A dajkanyelv csodát tesz

A beszédhangok megkülönböztetése és képzése egyik legfontosabb tanult képességünk. Ehhez kapcsolódva épül ki írás-olvasás készségünk is. De ha az alapokban hibák vannak, az egész rendszerben zavarok léphetnek fel.

Csépe Valéria, az MTA Pszichológiai Intézet fejlődés-pszichofiziológiai csoportjának vezetője szerint az ilyen hibáknak szerepük van a későbbi olvasási zavarok kialakulásában.

- Azok a gyerekek, akiknél a beszédhangok finom eltéréseinek észlelése rosszul működik, általában rosszabbul olvasnak, mint a többiek. Ez nem véletlen, hiszen az olvasást a hallás után elsajátított nyelvre építjük rá, ezért az olvasási zavarokban annak is lehet szerepe, hogy a beszéd agyi képviselete rosszul fejlődik, történjen ez akár biológiai, akár környezeti okok miatt.

- Milyen biológiai tényezők állhatnak a fejlődési zavarok hátterében?

- Vannak olyan anatómiai eltérések, amelyek fellelhetők olvasási zavarok esetében. Ezzel kapcsolatban sok részlet még nem világos, de azt már biztosan tudjuk, hogy a biológiai eredetű tanulási, beszédfejlődési és olvasási zavarok terén sokkal veszélyeztetettebbek az átlagnál a koraszülött gyerekek. A különböző országok adatai nagyon eltérőek, mégis a koraszülöttek körében minimum 30 százalékra becsülik az említett zavarok gyakoriságát, míg az átlagpopulációban ez 5 és 10 százalék között mozog.

- És a környezeti hatások?

- Az elhanyagoló családi környezetben, ahol nem használják ki a korai érzékeny periódusában a gyermeki agy plaszticitását és nyelv iránti fogékonyságát, ahol a szülők rosszul vagy egyáltalán nem kommunikálnak, ott ugyanolyan nyelvi problémák jelennek meg, mint a biológiai zavarok esetén.

- A "jó" környezeti hatás magyarán azt jelenti, hogy sokat kell beszélni egy kisgyerekhez?

- A dolog ennél összetettebb. A vizsgálatainkban szereplő hátrányos helyzetű gyerekek közt például volt, akinél a két fül hallásküszöbe jelentősen (20-40 decibellel) különbözött egymástól, pedig az agy anatómiája teljesen normálisnak tűnt. Kiderítettük, hogy egy elhanyagolt csecsemőkori középfülgyulladás következtében kiszakadt és hegesen gyógyuló dobhártya miatt jelentősen leromlott a hallási kapacitás, aminek súlyos következményei lehetnek a beszédfejlődésben. Természetesen az is nagyon sokat számít, hogy a jó édesanya rengeteget beszél a gyermekéhez, és egy olyan speciális nyelvet használ, amely kifejezetten segíti a hallórendszer fejlődését és a beszédreprezentáció kialakulását: ezt úgy hívják, hogy dajkanyelv. Ennek a különleges nyelvnek a szerepe egészen lenyűgöző. Ahányszor csak a dajka-nyelvvel foglalkozom, mindig rácsodálkozom, hogy mi mindent tud. Aki egy csecsemőhöz beszél, az általában eltúlozza a hangsúlyokat és az intonációt, megnyújtja a szavakat és nagyobb szüneteket tart köztük, megemeli a hangmagasságot, sokkal zeneibb és érzelemtelibb nyelvet használ, mint egyébként. A dajkanyelv egy másik fontos eleme, hogy a szavak sokszor ismétlődnek, többféle variációban fordulnak elő. Mindez tulajdonképpen amolyan nyelvkarikatúra, de ha ez hiányzik, akkor nem rakjuk le rendesen az alapokat, az idegtudomány nyelvén fogalmazva: nem teremtjük meg azt az optimális ingerlési helyzetet, amelytől egy jó reprezentáció, beszéd, később olvasás, kialakulhat.

Forrás:
Az Élet és Tudomány nyomán
(Tanulásmódszertan hírlevél 2007.03.06.)