A konduktív nevelésről

A Dr. Pető András orvos-pedagógus által kifejlesztett, a világon egyedülálló konduktív nevelési rendszer új utat nyitott a központi idegrendszeri mozgássérültek habilitációjában, illetve rehabilitációjában. Alábbi cikkünk a Pető-módszer lényegi pontjait foglalja össze.

Pető professzor nézetei szerint - mely nézetek kora tudományos ismereteit jócskán felülmúlták - a mozgássérülések hátterében a funkciók rendezetlensége, az idegrendszer összehangolt működésének zavara vagy hiánya áll. Az idegrendszer azonban a károsodások ellenére is rendelkezik tartalékokkal, új kapcsolatok kiépítésének lehetőségével (agyi plaszticitás), mely tartalékok a tanulási folyamat megfelelő vezérlésével mozgósíthatók.

A cél elérését ennek okán a pedagógia hatáskörébe utalta, mivel úgy gondolta, hogy az agyi funkciók integrációját feltételező koordinált működés eléréséhez - melynek látható eredménye az összerendezett mozgás - indirekt út vezet a kognitív és észlelési működésen át. Csak hosszú évtizedekkel később, napjainkban nyertek igazolást az agykutatás legkorszerűbb tudományos eljárásai által Pető professzor úttörő tézisei.

Pető korabeli munkásságát és feltevéseit orvos társai képtelenségnek tartották, s még gyakorlati eredményeire is hitetlenkedve tekintettek. A professzor tehát rendhagyó módon, elsőként tekintette a központi idegrendszeri sérüléseket pedagógiai problémának, eltérően a korabeli szemlélettől, miszerint ezek biológiai fogyatékosságok, s mint ilyenek változtathatatlanok, maradandók.

A konduktív nevelés célja nem valamely fogyatékosság közvetlen megváltoztatása, hanem a különböző funkciók integrálása. Hiszen, ahogy az agyi funkciók, s vele a működés is komplex rendszert alkot, így a nevelési folyamat fázisai sem különülnek el egymástól, hanem folyamatos, komplex kölcsönhatásban vannak. Így valósul meg a mozgás összerendezésének, a koordinált működésnek indirekt útja.
Indokolatlan lenne - és egyúttal lehetetlen - azt várnunk, hogy az agyi eredetű mozgássérüléssel élő ember képes lesz az egymástól elszakítva gyakoroltatott funkciókat integrált funkciókká tenni.

A tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy a komplex, integrált működés létrehozásának egyik legeredményesebb útja a konduktív nevelési rendszer. Ez ugyanis olyan speciális nevelési folyamat és tanulásvezérlés (konduktív=rávezetés), melynek lényege az aktív tanuláson alapuló, sokoldalú személyiségfejlesztés, amely az érintett életkorának megfelelő funkcióinak fejlesztésére hat ki. Ebben a nevelési rendszerben nem használnak speciális műszereket, gépeket, mert az az alapelv, hogy a környezet teljes átalakítása helyett, a mozgássérültet kell mindinkább alkalmazkodásra képessé tenni a normál, megszokott környezetben való élethez.

Bizonyított tény, hogy a központi idegrendszeri (spina-bifidás, ataxiás, athetótikus, hemiplégiás, diplégiás) mozgássérültek legalább egyharmada jobban fejlődik a konduktív pedagógia alkalmazásával, mint bármely egyéb módszerrel, amellett, hogy a konduktív pedagógia nem feltétlenül az egyedül célravezető módszer a mozgássérülések kezelésében.
Bizonyított tény, hogy a központi idegrendszeri (spina-bifidás, ataxiás, athetótikus, hemiplégiás, diplégiás) mozgássérültek legalább egyharmada jobban fejlődik a konduktív pedagógia alkalmazásával, mint bármely egyéb módszerrel, amellett, hogy a konduktív pedagógia nem feltétlenül az egyedül célravezető módszer a mozgássérülések kezelésében.

Összegezve tehát, azok az emberek akik, valamely strukturális agyi károsodás következtében váltak mozgássérültté, a konduktív pedagógia segítségével megtanulhatnak, kialakíthatnak olyan működési stratégiát, amely egyúttal egy jobb viselkedés-összehangolási mód létrejöttét eredményezi. Ez pedig nagyban elősegíti a környezethez való alkalmazkodást, az életminőség javulását, s kitágítja a mozgássérült ember életterét, kompetenciáit. A Pető Intézet tájékoztató kiadványa alapján

Bővebb információ: www.peto.hu

Forrás:
http://www.sulinet.hu/tart/cikk/Saf/0/31975/1