A logopédiai vizsgálatról

Eddig a deficit-diagnózis felállítása volt jellemző az általános vizsgálati szemléletre. Manapság egyre nagyobb hangsúlyt kap a pozitív képességek feltárása: "Mit tud a gyerek és mit nem tud?"

Az alapos diagnózis tartalmazza a gyerek képességstrukturáját, melyből kiderül, hogy melyek a fejlesztésre váró területek, deficit hipotézis helyett lehetőség hipotézis kell!
Nemcsak az egyént kell vizsgálni, hanem az őt körülveveő szociális hátteret is (otthoni, iskolai, környezetim a fejlődést gátló, elősegítő tényezők, interperszonális kapcsolatok…). A hagyományos diagnosztika egy adott időpontban nyújtott teljesítmények alapján egy állapot rögzülését vizsgálja. Fontosabb a folyamatdiagnózis szemlélete szerint dolgozni.

A logopédiai vizsgálat céljai:

• diagnózis felállítása
• a beszédhibák differenciáldiagnózisa
• adott kórformán belüli diagnózis (típusa, súlyossága, ha lehet kóreredet is)
• támpont a fejlesztéshez (feladat, lépések…)
• prognózis

A vizsgálat típusai:

• szűrővizsgálat
• részletes vizsgálat
• folyamatdiagnózis

A szűrővizsgálat jellemzői:

A vizsgálat tájékoztató jellegű, gyors. Tájékoztat az adott időpontban felismerhető beszédhibáról, esetleg annak típusáról, súlyosságáról is, a továbbiakban szükséges vizsgálatokról, kezelésekről. A vizsgálatot logopédus vezeti.

A részletes (terápiát megelőző) vizsgálat jellemzői:

Szinte teljes egészében felöleli a verbális és nem verbális kommunikációs készség, valamint az ezek működéséhez szükséges pszichés funkciók feltárását.
Foglalkozik:

• a beszédszervek állapotával és működésével,
• az artikulációval,
• a beszéd- és nyelvi fejlettséggel,
• a beszédmegértéssel,
• a hallással,
• a vizuális és auditív percepcióval,
• a figyelemmel, az emlékezettel,
• a gondolkodással,
• a mozgással,
• a laterális dominanciával,
• a ritmusérzékkel,
• a rajzkészséggel,
• az olvasással, írással,
• a helyesírási és számolási készséggel.

A felsorolt területek vizsgálatának körét és irányát az adott panasz határozza meg. A vizsgálatot logopédus és/vagy a határtudományok képviselői közül az adott kórformának megfelelő szakember végzi.

A folyamatdiagnózis jellemzői:

Kiegészítő vizsgálat a fejlesztés illetve a terápia menetében. A beszédhibás gyermek fejlődését követi nyomon és alkalmas a terápiával kapcsolatosan felmerülő újabb kérdések tisztázására. A vizsgálatot logopédus vagy az általa felkért szakember végzi.

A vizsgálatokhoz szervesen kapcsolódnak az anamnézisek (orvosi, gyógypedagógiai, szociokulturális, pszichés, családi), a megfigyelések és az esetleges kiegészítő vizsgálatok (pl. orvosi, pszichológiai, stb.)

A vizsgálati team:

A vizsgálatban részt vevő team tagjai között vannak állandó és változó személyek, a vizsglat céljának, típusának, kiterjedtségének, a beszédzavar típusának, súlyosságának, az életkornak, a nyelvi fejlettségnek, az értelmi szintnek, a személyiségnek megfelelően.
A vizsgálatot végző személyt titoktartási kötelezettsége van, s csak olyan módszereket alkalmazhat, melyekre kiképzett és kompetens.

A vizsgálatban részt vevő állandó tagok:

• logopédus
• fül-orr-gégész
• audiológus
• foniáter (gégész szakorvos)
• ortodontus (fogszabályzó szakorvos)
• szájsebész
• protetikus
• plasztikus sebész

A vizsgálatban részt vevő változó tagok:

• gyermekgyógyász
• aneszteziológus
• röntgenorvos
• genetikus
• pszichológus
• gyermekpszichiáter
• gyermekgyógyász
• gyermek ideggyógyász

Forrás:
Logopédia, szerk.: Salné Lengyel Mária, Országos Közoktatási Intézet, 2004.
Logopédia jegyzet I., szerk.: Kovács Emőke, Tankönyvkiadó, Budapest