibaként is előfordulhat, amikor a magánhangzók nem csupán orrhangú mássalhangzók között orrhangzósak.

Orrüreg működési zavara – orrhangzósság

• renyhe artikuláció

Szájüreg (cavum oris)

Az ajkaktól a torokszorosig terjedő szabálytalan üreg. Két része van:

• pitvar (fogsor előtti rész)
• tulajdonképpeni szájüreg

Boltozata:

• kemény szájpad
• lágy szűjpad

A nyelvcsap a lágyíny legmozgékonyabb része, helyzete szerint három féle artikulációt különböztetünk meg:

• szájhangú képzés – uvula zárja az orrüreg felé vezető utat
• orrhangú képzés – uvula ernyedten lefelé ereszkedik
• száj-orrhangú képzés – uvula lefelé ereszkedik

A szájpad felosztása hangképzés szempontjából:

• dentális – metszőfogak területe (pl. n, sz)
• alveoláris – fogmeder területe (pl. l)
• posztalveoláris – fogmeder mögötti terület (pl. s, zs, dzs)
• palatális – kemény szájpad területe (pl. gy, ty, k, e)
• veláris – lágyíny terület (pl. a, o)
• két ajak közötti terület – bilabiális (pl. b,p,m)
• felső fogsor és alsó ajak érintkezése – labiodentális (pl. v.f)
• két fogsor közötti terület – interdentális

A szájüreget kifelé (ajkak előretüremkedése) és befelé (gége süllyedése) is meghosszabbíthatjuk, térfogatát növelhetjük. Ennek ellenkezőjével csökken a térfogat. A nyelvnek a szájpaddal való artikulációs érintkezéséről a palatográf segítségével győződhetünk meg.

Szájüreg működési zavarai

• dysglossia labialis – pl. nervus facialis bénulása
• dysglossia dentalis – foghiány, diastéma, protrusio, egyes fogak előre, illetve hátrafelé állnak
  • extra – introversio – középső és oldalsó metszőfogak kifelé vagy befelé fordulása
  • distalharapás, mesial harapás, nyílt-, mély-, él-, kereszt-, fedő harapás
• ajakhasadék
• szájpadhasadék
• submucosus szájpadhasadék
• lágyszájpad rövidülés
• perifériális és centrális bénulás

A nyelv (lingua)

A szájfenéken helyet foglaló hosszúkás, izmos szerv, amely a tér minden irányába könnyedén elmozdulhat. A beszéd legjelentősebb hangképző szerve. Alakjának változása előidézi a szájüreg térfogatának és alakjának módosulását is. A nyelv a hangképzésben két feladatot teljesít:

• szájüreg alakváltozása a nyelv mozgatásával befolyásolja a magánhangzók hangszínét
• akadályokat hoz létre a szájüregben, ezek pedig zörejeket kelthetnek, s így képződnek a mássalhangzók.

A nyelv testét artikulációs zónákra osztjuk:

• nyelv hegye (apex)
• nyelvhát elülső része (praedorsum)
• nyelvhát középső része (mediodordum)
• nyelvhát hátulsó része (postdorsum)
• nyelvhát oldalsó pereme (corona)

A nyelv mozgékonyságát belső és külső nyelvizmok segítik.
Fő irányaikat tekintve:

• hosszantiak – nyelv gyökerétől a csúcsához
• harántirányúak – egyik oldalról a másikra
• merőlegesek – felső felszíntől az alsó irányába

Belső izmok:

• felső hosszanti nyelvizom – nyelv megrövidül, hegye felemelkedik és hátra hajlik
• alsó hosszanti nyelvizom – nyelv hegyét lefelé hajlítja

E kettő az elöl képzett zárhangoknál jelentős.

• haránt nyelvizom – nyelvhát feldomborodik az alsó hosszanti izmok összehúzódásával, a felsők összehúzódásával kanál alakú lesz
• merőleges nyelvizom – nyelv megvékonyításában, kiszélesítésében fontos

Ez utóbbi kettő a nyelv résalkotó műveletében tevékenykedik.

Külső izmok:

• állcsonti izom – nyelvet előre és lefelé húzza, az elöl képzett magánhangzók képzésében vesz részt
• nyelvcsonti nyelvizom – lefelé és hátra húzza a nyelvet
• karcnyelvizom – nyelvet rövidíti, nyelv egész testét emeli, hátul képzett magánhangzók és a k,g képzésében vesz részt

A nyelv mozgatásával kapcsolatosan a nyelv, nyelvcsont, állkapocs, gége, garatüreg és a szegycsont összefüggő rendszert alkot.
A nyelv egyes rendellenességei – pl. a túl rövid nyelvfék, aránytalanul nagy vagy kicsi nyelv – akadályozhatják az artikulációt.

Nyelv működési zavara

• dysglosszia lingualis – veleszületett, túl nagy vagy túl kicsi nyelv (microglossia, macroglossia), kicsi, feszes nyelvfék

Az állkapocs (mandibula)

A szájüreg megnagyobbítása az állkapocs függőleges irányú mozgásának következménye. Az állkapocs leengedésében a nyelvcsont feletti és alatti izmoknak van jelentőségük. Az állkapocsnak az állcsonttal alkotott szöge a magánhangzók ejtése közben lehet:

• zárt – u,ú,ü,ű,i,í
• félig zárt – ö,ő,e,o,ó
• nyílt – a,e
• nagyon nyílt – á

Az állkapocs mozgása meghatározó, a kifejező és érthető beszéd megköveteli, hogy az egyes hangok képzése közben megfelelően nyissuk a szánkat.

Állkapocs működési zavarai

• progenia
• prognathia

Ajak (labium)

Hangképzési funkciója:

• ajkaknál keletkező zörej hangforrásként szolgál
• szerepük van a szájüreg rezonátor nyílásának szabályozásában
• akusztikus rezgések kisugárzása

Az ajak artikulációja többirányú összetett mozgásokból áll. A függőleges síkban különböző mértékben távolodhat egymástól. Előrecsücsörítésével kiegészítő rezonátor keletkezik. Vízszintes síkban való elmozdulása a nyílás alakját és nagyságát szabályozza. A nyílás lehet kerekített, kör alakú (labiális) és hosszúkás, hasíték alakú rés (illabiális). Minél nagyobb a kör, annál távolabb vannak a szájzugok. A kerekítésben a felső ajak izmai, széthúzásnál az alsó ajak izmai működnek.

A fontosabb szájkörüli izmok:

• körkörös szájizom – csücsöríti és zárja a szájat
• pofaizom – szájzugot oldalfelé húzza
• felső ajak négyszögű izma – felső alkat emeli
• alsó ajak négyszögű izma – alsó ajkat lefelé húzza
• mosolygó izom – szájzugot oldalra húzza
• járomcsonti izom – szájzugoz oldalra és felfelé húzza
• háromszögű izom – szájzugoz oldalra és lefelé húzza

Az ajkak mozgásának könnyednek, lágynak, minden erőlködéstől mentesnek kell lennie.

Ajak működési zavarai

• ajakhasadék
• tumorok
• nervus facialis bénulása

Forrás:
Horváth László: Funkcionális anatómia, Tankönyvkiadó, Budapest, 2004.
Gyógypedagógiai kórtan, szerk: Göllesz Viktor, Tankönyvkiadó, Budapest, 1990.