A macska és az egér

Itt is volt, ott is volt, édesapámnak is volt, édesanyámnak is volt, nekem is volt, neked is volt, volt a világon egy macska. Ez a macska egyszer tejet evett egy tálból; odamegy egy kis egér, csak nyalogatja, csak nyalogatja a tál szélét. Mondja neki a macska:

- Ne bolondozz ám, egér pajtás, ne nyalakodjál, mert majd bekapom a farkincádat!

A kis egér nem hitte, csak nyalakodott, a macska bekapta a farkincáját. Rítt-sírt a kis egér, kérte a macskát, adja vissza neki a farkincáját, de az nem adta.

- Hozz nekem tejet a tehéntől, akkor visszaadom a farkincádat.

Elment az egér a tehénhez.

- Tehén, adj nekem tejet, tejet adom cicának, cica visszaadja farkincámat.

- Nem adok addig - mondja a tehén -, míg nekem a kaszástól szénát nem hozol.

Elment a kis egér a kaszáshoz.

- Kaszás, adj nekem szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ad nekem tejet, tejet viszem cicának, cica visszaadja farkincámat.

- Nem adok addig, míg nekem a sütőtől kenyeret nem hozol.

Elment a kis egér a sütőhöz.

- Sütő, adj nekem kenyeret, kenyeret viszem kaszásnak, kaszás ad nekem füvet, füvet viszem tehénnek, tehén ad nekem tejet, tejet viszem cicának, cica visszaadja farkincámat.

- Nem adok addig - mondja a sütő -, míg nekem a disznótól szalonnát nem hozol.

Elment a kis egér a disznóhoz.

- Disznó, adj nekem szalonnát, szalonnát viszem sütőnek, sütő ad nekem kenyeret, kenyeret viszem kaszásnak, kaszás ad nekem füvet, füvet viszem tehénnek, tehén ad nekem tejet, tejet viszem cicának, cica visszaadja farkincámat.

- Nem adok addig - mondja a disznó -, míg nekem fától makkot nem hozol.

Elment a kis egér a fához. Amint ott nézeget fel keservesen, hogy mi módon kellene onnan makkot hozni le, hirtelen egy szem makk leesett, a kis egérnek a fejére esett, úgy megütötte, hogy mindjárt megdöglött bele.

Ha a kis egér meg nem döglött volna, talán az én mesém is tovább tartott volna.

Forrás:
Arany László: Magyar Népmesék
Móra Ferenc Könyvkiadó 1979.