A csiga meséje

Egyszer volt, hol nem volt, mégis volt egy varázslatos erdő. Ennek a varázslatos erdőnek a szélén, volt egy tágas mező. Az erdő fái otthont adtak a madaraknak, mókusoknak, lombkoronájukkal hűs árnyékot kínáltak az őzikéknek, vaddisznóknak. Minden erdőlakónak.

Puha mohaszőnyegén kipihenhette fáradságát a vándor, a szomorúakat felvidította a levelek susogása, szemükből a lágy szellő felszárította a könnyeket.

A tágas mezőn, erősen tűzött a nap, száradt fűcsomók között csak itt-ott zöldellt, sárgállott egy-egy virág. A mező szélén reggel egy róka ácsorgott. Egyszer csak, hallj csodát, odalépett hozzá az erdő gazdája!

Így szólt a rókához:

−Gyere, dolgozz az én erdőm fái alatt! Ha eljön az este, megkapod a fizetségedet!

−Jó, megyek –válaszolta róka.

Délben egy nyuszi szundikált a fűben, tunyán hasalt a szikkadt növények között.

−Te nyuszi, miért lustálkodsz itt naphosszat? − kérdezte tőle az erdő gazdája.

Felnyílott a nyuszi szeme, csodálkozva azt válaszolta:

−Mit tehetnék mást?

−Gyere, dolgozz az én erdőm fái alatt! Ha eljön az este, megkapod a fizetségedet!

−Jó, megyek –válaszolta a nyúl.

Délután egy csiga csúszott a mező szélén a porban. Vitte a házát a hátán mindenhová.

Talán attól tartott más költözik bele, ha egyszer leteszi?

Egyszer csak megérintette a csiga szarvacskáit az erdő gazdája.

−Te mért jársz itt körbe-körbe hátadon a házaddal? Gyere, dolgozz az én erdőm fái alatt! Ha eljön az este, megkapod a fizetségedet!

−Jó, megyek – válaszolt a csiga.

Eljött az este, ment a csiga a fizetségéért. Meg is kapta.

No, gondolta a másik kettő, ha ennek a csigának ilyen sok a jutalma, mennyivel többet fogunk mi kapni! Már előre dörzsölték a tenyerüket örömükben.

Mikor látták, hogy ők is ugyanannyit kapnak, mint aki később kezdett dolgozni, zúgolódva azt kérdezték:

− Miért ez az igazságtalanság? Mi sokkal többet dolgoztunk, mint a csiga, nekünk bizony több fizetség jár, mint neki!

− Mindenkinek ugyanaz a jutalma és ugyanannyi, ha jó úton jár, jó helyre igyekszik.

Ki előbb indul, ki később, de egy a fizetség, ha célba ér! − válaszolta az erdő ura.

 

Te, kedves kicsi olvasóm, rátaláltál - e már a jó útra, arra, ami a jóra vezet?

Forrás:
Tündérliget - Virtuális óvoda és iskola