A színpadi beszéd csak főbb ismérveiben általánosítható. Az alapok tisztázása után fontos, hogy a színész gyakorolja magát abban is, hogy különböző stílusoknak megfelelően képes legyen beszélni.
Fontos, hogy jól kell beszélni. Tisztán, világosan, ügyesen és legfőképpen a személyiségünknek megfelelően. Például a belső tempó személyiségjegy. A szép beszéd számonkérői általában a lassú beszédet követelik meg. A magyar beszéd valóban lassúbb, mint az olasz, de ha valakinek gyorsabb a belső tempója, annak - technikailag alaposan felkészülve, tehát mindent hajszálpontosan ejtve - gyorsan kell beszélnie. Meg kell tehát keresnie minden színészjelöltnek - tanára segítségével - azt a beszédmódot, amely kitisztítva, megerősítve, gazdagítva valóban az ő kifejezési módja.
Minél nagyobb az eltérés saját beszédünk és a felvett stílus között, annál könnyebb a megvalósítás. Ezért hasznos a kezdeti időkben archaikus szövegeken dolgozni, mert a szavak szokatlansága, a számunkra új mondatfűzés szépsége megkönnyíti a helyes és szép beszédre való koncentrálást.
- A naturális beszédstílus a legnehezebb. Amikor úgy kell beszélnünk, mint ahogyan a hétköznapokban. Hadarni és motyogni kezdünk halkan, hiszen ezt érezzük természetesnek. A naturális beszéd kezdőknek akkor sikerül, ha a hang növelése nem jár a magasítással és a kiejtés, főleg a nyelv munkájában, s nem az ajkak túlartikulálásában teremti meg a tisztaságot.
- A romantikus beszéd sokkal könnyebb. Ilyenkor minden kicsit túlzott. Erőteljesebb a hangvétel, szélesebb az artikuláció, dallamosabb a beszéd. Romantikus drámák eljátszása igen jó beszédiskola. Különösen jó beszédnevelő a romantikus előadás, ha a szöveg versben van, javul például a beszédritmusérzék, biztosítva van a tempó.
- A brechti játék is kedvező beszédgyakorlat, mert a kívülmaradás, a gondolkodtató láttatás pontosságra szoktat, lehetőséget ad a harsányságra
- A mesejáték sok színt kíván. Alkalmat ad a hangszínezés, a játékos ritmizálás, a dallamos beszéd gyakorlására, Ilyenkor minden plasztikusabb lesz. A bájos túlzások, a komikum és tragikum átmeneti szélsőségei nagy beszédtechnikai jártasságot igényelnek.
- Shakespeare azért nehéz, mert nagyban eltér a köznapi beszédtől. Ez az eltérés már olyan nagy, hogy technikai felkészültség nélkül egy-egy jelentősebb Shakespeare-szerepet eljátszani lehetetlen.
- A bohózat alaphangja fényes, tempója gyors. Szükséges például a biztos artikuláció, a ritmusérzék, a karakterizáló beszéd ízléses mértéktartása.
- Saját stílusa van az értekező prózának: száraz, pontos; az anekdotának: széles, lassan hömpölygő; a tréfának: gyors, színes; és a mesének is.
Másként hangzik el egy vers költőként és másként műfajonként.
- A tájleíró versek lehetőséget nyújtanak az apróbb váltásokra, olykor a megelevenítésre.
- A gyermekversek a beszédritmus, beszéddallam játékos formáit segítik.
- A forradalmi versek a hangerőfokozás, az emelt beszéd, a széles ívek megformálására adnak alkalmat.
- A lírai költészet egyike a legnehezebb anyagnak, mert a személyesség és a csöndesség nagy beszédfelkészültséget követel.
- A balladák elmondása kívánja a legnagyobb felkészültséget. A hiteles megszólaltatás, láttatás, a feszültség érzékeltetése, a fordulatok sodra éppúgy igénybe veszi a beszéd zeneiségét, mint az előadó szuggesztivitását.
Ismerni kell anyanyelvünket! Tisztában kell lennünk beszédfogyatékosságainkkal. Tudni kell az irányt és a célt, tudatosítani kell magunkban, hogy lehetőségeink korlátozottak, és ne hagyjuk, hogy a hibáink elkeserítsenek, hanem lelkesítsenek és motiváljanak apró eredményeink!
Forrás:
Montágh Imre: Nyelvművesség (A beszéd művészete), Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1989.
Montágh Imre: Tiszta beszéd. Beszédtecnikai gyakorlatok. Holnap kiadó. 1999.
